Van, hogy az ember nem hisz a szemének... tegnap reggel nézek ki az ablakon és mit látok? Egy hatalmas kutya van hátul a tetőn és a macskák kajásdobozait nyalogatja. Istenbizony hirtelen nem voltam biztos, hogy akkor most ébren vagyok, vagy esetleg álmodom, de nem álmodtam, a kutya bizony ott volt. 
Nyakörves kutyi, az egész állat egy merő könyörgés, hogy valaki foglalkozzon már vele, de legalább adjon enni. 
Kimentem  és fogtam egy seprűt (csak a biztonság kedvéért, mert már az ablakból láttam a pofiján, hogy szelíd és pitizős), és lecsalogattam őt a tetőről. Szófogadó kutyi volt, szaladgált egy kicsit a kertben (ezért nyáron nagyon mérges lettem volna), de jött utánam és kiengedtem a kapun. 

Lehet rám, hányni a követ, mert nem adtam neki enni, de nem szeretném, hogy ideszokjon. Elég már bőven a kóbormacskákból, nem kell még kóborkutya is. 
Egyébként szerintem csak meglógott valamelyik házból, esetleg kirándulóktól lógott meg, de majd megtalálják. Nem is sovány kutyus, csak amennyire az alkatából adódik. 
Azért persze vérzett a szívem, de megkeményítettem magam, nem fogadhatom be az összes kóbor állatot, amelyik megfordul  a környéken. 
Szétnéztem a FB-on is, hogy valamelyik elveszett állatos csoportban nem keresik-e, de nem láttam ilyen kutyit. 
Sok már a cicákról is gondoskodni.
A macsekok persze felszívódtak, mint egy vakbéltünet, egyet se láttam sehol, csak Elza kuporgott a fedél alatt a széna tetején, jó magasan, mert éppen kinn volt. A kóborok szerintem kimenekültek a kertből valamerre.

Körbejártam mindent, hogy hol jöhetett be ez a kutyi, de a kerítés rendben van, sehol egy rés, alatta se tudott bebújni, mert csak akkora rések vannak, amin a cicák járnak... valószínűleg a szomszéd felől ugrott át, mert máshol nem tud bejönni. Az én kerítésem magas, 2,8 m magas oszlopok, 1,8 m magas a kerítésháló és fölötte még van 3 sor szögesdrót, azon nem ugrik át. 

Remélem hazatalál a kutymorgó... még azt se tudom, hogy fiú vagy lány kutyus volt-e. 

Nem sok kedvem van kinn lenni a kertben ebben az időjárásban, de azért ezt-azt megcsinálok. Főleg a visszavágásokat. 
A múltkor a hó elolvadása után levágtam a maradék Astert, de nem daraboltam fel őket, csak lefektettem a fűre. Viszont nem akarom, hogy alatta a fű kipusztuljon, ezért fokozatosan, kisebb adagokban feldaraboltam őket és visszaraktam az ágyásokra. 

Tegnap visszavágtam az egyik sárga krizantémot is, mert nagyon ráborult a sziklakerti növényekre és ugyanazért, hogy ne pusztuljanak ki alatta a növények, azt is visszavágtam, el is daraboltam, de nem fért mind vissza saját maga köré, máshová tettem belőle. Olyan szépen visszakorhadnak ezek a talajra, nyár közepére már nyoma sincs, legalábbis a darabos formájában. 
Vannak még krizantémok, majd minden nap darabolok belőlük vissza, mert nemcsak azt nem szeretném, hogy másik növény pusztuljon ki alatta, de a saját hajtásaikra se engedem őket ráfeküdni, főleg most, hogy megint csapadékot ígérnek. 

Benn is haladgatok a karácsonyi díszítéssel, az ajtók fölé már felraktam a girlandokat a díszekkel és izzókkal. A fával se szoktam soha karácsonyig várni, most is fel fogom díszíteni hamarabb. 
Vannak, akik sokáig megtartják a fát, nekem januárra már általában elmegy a hangulatom, ilyenkor viszont megvan a karácsonyi hangulat és az ünnepi készülődés, a fa csak fokozza ezt az érzést. 
Készítettem díszt is, már igazán nem is tudom, hogy minek, mert szükség nincs rá, csak úgy szórakozásból. Felhoztam az alagsorból egy rakás szaloncukor papírt, sok-sok doboz van vele tele és elkezdtem felvágni a díszekhez (aranyat, színeset, kéket, türkizt, pirosat stb.), hogy kevesebb helyet foglaljanak már és az egyik úgy megtetszett, hogy abból lett az új dísz. Aztán majd lehet, hogy kiderül, hogy ilyen is van már... egy időben rengeteget gyártottam. Pedig nagyon melós, de nekem olyan meditatív elfoglaltság, időnként jól esik csinálni. Legyártottam hozzá egy rakás alapanyagot is (a köröket), aztán kiderült, hogy van rengeteg belőle... ha egyszer nagyon rám jön a gyárthatnék, akkor lehet nagyban manufaktúrázni. :)))

A színes csillagokat elfelejtettem lefotózni, de fehérben látszik, hogy néz ki feltekerve. 

Megérkeztek a magjaim, kettő - a japán mazsolafa és a télálló vadcitrom - már a hűtőben pihen, hogy megkapja a hideghatást a mag, akkor tud kicsírázni. 
Kaptam ajándékot is, egy lángvörös amarántot, majd vetek belőle és megnézem, hogy milyen lesz. A hirdetett kép alapján szép, bordó, csüngő amaránt, de majd kiderül szereti-e nálam. Tavasszal is vetettem, egy se kelt ki, de az másik mag volt. Jó lenne pedig, mert nagyon mutatós növény. 

A kertben már úgyszólván semmi nincsen, viszont ilyenkorra hajt ki az olasz kontyvirág levele és nagyon jól mutat a csupasz kertben. Terveztem, hogy ültetek még ilyet, de nem láttam hagymáját sehol, de az is lehet, hogy majd jövő ősszel már ezt fogom szétosztani. Nagyon sűrű ugyanis, viszont bogyója alig van... az erdei kontyvirágomnak szebb bogyója volt, bár annak meg a levelének nincs ilyen díszítőértéke télen. Valójában ezt a növényt a bogyójáért hirdetik, de szerintem a szép levele sokkal többet ér a kertben. 
És csodák-csodája, még a páfrány levelei is megvannak. 

 Ez a rész be van ültetve krókuszokkal, de a zöld takaró rajta a csodás, kék borzaskata, aminek soha többé nem hagyom beérni a kertben a magjait, max. egy pár tokot. Pedig gyönyörű a terméstokja is, de ez lesz belőle, ha széthullatja a magokat. Kikapálni nem akarom, mert félek, hogy sérülnének a krókuszhagymák, hát... nem is tudom, de azt hiszem, ezt majd tavasszal kézzel kell onnan kihamupipőkézni, mindenesetre egyelőre talajtakarónak jó. 

A kép bal felső sarkában pedig a felnövekvő új büdös (vagy télizöld) hunyorok látszanak. Ezek a régi növény szétszórt magvaiból keltek ki. Szedtem is magot róla, lehet, hogy tél alá vetésbe kirakom majd őket, megnézem, hogy csíraképesek-e még. Azt olvastam róluk, hogy nem sokáig őrzik meg a csíraképességüket, de sajnos elfelejtettem kiszórni őket tavasszal. Hagyni kellett volna szétpotyogni...

A rémronda macskahacienda is használatban van. :) 
Herkules egyébként tök hülye, valamelyik este akkora őrjöngést rendezett lenn a pince előterében, hogy este fél 10-kor mentem le és engedtem ki őt. Reggelre -4 fok volt... megint könnyezik a szeme is, valami lett vele. A változatosság kedvéért ez most a másik szeme. Olyan ez a cica, mint aki keresi magának a bajt. Azt hittem nyugodtabb lesz, ha ivartalanítva lesz, de egyértelműen kinyilvánította, hogy ő kinti cica, így aztán hagyom, akkor legyen kinn. 
Úgy döntöttem, hogy nem is költöztetem be egyiket sem, a pince előtere megmarad "betegszobának", ha valamelyik kintinek olyan baja lesz, ami miatt el kell különíteni, főleg ha télen, hidegben adódik ilyen, akkor legyen hely.