Volt előző éjjel olyan szélvihar, hogy jaj, de szinte semmit nem hűtött. Csak tombolt a szél, iszonyú hangja volt. Minden tárva nyitva volt, de csak huzat volt tőle, enyhülést nem igazán hozott.
A ma reggel 21 fokos, meleg van, viszont borús az ég és volt fél mm eső... gyakorlatilag a port se verte el, a növények mégis hasznosítják, mert újra felszívták magukat. Az utóbbi hajnalokon már nem voltak olyan szépek, mint szoktak, de ettől a pár szem víztől is életre képesek kelni.  

Már tényleg csak az életben tartást csinálom a kertben. Vannak növények, amik egészen jól tűrik a szárazságot, mint pl. az Asterek, de a japán szellőrózsákat nagyon kell öntözni, a tollbugák meg már majdnem kiszáradtak, mire észbekaptam, de vittem vizet rájuk is. 
De hordom a vizet a cukorsüvegfenyőre, a bugás horteziákra, az Annabelle hortenziára, a tölgylevelű hortenziára, az újonnan kiültetettekre, mint pl. a ház előtt a kis keleti életfa, de van pár krizantémom is, amiket gyökereztettem, magról nevelt és nemrég kiültetett rozmaringok, gyűszűvirágok és fehérmályvák.
Még hétvégéig várok és öntözök, aztán ha lesz eső, akkor jó, de ha nem lesz, akkor leveszem a virágot az Annabelle hortenziákról, pedig szeretem, ha télen is rajta vannak a nagy, száraz fejek és kiritkítom akkor a Cosmosokat, mert most vegyesen vannak az évelőkkel. Úgy voltam, hogy a Cosmosok árnyékot adnak nekik, de most már a vizet is szívják előlük. Inkább az évelőket mentem, Cosmost majd nevelek megint a jövő nyáron. 

Vannak más növendék évelők is, mint pl. új liliomok, bugás lángvirágok és az idei magról nevelt Heleniumok és menyecskeszemek is és van két új vérfű is, de kérik a vizet a primulák is, a Clematisok és az előkertet még nem is említettem, amit a legjobban és egész nap tűz a nap. Van egy része, amire délutáni árnyékot ad az orgonafa, de nem elég. A Titóniákat már szinte hiába öntözöm. 
Ezért lenne jó valahogy magasabbra nevelni kicsit a trombitafolyondárt, az idén ősszel már tényleg rá kéne szánni az időt - amikor visszametszem - hogy meghagyjak egy felfelé törekvő vastagabb ágat, de folyton sietek, kapkodok vele, na meg nagyon könnyen törnek is az első éves gallyak róla, hiába fásodnak meg. 

Na meg ott  a veteményes is, ami szintén vedeli a vizet, de nem igazán tud fejlődni. Minden nap kapnak vizet a saláták és az újonnan vetett uborka, de nem fejlődnek, sőt az uborkán kitört valami betegség is, pedig le is fújtam gomba elleni szerrel, de tudja a fene, hogy mi baja van... lehet, hogy elengedem. 

Tényleg nagyon várom, hogy vége legyen a kánikulának, mert el kéne ültetnem a karalábé palántákat, és már kinn kéne legyen a rapini, a müncheni sör retek és a vajrépa, de ilyen hőségben azt is csak öntözni kéne és nem sok esélye lenne kikelni. 
Elég hülye nyár ez... ehhez képest a tudósok azt fejtegetik, hogy csak egy interglaciálisban vagyunk és kb. 2050-re leáll az Észak-Atlanti áramlat és meg fogunk fagyni. Szóval vagy így vagy úgy de mindmegdöglünk. Má'megint! :P (csúfolódós jel)

Elmentem az állatorvoshoz is, sajnos Herkulót nem tudtam megfogni. Pontosabban megfogni tudtam többször is, de nem tudtam betenni a cicahordozóba. Szinte már eszméletlen, hogy ki tudnak támasztani a lábukkal és a négy lábát tízfelé feszíti ki, meg az egész testét is. Egyszerűen nem hagyja magát betenni a hordozóba, pillanatok alatt kitekergi magát a kezemből. Végül feladtam, de akkorra már ő is egészen elvadult és nem tudtam a közelébe se menni. 
Mindenesetre hoztam neki gyógyszert (Prednicortone), ez szteroid tulajdonképpen, de azt nem tudom, hogy fogom beadni. 
Kétszer felet kellene, össze is törtem egyet, az egyik felét tejszínbe tettem, de csak kicsikét nyallintott belőle. A másik felet turmixolt cicakaja+kockasajt kombóba tettem, ahhoz hozzá se nyúlt, pedig egészen felhígítottam neki, hogy ne legyen benne semmi, ami darabos. 
Este felnyitottam egy olajos halat neki, csak az olajjal kínáltam, azonnal belelefetyelt, de abba is hagyta... 
Aztán tehetetlenségemben nekiálltam este energiagyógyítani a cicát. Sokan hülyeségnek tartják ezt, de valami működik. Lehet, hogy még nem értjük pontosan, hogy mi, de működik, ez már nekem olyan sokszor bebizonyosodott. Paradox módon éppen magamat nem tudom valamiért sose jól meggyógyítani. 
Valójában, ahogy bennem ez megjelenik, nem is gyógyítás, hanem tisztítás. Most is azt "láttam" magamban, hogy valami sűrű, sötét, szívós trutyit szedek le a macskáról, az egész cicát körbevette és fojtogatta. 
Ennél egyszer láttam rosszabbat, amikor egy kényszerbeteg kollégámat kezelgettem, de abba kellett hagynom, mert egyre rosszabbul voltam. 
Olyan energiák voltak körülötte, amiken azt lehetett érezni, hogy nekik mindegy, csak hozzátapadhassanak valakihez. Másztak fel a karomon, mint a kígyók és ahogy megéreztem és elkezdtem tartani tőlük, egyre könnyebben másztak rám. Ezért hagytam abba. 
Egyébként meggyőződésem (a tapasztalataim alapján), hogy bármely betegség úgy kezdődik, hogy az ember lelkileg meggyengül, lelki fájdalomtól, bánattól, stressztől stb. és védtelenné válik ezek ellen az energiakötegek ellen. Nagyon sokféle van, én plazmatakonynak hívom őket, de vannak köztük egészen gonoszak is. Mintha önálló entitások lennének. Persze lehet, hogy ez csak az én fejemben képződik meg így, de valamilyen energiák az biztos és ki tudja hol és hogyan születnek és miért keresik a kapcsolódási felületeket (táplálkoznak?). 

A legnagyobb nem is siker, hanem inkább elégtétel szintén egy kollégám volt, aki nagy materialista, hitetlen gyaur (volt) és nagyon fájt a térde már jó ideje. Belement, hogy próbáljuk meg, végül is mit veszíthet a térdbaján kívül? Úgy voltam vele, hogy max. rajtam fog csúfolódni egy darabig, de másnap - szép csendben az igaz - jött hozzám, hogy tudnánk-e még kezelni a térdét. Egy hét alatt rendbe jött neki. :)

Visszatérve Herkulesre, érdekes volt, mert egész nap csak feküdt, mint egy darab fa, de a tisztítás után felült és olyan álmélkodva ücsörgött itt hátul a tetőn. Ma reggel pedig benyalta a tegnap ott maradt olajat, aztán kiöntöttem neki a többit is (ebbe már belecsempésztem a gyógyszerét is), azt is felnyalta. Aztán még kaját várt, összeturmixoltam neki egy doboz rizses-pulykás kaját egy kockasajttal és azt is mind felnyalta. 
Ma megint fogom a cicát tisztítani, mert annyira csodásan működik ez a dolog. 

Pár kép a Kleopátra tűjéről a "szép időkből", most már szegény hajnalra se nagyon tudja összeszedni magát, megég lassan az egész kert. 

A Phloxok se ilyen szépek már, a bugák egészen elégtek, összefonnyadtak. :( 

A magas varjúhájakat nem nagyon érdekli a szárazság, ezek nagyon szépek, hatalmas bokrok, a képen 4 féle is van.

Évelő kúpvirág a mákkóró tövében. 

Kedvencem ilyenkor a Helenium a tűztövissel, biztos, hogy fogom még mutatni, de az is lehet, hogy már mutattam is, de mindig változnak a színek is, sose egyforma.