Tegnap reggel csak 17 fok volt, még viselhető idő, így kiültettem az ÚjDudvák közül a kaukázusi nefelejcset, az egyik japán szellőrózsát (amúgy kínai, de japánból került ide, azért hívjuk így) és a rózsaszín bugás hortenziát is, már csak egy szellőrózsa van, azt  még nem tudom, hogy hová fogom tenni. 
A bugás hortenzia őszintén remélem, hogy meg fog maradni, mert beültettem az életfák (Platycladus orientalis) alá. Így majd kap is napot és nem is, de nem mélyárnyékos a terület, mert fel vannak vágva az életfák ágai. Inkább a víz lesz neki kritikus, de eleinte majd öntözöm sokat. 
Már nem villázom fel a területet, le volt takarva egy része geotextillel, így csak kiástam a gödröt a hortenziának. Majd utat tör a gyökerének a földbe... bár olyan, mintha betonban kéne haladnia. Rengeteg vizet felszívnak az életfák, de elől az Árnyas kertben már látom, hogy ahogy sűrűsödik a növényzet az aljukban, úgy marad meg egyre jobban a nedvesség is. 
Illetve majd takarni fogom ezt a részt is fenyőkéreggel, de még hagyok teret a meténgnek, hogy szaporodjon. Tavasz óta többször is kigyomláltam azon a részen, hogy csak a meténg maradhasson, de így is keveset nőttek, talán túl sok nekik a közvetlen napfény azon a részen, ezért is kellenek oda a cserjék, mint pl. a hortenzia. 

 Ez a tavaly ültetett bugás hortenziám (még a gazolás előtti kép), elképesztő, hogy már méteres szárai is vannak és virágoznak is. Kb. 20 centis kis növényke volt, ezért vannak az alján a virágok a tavaly kis ágacskákon. Fel is támasztottam őket, mert különben elhevernének a földön a súlyuktól, de azok már szépen elszíneződtek. 

Virágzik az árnyékliliom is, ez a fajta szokta legkésőbb hozni a virágait. Van egy hatalmas telep az Árnyas kertben is, még nem láttam rajta bimbókat, majd ki is megyek megnézni. Nagyon örülnék ha kinyílna az is, fantasztikusan finom illata van. 

Az őszirózsákat már nem is vetem, csak szétszórja a magját és kel minden évben. 

A szarkalábak másodvirágoznak, már nem olyan nagyok, mint tavasszal voltak és érdekes módon a színe se olyan, sokkal fakóbbak.

A titóniák csodásak, a képen nem is látszik annyira, de hatalmasak, legalább 1,2 m magasra nőttek. 

A fehér japán szellőrózsám, még csak most kezd virágozni, de már csodaságos. Nagyon szépen megerősödött. Tavaly az aszályban egyszer-kétszer veszélyben volt, majdnem ki is száradt, akkor elkezdtem neki vizet adni, nem sokat mert alig volt víz, de rendszeresen kapott és ilyen szép növény lett belőle. 

A másik telep lángvirágom is kivirágzott. Az előzőt már visszavágtam, hátha még oldalhajtásokról hoz virágokat. Ezen pedig még rengeteg bimbó is van, sokáig díszíteni fogja még a kertet. 

És a Fairy rózsám... ez valami csodás az idén. Ezt is megtámasztottam, hogy ne a földön heverjenek a szárai és sokkal szebben virágzik.