Szombaton némileg elkeskenyedve és kedvemet vesztve, földig lógó orral jöttem be a kertből. Még az is megfordult a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt és nem kellene-e valami más hobbiszerű elfoglaltság után néznem. 
Az egésznek az oka a folyondár, ami annyira el van szaporodva, hogy gyakorlatilag beteríti az egész kertet. Azzal, hogy egyéb gyomokat kiszedtem, valahogy utat nyitottam számára és most tombol a kertemben és naponta centiket nő. 
Nem is volt kedvem emiatt, de nem is csináltam túl sok mindent szombaton. 

Amit megtettem, az az, hogy levágtam a Clematis 'Alpina'-t, mert kivettem alóla az eltört boltívet. Ez se járult hozzá igazán a jókedvemhez. Bár... lehet, hogy meg fogok szabadulni ettől a fajta Clematistól, mert ez az előző évi hajtásain hozza a virágait, tehát hagyni kell nőni és túlságosan elterpeszkedik. 
A boltív meg annyira vacak minőségű , hogy az már szégyen. Nem is tudom, hogy merik egyáltalán eladni. Szerintem amit betettem helyette (ugyanolyan) az se fog tartani semeddig. 
Szétszedni se lehet már, azt terveztem, hogy lecsavarozom az alsó lábait és lesz egy alacsonyabb boltívem, de az egész be volt rohadva, rozsdásodva. Végül fogtam, összehajtottam, megtapostam, széttördeltem és több darabban bevágtam a kukába. 

Kigyomláltam a pawpaw és a mézalmácska ágyását is. Sok benne az üres hely még, vasárnap bele is ültettem a kevés büdöske palántámat, pár piros és sárga alacsony Cosmost és pár amarántot, amik annyira kicsik, hogy nem is tudom, hogy majd megmaradnak-e, de még így is üres. Lehet, hogy az idén így is hagyom, legalább könnyebben ki tudom irtani belőle a szürke madársóskát, mert az is nő már megint rengeteg. És akkor őszig megtervezem és majd akkor vagy jövő tavasszal beültetem az ágyást. 

Szedtem le egy csomó lestyánlevelet is, tettem el a fagyasztóba, de szárítok is belőle. Ilyenkor a legszebb, frissek, ropogósak. Ha nem lesz a nyár elég csapadékos, később már nehéz róla jó minőségű leveleket nyerni. Visszavágtam a virágozni induló szárait is, mert az is gyengíti a töveket. 

Aztán vasárnap kimentem és eleinte csak molyoltam azzal a pár kis virág palántával, amiket kiültettem. Sétáltam kedvetlenül a kertben, végül nekiálltam az egyik helyen kiszedni a rohadt folyondárt és úgy belelendültem, hogy kigyomláltam két nagy virágágyást és ettől visszajött a kedvem is. 
Mert megy ez, lehet ezt a kertet szépen is tartani, csak neki kell lódulni és csinálni kell. Nem lett látványosan szép, mert a kiszedett füveket mind visszaraktam az ágyásokra, de kell nekik a komposzt, mert nagyon kemény a föld. 
Ahová a fűnyíróból, illetve a kaszálásból visszaraktam a füvet, ott csodás alatta a talaj, az igaz, hogy ott a legnagyobbak a folyondárok is, mert úgy látszik kedvező nekik a növekedéshez a jó puha, nedves talaj. Cserébe könnyebb kihúzni őket. 
Viszont 5 percig fog tartani, mert ez a nyavalyás növény úgy nő, mint a gomba. 

Rengeteg további büdös hunyort találtam gyomlálásnál, be kéne őket venni cserepekbe vagy valami iskolát csinálni nekik. Találtam egy medveköröm növendéket is. 

Átültettem a kis kihajtott bugás hortenziámat is arra a helyre, amit véglegesnek szánok neki. Azon gondolkodtam, hogy sokkal több hortenziát kéne tenni a kertbe. Remélem a dugványaimból lesz pár darab sikeres is. 
Kóvályogtam még a kertben és helyet kerestem a tavalyi dugványból nőtt cserszömörcémnek is, de nem tudom még, hogy hová tegyem. 
Olyan érdekes ez, van, amikor jó hosszú ideig nem tudom, hogy egy növényt hová ültessek, de amikor megtalálom neki a helyet, akkor olyan magától értetődődnek tűnik és nem tudom, hogy miért nem volt ez meg már az első percben. 

Nincs jó helyen viszont az egyik lilabogyó, az amelyik sose bogyózik. Kitakarja félig a japán füzet, ezért úgy döntöttem, hogy ha most se lesz rajta bogyó, akkor ősszel kiveszem onnan. Maga a bokor nem szép, semmi érdekes nincs rajta, ősszel a lila bogyók lennének érdekesek, de ha nem lesz bogyó az idén sem, akkor minek? 

A labdarózsák még mindig nagyon szépek. 

Prérigyertya, nem túlozza el a virágzást, eddig ez az egy van rajta. 

Kinyíltak a halványlila íriszek is, ezek a magnólia alatt éldegélnek, úgy tűnik elég jól. 
Ez egy érdekes felfedezés számomra, hogy beültetek egy növényt valami lehetetlen helyre és ott jól érzi magát. 
Ezek az íriszek úgy kerültek ide, hogy egyszerűen nem volt máshol hely, erre végleges lett, mert nagyon szépen fejlődnek. 
Máskor meg napokig, de van, hogy hetekig járkálok körbe-körbe míg megtalálom a helyet és a következő szezonban meg ásom ki és viszem új helyre, mert nem érzi jól magát... ki érti ezt? 

Harangláb az Árnyas kertben. Nagyon szép a színe, de találtam még világosabb rózsaszínt is, azt várom, hogy jobban kinyíljon, mert csodaszép, bár még fiatal és kicsike. 

Szintén az Árnyas kert, nagyon szépen nő fel minden. Az idén a páfrányok meglepően nagyok, már csak azért is érdekes, mert nem volt túl sok csapadék és mégis. 

Uhhh, tegnap Böbike nagyon kiborult. 
Elmentünk az állatorvoshoz a rendes éves oltásért, de már a hordozóba is alig tudtam betuszkolni őt.
Közben azon gondolkodtam, hogyha Herkuló akár FELV-es, akár FIV-es, akkor Böbi is elkaphatta, bár ők nem nagyon érintkeznek. 
Ezért megcsináltattam a tesztet, amihez vért kellett venni tőle. Alig jött belőle egy pár csepp, többször is meg kellett szúrni a kis lábikóját. Szegénykém teljesen elgyámoltalanodott. Ő nem sikoltozik és nem kapálózik, még elszaladni se próbál, mert nem mer, ő csak hagyja magát. Arról látom, hogy mennyire kikészült, ahogy utána itthon elbújt.  
Pedig olyan szerető ellátást kapott, az asszisztensnő a vérvétel után átölelte őt és úgy vigasztalta a kis lelkét, azt hiszem látta ő is, hogy olyanná vált a Böbi, mint egy nagy lankadt szőrcsomó. :)
Szerencsére a teszt mindkét betegségre negatív lett, ez amiatt is jó hír, hogy az is lehet, hogy Herkulónak se ez a baja, de majd őt is leteszteltetem már. Mégiscsak valószínű, hogy foghúzás lesz a vége... meg a pénztárcám is agyfaszt kap már...
Böbike megkapta a FELV elleni kombinált oltást, a veszettség elleniért majd visszamegyünk, mert egyszerre nem lehet beadni a kettőt és a végén még kapott a szájacskába egy féreghajtót is. 
Itthon azonnal ki akart menni, de nem engedtem, nehogy a lábából elinduljon a vér és egyébként is el szokott bágyadni az oltástól is, meg a gyógyszertől is és most mind a kettő volt. 
Ilyen se nagyon van, hogy a cicatorony bungijába megy kuksolni, de most oda bújt be... alig találtam meg, hogy hová lett a cicám. 
Nézzétek a kis duzzogi pofiját! 

Böbike különben mostanában nagyon beszélgetős lett megint, ha akár csak elmegyek mellette is csak mondja és mondja. Fogalmam sincs, hogy mit, de szerintem leginkább azt, hogy:  "Húzz a francba és hagyjál aludni!".
Ha szólok neki valamit vissza, akkor hosszasabban pampog, ha még utána is beszélek hozzá, akkor ő is mondja és nem ám közbeszól, hanem válaszolgat valamit. Annyira aranyos, ahogy szövegel! :))

Ma túl estünk az időjárás miatti egyik kritikus napon, 0 fokot ígértek, de 3 fok van reggel, nem fagyott. Kő legördült mára. 

A kert csupa fű, gyom is, főleg folyondárral van tele, ami egy szélmalomharc. Kiszedem és 3 nap múlva már megint kibújnak és több centis hajtások is vannak. Ha egy hétig nem nyúlok hozzá, akkor 10 centisek vagy még hosszabbak. 

Már van kullancslégy is. Be is jött a hajamon velem egy. Érdekes, de szeretik a hajamat, polosok is szoktak beutazni rajta, rá kell szoknom, hogy lerázom a fejem, mielőtt bejövök. 
Szerencsére a kullancslégy leesett rólam és meghallottam a hangját, fel is csippentettem egy papírszalvétával. Nem túl ügyes a lelkem, az én szerencsémre és az ő szerencsétlenségére, így könnyű elkapni, szétszedni viszont csak körömmel lehet, agyoncsapni, vagy simán összenyomni, az reménytelen. Utálatos dög... brrr! 

Minden gyomok ellenére a kert szép, bár egyre jobban elburjánzik. Néha egészen komolyan megijedek ettől az elemi, nyers erőtől, amivel terjeszkednek és növekednek a növények.
Viszont nagyon szép a bordó hólyagvessző bokor, már egyre nagyobbak a levelek a bordó cserszömörcén is. 
Még az a régi derítőgödör rondálkodik ott, még most se tudom, mi legyen a sorsa. 

Kinyílt az előkertben (hátul még csak bimbós) a tavaly magról nevelt, tömött virágú gyömbérgyökér is, csodás, hatalmas virágai vannak. 

Ez hagyományos, szimpla virágú gyömbérgyökér, szerintem tavalyi magoncok lehetnek, mert ide nem ültettem. Egy anyanövény volt itt, amit viszont átültettem az ösvény miatt, túl közel volt hozzá és szerintem szétszórhatta a magjait. 

Az árnyékliliomok szinte ropogósak, annyira csodásak, még nem ette meg őket semmi és nem égette meg őket a nap sem (némelyiket éri a késői nap) és még olyan szárazság se volt, ami megviselte volna őket. Most harsognak, imádom őket! 

Ez egy óriási telep volt, kétféle együtt, ez a csíkos és sima zöld. 
Úgy tűnik, hogy jó helyre nyomtam le az ásót és éppen a zöldet választottam le róla. Az költözött le a hólyagvesszőhöz és szépen növekszik is. 

Ez is az előkertben van, a fal tövében, de néha kapja a nyári napot. Sajnos, amikor nagyon kánikulás idő van, akkor néha megégeti a nap, de azért a nap nagy részében a fal árnyékában van. 

Ezek az Árnyas kertben laknak, nem sok napot látnak szerencséjükre. Ezeknek inkább a szárazság szokott gondokat okozni, de mindent igyekszem valamennyit öntözni, amikor nagyon rázós a helyzet, bár eléggé bírják és nagyon el se akarom őket kényeztetni. 

Ezek a Fagyosszentek nagyon úgy tűnik, hogy tűpontosan érkeznek.
Amióta itt lakom, egyszer se hoztak még fagyot, ezért bátorkodtam már kiültetni jó pár paradicsomot és a saláták is kinn vannak. Na meg persze azért is (főleg) ültettem ki őket, mert kinőtték az ablakpárkányt. A 60 centis palánták már nem fértek el. 
Most reménykedem, hogy nem lesz fagy, de azért majd valahogy betakarom őket hétfőre, de jó lenne most már, ha elmúlna a hidegveszély. Ez a tavasz így is eléggé megszívatott bennünket, hogy még május közepén is bepróbálkozik a hideg, ez már kezd sok lenni. A fűtést se tudtam még most se kikapcsolni. 

Nagyon kéne a meleg idő, mert a paprikáim és a még benn  lévő paradicsomok egy része már virágzik az ablakban, hajtanak benn a szobában a gyömbérek, a kis melegházban nőnek az uborkák, a dinnyék, az okra, a kukoricák és a citronella, a chayote tök meg az alagsorban futkorászik az ablak irányába. 

Gyűjtögetek egyébként, elmosom és elteszem az összes tojáshéjat. Épp a minap törtem össze őket, mert már nem fértek az edényben. Ez, ami most van, 43 dkg. Szerintem nem adom oda most a földnek, mert idő kell, amíg kijön belőle a kalcium, majd ősszel kiszórom és akkor tavaszra már jó lesz. 
Idén meg tejjel fogok permetezni (meg amivel még, pl. élesztővel, és magam gyártotta csalánlével), tényleg sokan írják, hogy nagyon jó a paradicsomnak. Tavaly nem próbáltam ki, de az idén már nem mulasztom el. 

Külön gyűjtöm a banán és almahéjat is, ezek nem a komposztba mennek, hanem egyenesen a virágok közé, a banán állítólag védi és a virágzást is nagyban elősegíti, gondolom a kálium tartalmánál fogva. 
Nem tudom milyen hiányom volt egyébként, de valami eszméletlen mennyiségű tojást és banánt zabáltam fel tél végén. Úgy szólván ezen éltem, még most is van itthon banán, de már nem kívánom annyira. Szinte csorgott a nyálam érte, de ez legalább egészséges. 

 Nem is tudom, hogy írtam-e, de leszedtem az idei első termést is, a spenótot. Megblansíroztam, aztán beáztattam őket hideg vízbe is, kicsavartam és összedaraboltam, mert akkora hatalmas levelek voltak, hogy nem akartam egyben hagyni őket. 
3 kis dobozzal lett a fagyasztóba. Elég is ennyi, mert jön még az új-zélandi spenót is, meg a mángold (ha kikel...). 

Szépen kihajtott a pawpaw is, bár virágot még az idén se hozott. 3 éve van nálam, ilyentájt ültettem tavasszal, ha jól emlékszem. Nagyon remélem, hogy jövőre már virágot is fog hozni. 
Majd körülötte fogok gyomlálni ma vagy holnap, mert eléggé felverte már a fű és a rózsaszín ligetszépéket is ki fogom szedni, már megint hajtanak. Borzalom az a virág, nagyon szép, de fékezhetetlen, alig győzöm kiszedni. 
Illetve kihajtottak már végre a krizantémok is, nem nagyon mertem benne tapisgálni, amíg az összes elő nem bújt. 

A fügémmel hihetetlenül boldog vagyok, minden ágon tele van gyümölccsel. 

A virágosban kicsit megtorpant minden a hűvös idő miatt, de így van, ami tovább virágzik. Még feléledtek az  árvácskák is, pedig a melegben már kezdték magukat megadni. 
Kivirágoztak a tavaly magról nevelt macskamentáim is. Jó kis talajtakarók, örülök nekik. 

Nyitogatják a szellőrózsák is a virágaikat, ezeket tavaly ősszel ültettem, de istenbizony nem emlékszem, hogy hol és mikor vettem ilyen keverék szellőrózsát. Eltéve sincs, pedig az összes vásárolt növényem, vagy a csomagolása le van fotózva és elmentve... hát... passz, lövésem sincs már, de nagyon szépek. 

Újabb adag harangláb nyílt ki, de még lesznek továbbiak is. 

Valamelyik nap, a borongós időben olyan színei voltak a japán juharnak, hogy az valami fantasztikus. A fotó nem is adja vissza jól, de szinte lángoltak a levelei. Érdekes volt, mert nem a nap sütötte át és mégis. 

A tamariska is mesés ilyenkor, annyira szeretem, olyan finom és elegáns, bársonyos azzal a millió apró virággal az ágain.