Hú de elégedett voltam  én magammal tegnap! Nem terveztem semmi kertit, mert előző nap is esett és szombatra is rossz időt ígértek. 
Megnéztem viszont reggel az előrejelzést és nem ígértek esőt, ezért kaptam magam és elővettem a kaszát azzal, hogy legalább hátul a fák alatt levágom a virágzó vérehulló fecskefüvet és a bürök is virágban volt, majdnem akkora volt mint én magam. 
Úgy voltam vele, hogy valamennyit levágok. Ehhez képest levágtam az összes füvet. Persze a többi is nő (amit a múltkor vágtam), de az még tűrhető. 
Most nagyon örülök magamnak, meg a kaszálásnak is. Egész normális fizimiskája lett a kertnek. 

A könnyed kaszálásnak szerintem az lehet az oka, hogy a múltkor már nagyon tele lett a puttonyom a kaszán azzal a nagy izével, ami felfogja és elirányítja a levágott füvet, mert kb. mindenbe beleakadtam vele és nem engedte rendesen letenni a vágófejet. Fogtam és kb. 6 centivel feljebb húztam. Ezenkívül a múlt hétvégén vettem egy új damilfejet rá a piacon, állítólag ezen csak át kell dugni a damilt és aztán behúzza magától. Ki is fogyott belőle, majd meglátom, hogy jó lesz-e, de az biztos, hogy valamitől sokkal könnyebben kaszáltam, mint máskor. 

Aztán úgy belelkesedtem a sikerélménytől, hogy összekaptam magam és kimentem lándzsás utifüvet szedni, szedtem is egy nagy szatyorral, de még a kertben is van. A zöméből szirupot fogok csinálni, de szárítok is, mert nagyon jó teának. Ez a Maria Trebentől  vett kandiscukros citromkarikás tea, még üdítőnek is nagyon finom és az én örökké köhögős torkomnak meg pláne jót tesz. 

Aztán kiültettem a már jócskán kicsírázott hajnalkákat is a kertbe. Nem akartam az idén hajnalkát, feketeszemet ültettem, de nem kelt ki. Ezért gyorsan csíráztattam hajnalkát. 

Elza olyan, mint egy élő felkiáltójel, maga a megtestesült szemrehányás. Pedig pénteken, amikor elment a festő, kitakarítottam neki a verandát és felhoztam a dobozát is, de az se tetszett, mert a nejlonok még fenn vannak és attól meg fél, ahogy mozog meg susog, de még nem szedem le. Hétfőn fog folytatódni a festés, sajnos nehezen száradt a glett ebben a szuper időben. 
Visszavittem a dobozát a lépcsőházba, de ott meg járkálok, az volt a baj.  Elza szereti a kajáját is apránként megenni, de most minden nyitva van, hogy szellőzzön és Herkules már kétszer is betorkolta. :)))) 
Szóval Elza az idegösszeomlás szélén volt, hihetetlen módon ki volt borulva. Pedig tele van hátul a fatárolónál szénával, cicadobozokkal, mindenféle kuckókkal, de ez a MajomNéni a helyét akarja görcsösen visszakapni. Hát... várom, hogy kész legyen már és visszaköltözhessen, hogy helyreálljon a béke. 
Délutánra kicsit megnyugodott, már a dobozból se ugrált ki minden jöttömnél-mentemnél, sőt, amikor a Böbét kiengedtem, akkor sem. 
Böbe meg benn aludt, péntek délután besuttyant (mit mondjak, ő is eléggé idegbetegen toporgott az ajtóban, hogy engedjem már be), aztán lefeküdt és mint egy darab fa, reggelig meg se mozdult úgy aludt. Aztán kiment, de napközben megint benn volt, délután ment ki. :) 
Nem szeretik ezek a rossz időt, Elzának is azért olyan nehéz, különben kinn heverészne valahol (a veteményemben vagy a virágokon... ). :D :D 

Aztán még kimentem és kivágtam végre a szeder tavaly letermett ágait, a többit kikötöttem, hogy ne lógjanak a földön. 
És leterítettem egy nagy részt geotextillel, mert ott is sziklakertet akarok, de ki kell gyomtalanítani a talajt. Egyelőre nem fogok hozzányúlni, majd jövőre valamikor, addig meg hadd tegye a dolgát a geotextil. 
És milyen szépen le van vágva a fű is. :) 

Aztán még összegereblyéztem a levágott füvet, jó pár vödör lett és ráhordtam az évelőágyásokra és a cserjék köré. És lent is látszik, hogy milyen szépen le van vágva a fű... bakker, marhára örülök neki! :)

Itt látszik a képen, hogy milyen szépen nő a japán juharom is. A karók azért vannak körülötte, mert úgy könnyebb volt bebugyolálni télen. 

Itt egyébként jól látszik a mulcsolt és a nem mulcsolt fűhelyzet. Ezen a részen még sokkal több szénát ki fogok rakni, mert eléggé agyagos a talaj, muszáj valahogy normális termőréteget varázsolnom, mert olyanná tud keményedni, mint a beton. 
Viszont úgy látom, hogy a törpebangitának vett cserje végül labdarózsa lett... nem örülök, mert az ott nem fog megmaradni a fenyőtől, de meglátom.