Az elmúlt napok tele voltak a kertben csupa jó meglepetéssel. Nemcsak érett fügét találtam, hanem 3 szem mogyorót is. Ezek az első terméseim a mogyoróbokron, nem is számítottam rá! 
Persze tudom, akinek van mogyoróbokra az biztos mosolyog ezen, de az első termések mindig olyan nagy örömöt jelentenek, főleg, hogy nem is vártam még, hogy termést adjon. 
A teáskanalat a méretarány miatt tettem a mogyoró alá, mert jó nagy szemek lettek és finom is volt. Gyerekkoromat idézte fel a friss mogyoró íze, amikor a szomszéd bokrai alatt legelésztünk minden ősszel. :) 

A szőlőre is rákaptam, pedig nem voltam sose egy nagy szőlőevő, de most nagyon finomak a szőlők, édesek, mint a méz és nagyon korán beértek. Azokat a fürtöket szedem, amik nincsenek bezacskózva rajta.
Jövőre lehet, hogy úgy fogom csinálni, hogy nem hagyok meg minden fürtöt, csak a szép nagyokat és mindegyiket védem a zacskóval. 

Napok óta kinn lebzselek a kertben, mert nagyon szép idő van és elég sokat haladtam is. 
Felvilláztam és jól megtrágyáztam a zöldbab helyét, a zöldbab után egyébként is jó nitrogéndús a talaj és beleültettem az elefántfokhagymát, illetve eldugdostam a jövő évi fokhagymákat is. Szerintem még fogok ültetni fokhagymát, mert sose elég. Idén se lesz elég ami termett. Vettem is a múltkor a boltban hozzá pár fejet, amiket elültetni terveztem, hát nem ott maradt a boltban? Vagy a kosárban... nem tudom, kifizettem az biztos, de haza már nem jött. Pedig sose szoktam így elhagyni semmit, de a fokhagyma mintha direkt szívózna velem.
Kicsit furán néz ki az ágyás a finoman szólva is gazos kertben, de mindig így haladok, ahonnan kijön valami, ott trágyázok és felvillázom a helyet. Az idén lesz olyan ágyás is, amit a maradék szalmával be fogok takarni. 

Nekiestem a veteményeskert legvégében lévő ágyásnak is, ahol már jól elterjedt a szamóca. Kivettem pár legyökeresedett új tövet is és kipótoltam az új epresemben a hézagokat. Nem maradt meg ugyanis mindegyik az új telepítésből. 9 tövet újra kellett ültetni, de most már nincs olyan hőség, biztos életben fognak maradni. 
Ezen a hátsó részen már nagyon borzasztóság volt, rengeteg gyom, az elvirágzott körömvirágszárak, az épp csak életben maradt rebarbara romjai. Ráadásul a hóbogyó bokrok is annyira elkanászodtak, hogy ráhajoltak már a fél ágyásra, összenőttek, hogy nem lehetett eljárni közöttük. Ott a bokrok jótékony takarásában van egy olyan komposzt, ami csak gyűlik. Évről évre csak rakom rá a cuccot, oda főleg azok mennek, amiket nem darabolok össze és sok vékony ág is van benne. 
Majd egyszer abbahagyom már a pakolását és hagyom teljesen megérni, de ahhoz nyitni kell egy újat valahol. 

Szóval nekiestem a hóbogyó bokroknak is és alaposan megvagdostam őket. Nyertem legalább 70 centit ott a szélében. Kitisztítottam az átjárást is a komposzt felé, sőt egy részen a birsalma fa mögött is, de nagyon nagy ott a susnyás. Évek óta tervben van, hogy kezdek vele valamit és most megtettem az első lépést, de nagy meló lesz azt a részt ott rendbetenni. 
Ott is van egy nagy keleti tuja, annak még le fogom fűrészelgetni az alsó ágait, de nagyon benőtte a hóbogyó is, még szőlő is nő ott, de vadszőlő is, sőt egészen a kerítés mellett tenyészik egy aranyvessző, de csicsókai s van ott. Mondhatnám, hogy minden is van azon a részen és nem lenne túlzás, de egyelőre ennyit haladtam, ez is valami. 

Ilyen volt...

...és ilyen lett. Fogok még kivágni a hóbogyó bokorból elöregedett ágakat, de csínján kell vele bánni, mert annyira tarackol és ha nagyon kiritkítom, akkor annál jobban elkezd terjedni. Így is a kaszával tartom kordában a szélén, amikor kihajt, akkor már megyek is vágom le. 

Egyébként vannak még színek a kertben bőven.

Másodvirágzik a szarkaláb is, a kacsafarkú szender nagy örömére, olyan aranyos volt, ott kajálgatott, minden virágból egyesével kiszívogatta a nektárt. Ott van a képen is, a virág mellett balra. :)

Még a Waterlily is nagyon szép. 

Beérett az egyik fügém végre! 
Több is van a bokron, de szerintem még egy szemnek van esélye beérni. Ez viszont, amit leszüreteltem, nagyon finom volt és igaziból már erre se számítottam. 
Az íze picikét savanykás volt, de édes is, talán egy pár napot még hagyhattam volna, de nem akartam, hogy a darazsak kóstolják meg helyettem és látszott a színén is, hogy kész van már.
Nagyon remélem, hogy jövőre lesz több is és jól tudok vele legalább lakni, de később már befőzni is szeretnék, főleg, hogy van egy másik fügebokrom is, de az még kicsike. 
Bár ahogy az idén megnőtt az első bokrom, akár a másik is  termőre fordulhat már jövőre. 

Azt látom, hogy a termést az idei hajtásokon hozza a levélhónaljakban. A bokor egy év alatt jó háromszorosára nőtt, ha ilyen ütemben növekszik, akkor jövőre már hatalmas lesz. 

Tavaly júliusban ekkora volt, még télire be tudtam takarni. 

Most pedig ekkora, hihetetlen, hogy milyen nagyot nőtt! Az idén már nem lesz télire betakarva, legfeljebb a tövét védem, ha nagyon hidegek lesznek, de csak ha tartósabban -10 alá megy a hőmérséklet. Bár azt olvastam, hogy a fügének az ágai szoktak elfagyni, ami azért veszélyes, mert nem lesz termés. Viszont ez a füge nem a tavalyi, hanem az idei ágain hozta a termést, tehát esélyes, hogy teremjen az új hajtásain. 

Viszont Babits fügének vettem, de szerintem nem az a színe alapján ítélve, de a másik terméssel azért várok egy kicsit tovább, illetve jövőre majd meglátom milyen színűek lesznek a termései, mert az idei időjárásban akárhogy is kinézhet, szerintem. A netes képek alapján a Babits füge barnás színű, ez pedig inkább zöldes-sárgás éretten, bár kezdődött rajta látszani valami barnás beütés. 

***

Herkules tegnap reggel ismét befalta a gyógyszert, olajos sprotniban. Beleturmixoltam neki, persze az állatorvos azt mondja, hogy nem úgy szívódik fel, de benne van a macskában a bogyó, az a lényeg. Egyébként meg Herkulesben minden másképp szívódik fel, tekintve, hogy mennyit fal és mégis milyen gebe, szóval szerintem a gyógyszert is felszívja a kis bele, az más tészta, hogyan hasznosítja. Másképp viszont nem tudom beadni neki, csak a falánkságát kihasználva.  
Az is biztos, hogy olajos halat nem fog kapni sose gyógyszer nélkül, azt szeretném, hogy így szeresse, mert akkor máskor is bele tudom diktálni a bogyeszt a macskába. Hihetetlen, hogy mit össze kell trükközni ezekkel a jószágokkal. 

Én úgy letöttyedtem a nyári kánikulás semmittevésben, hogy ha kimegyek a kertbe, 5 perc alatt lefáradok. Olyan gyenge vagyok, mint a harmat (más hasonlatot is tudnék, de azt a blogon azért mégsem... hehe), szóval valamit kell csinálnom a télen is majd, amikor a kertből beszorulok. Vagy jógázni vagy túrázni vagy valami mást, mert különben tavasszal majd csak szédelegni lesz erőm a kertben.
Délutánra az igaz, hogy belejöttem, mint a kiskutya az ugatásba. Azt vettem észre, hogy a belefeledkezés elviszi a figyelmemet arról, hogy fáradok és akkor nem is fáradok, hanem töltődöm. 

Tegnap elmentem marhatrágyát venni a kertészetbe, most már van itthon bőven, lehet elkezdeni feldolgozni a kertet, bár most még ragad, mint a nyavalya. 
Egy kalap alatt hoztam egy lilabogyót (Callicarpa) is, amit tavaly ősz óta halogatok, mert a meglévő lilabogyóm nem bogyózik, de még adtam neki egy esélyt... most se bogyózik. 
Virágzik nagyon szépen, idén tavasszal is tömve volt virággal, be is porozták, mert tele volt poszméhekkel, méhekkel és mindenkivel, de egy nyamvadt darab bogyó sincs rajta.

Most megint itt az ősz és én nézem mindenkinek a lilabogyóját, ahogy mutogatják és mérges vagyok az enyém miatt. Bodinierinek vettem (Callicarpa bodinieri 'Profusion') és ráadásul önporzónak, de hát nyilvánvalóan nem az. Fogalmam sincs, hogy mit küldtek nekem (Starkl), mert a leírásuk szerint a bodinieri augusztusban virágzik, az enyém pedig június elején és nem is önporzó, mert - ugye - nem bogyózik. 

Így aztán hoztam egy másikat, ez Callicarpa dichotoma, remélem össze tudnak majd porzódni, ha nem, akkor ez a növény kiköltözik a kertemből. 

Ahogy most kiköltözött az alpesi iringó, mert a helyére ültettem be a lilabogyót. Egyébként is kellett valami magasabb növény abba az ágyásba. Mondjuk szerintem a kék iringó úgyis ki fog még hajtani és akkor majd kiveszem és ültetek belőle máshová, feltéve ha tavasszal lesz kedvem, mert most nem volt. Nem igazán szerettem meg azt a növényt, borzalmasan szaporodik magról is és a tövéről is. Olyan vastag gyökerei voltak, mint a karom és mélyre mennek, de el is ágaznak és körülötte mindenütt hajtott. Szóval nem biztos, hogy kell az nekem. 
Ezenkívül át kell mellőle ültetnem a nemrég kiültetett két őszi vérfű palántát is, mert ott nem fognak elférni, de van ott egy nagy telep küllőrojt is, annak is költöznie kell, egy lila füzérajak pedig kérdéses. 
Nagyon agyagos az a rész, ezért jó nagy gödröt ástam és beszórtam perlittel alatta is és ahogy temettem befelé, rétegenként szórtam perlitet, bár ez a képen nem látszik. 

Ilyen a bogyója,  van rajta ez a pár szem.

Találtam két tulipánhagymát is, pedig azt hittem mindent kiszedtem onnan, de ezek a hagymások szerintem nem szedhetők ki végérvényesen sehonnan. Mindig marad benn hagyma, ahol egyszer volt valami hagymás, azt ott is marad, ha tetszik, ha nem. El is ültettem őket, mert kimentem kigyomlálni a fél ágyások másik felét. 
Kiforgattam a földből a díszcsorbákat is és újraültettem, mert az idén nagyon silány volt. Mellé ültettem a két tulipánhagymát, hadd szaporodjanak ott is. Vagy fehér lesz, vagy majdnem fekete, vagy mindkettő, ha a két hagyma különböző. 

Aztán gyomlálgattam még a kertben és visszavágtam a pálmaliliom (vagy nem tudom mi ez, nem az a hagyományos, ez törzses lesz) alsó leveleit, mert az idén tavasszal majdnem elnyomta a csodás krókuszokat maga alatt és nem szeretném, hogy tavaszra megint úgy legyen. Kivágtam az egyik mellől két kölyköt, mert nem akarom, hogy szaporodjon. Van az előkertben is már 3 egymás mellett  és nagyon nehéz nyesegetni az alsó leveleket. És látszik a képen, hogy a mellette lévő kékcsenkesznek is van egy újabb "gyereke". 

A CicaÚr délután fél 3-kor feladta a kajáért kuncsorgást és ráfanyalodott a gyógyszeres halra és fenékig kinyalta a dobozt! Baromi elégedett vagyok! Ez a 3. nap, hogy elfogyott a gyógyszer!  Vannak még örömök! :)))))
A Cicaúr feneketlen bendős zabálása annyiba kerül, mint a Böbe és Elza együtt, de ilyenkor nem bánom, hogy ilyen beles. :))  Neki a bendője az életbiztosítása. 
Estére is kapott vacsorát, persze utána várta még a szokásos repetát, de nem adtam neki, hogy reggel nagyon éhes legyen és akkor megint megeszi a gyógyszerét.