Tegnapra bezúzmarásodott minden, de nem tudtam kimenni az erdőbe, mert Marcikát vittem állatorvoshoz. 
Mit mondjak... azt hittem senki nem lesz ott, ehhez képest tele volt a rendelő. 
Ki is fordultunk onnan, elmentem vízért az egyik közeli forráshoz, Marci persze a kocsiban volt a cicahordozóban. 
Van ott két forrás is, az egyik az egyik hegyből, a másik a másik hegyből jön, pedig alig pár méterre vannak egymástól. Mind a kettőnek nagyon szeretem a vizét, hoztam is jócskán. Mostanában már egyáltalán nem veszek vizet a boltban, csak a forrásokból hordom, szerencsére van bőven választék itt a környékben. 
Így azért kicsit voltam az erdőben is, láttam a zúzmarát is. 

Aztán visszamentünk a dokihoz, de nem lettek kevesebben, így beálltunk a sorba. Fél 11-kor értünk oda, fél 2-kor végeztünk... pedig délig volt rendelés, de olyan rendes ez a doki, mindenkit ellát.  
Volt ott egy csodás, hatalmas bull mastiff pár a váróteremben a gazdijával, ilyen kutyákat se látni minden nap. 

Marcit megint el kellett altatni, hogy rendbe lehessen szedni őt (mert a múltkor - ugye - majdnem lebontotta a rendelőt), szerintem most kicsit többet kapott, mert sokára ébredt fel. Megint ki lett tisztítva a sebe, azt mondta a doki, hogy most nem volt gennyes, de be se gyógyult. Nagy megkeményedett szövet van az arcán, biztos a régóta fennálló gyulladástól, ami lehet, hogy el se fog múlni. Kapott szurit megint és majd mától adom neki az antibiotikumot is. 
Ráadta a doki a gallért is, én nagyon nem vagyok híve, de elvittem magammal, mert valahogy meg kell akadályozni, hogy állandóan feltépje a sebét. Biztos viszket neki mikor gyógyul, de már az is egy kész csoda, hogy nem pusztult még el ez a cica, annyiszor visszafertőződött a sebe. Most is lázas volt. 

Mikor délután lementem hozzá, már be volt bújva az egyik polcra (gallérostul), végül megfogtam a grabancát és kivettem onnan és visszafektettem a takaróra, amit odakészítettem neki. Lefeküdt és marhára élvezte, hogy simogatom, még dagasztott is, de az is igaz, hogy még elég kába volt, mert amúgy vadcica, de most majd meg fog szelídülni ő is. Remélem...

Mától kapja a gyógyszert, de nem engedem ki, hogy tudjam a sebét is kenegetni a Betadin kenőccsel. Most már az lenne a jó, ha minél hamarabb begyógyulna és nem telne megint neki gennyel vagy folyadékkal. 
Nehéz gyógyulása van szegénynek, tulajdonképpen már majdnem el is engedtem ezt a cicát, de aztán valahogy nem vitt rá a lélek. Mégse nézhetem végig, hogy itt lassan elpusztuljon nekem. 
Vittem le neki vizet is, kaját is és a Böbe almosdobozát, mert nincs több almos itthon. Böbe hónapok óta nem használta, ő kinn végzi a dolgát, remélem nem most fog rájönni az aprófosás, meg hogy nem fázott fel, mert Elzával együtt végig kinn voltak, amíg odavoltam a Marcival. 
Úgy vártak haza, mint a Messiást, csak úgy tülekedtek befelé mind a ketten a melegbe, amikor hazaértünk. :))

Reménykedek, hogy az éjjel  a Marci nem akasztotta fel magát sehová, meg nem borított magára semmit a pincében. Annyi minden van ott, de máshová nem tudtam őt tenni, mert már minden lyukban lakik valaki. Még nem voltam lenn, majd kiderül...