Felszabadult az egyik répaágyás is, nem volt szép a répám... olyan kevés volt közte ami tényleg szép nagyra nőtt, a legtöbb kis gubics és formátlanok is, viszont legalább nem férgesek. Tavaly az összes csupa féreg volt, sokat el kellett dobálnom, pedig ugyanúgy hagymát ültettem mellé. Még lesz egy ágyásnyi, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. 

Úgy tűnik minden évnek, mindenféle időjárásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Azt hittem az idei sok eső majd megteszi a hatását, de szerintem az a hideg május döntött el mindent. 
Pl. az idén a paprikák sem lettek szépek. Tavaly abban a nagy szárazságban annyi gyönyörű paprikám nőtt, hogy az fantasztikus, pedig félárnyékban voltak. Az idén kitettem a napra (mert állítólag azt szereti), eső és víz volt bőven... de egy kalap szamócát se ért az idei paprika termésem.
Padlizsán meg még most is van kinn a kertben...
Viszont a répaágyásnak már nekiállhatok, majd jól megszórom trágyával és szépen felvillázom. Lassan eljön végre a szabim ideje is, lesz bő két hetem mindenre. 

Addig pedig virágok. Fantasztikus, hogy október közepe van és még annyi minden virágban van. A tarackoló kékgyökér is nagyon szép még, tele van virággal és valahogy élőben sokkal kékebb, mint a képen. 

Ez az Aster már volt, de most van a legjobban kinyílva és mögötte még nagyon nyomja az ernyős verbéna is (az egyetlen, amit a hátsó kertben meghagytam). Úgy tűnik ez már nem fog tudni magot szórni, hál'Istennek. 

Sisakvirág. 3 helyen van már a kertben, az egyik elnyílt már, ezek pedig most a legszebbek. 

Színesedik a kaméleonvirág is, de bevallom többet vártam tőle. Viszont a levele nagyon finom, citrusos illatú. 

Egy kis rálátás a kertre most. Még egy-két hét és teljesen meg fog változni, majd kinyílnak a krizantémok és teljesen más arcát fogja mutatni a kert. 

Ezt a varjúhájat azért fotóztam, mert egyrészt tényleg mutatja, hogy mennyire kövi növény. Nincs is alatta talaj, csak a kövön kúszik és mégis milyen szép. Télen ezek a részei teljesen el szoktak fagyni, úgy el tud száradni, hogy volt már, hogy azt hittem, kipusztult. Amikor pedig eljön a tavasz és kap kis meleget és esőt, akkor megint így elterjed. Néha nyáron is kiszárad, virágzás után főleg megcsúnyul, aztán így összeszedi magát. 
Szeretem - bár erőszakosan terjed - de előnye is, hogy gyorsan nő, hamar dekoratívvá válik. 

Tollborzfű, addig mutatom amíg él. Állítólag nem telel át. Nem szedek belőle magot, van évelőm is, az a zöld szárú tollborzfű. Nem vagyok egyébként  nagy imádója a füveknek. Próbálkoztam magról a pampafűvel, de nem sikerült, mondhatom, hogy szerencsére. Nem is illene ide, nem olyan jellegű a kert. 
Aztán lehet, hogy majd ez is változni fog, mert annak idején pl. a kokárdavirággal és a kúpvirággal ki lehetett volna űzni a világból, most meg szeretem őket és vannak is a kertemben. Bár az igaz, hogy a száraz virágot se tűröm. 
A füvek közül van még egy vattacukorfüvem, de az idén nem igazán fejlődött sehová, majd lehet, hogy átültetem máshová onnan, ahol most van. 

Ez az Aster is most a legszebb. 

A púpliliom egy olyan szára, amin nincsenek annyira elrozsdálva a levelek. 

A Nerine mégjobban kinyílt és még további virágok is lesznek rajta, több bimbót is látok. Remélem lesz még idejük kinyílni. 

Böbike ismét a macival alszik, a macit használja hátmelegítőnek. :)) Sokat alszik mostanában a Cocó, biztos az ősz miatt. Néha éjszaka is benn marad, de ennek most nem örülök, mert mindig felkelt az éjszaka közepén, ki akar menni és ha a macska ki akar menni, akkor ki is fog. 
Eleinte csak halkan nyávog, nyafizik, de ha nem kelek fel, akkor nemcsak nyávog, hanem felugrik az ágyra, belenyávog az arcomba és kirohan az ajtóhoz és ezt addig (de dübörögve ám), amíg ki nem engedem. 
Persze már rég rájöttem, hogy jobb, ha nem kínozom magamat se meg őt se, inkább felkelek, amikor meghallom a halk nyafit. :)))))
Kezdek teljesen jólnevelt gazdivá (akarom mondani rabszolgává) válni. :D :D