A tegnapi napom fele a sütéssel telt. Nem állítom, hogy nagyon szép sütik lettek, de jók. 
Az az igazság, hogy sose voltam egy cukrász típus, csak mostanában kezd érdekelni a sütés, nem is tudom miért.  Végül is egész élvezetes volt megcsinálni ezeket és vittem belőle apuéknak is és anyuéknak is, mert ennyi sütit az életben nem ennék meg. 
Szoktam mondani, hogy előző életemben biztos valami hatalmas családom lehetett, mert én se főzni, se sütni nem tudok keveset. Van egy belső mércém, ami úgy tűnik, hogy nagy vajlingokhoz és kondérokhoz van igazítva. :))))

Szóval az első süti a már emlegetett keksztekercs lett. 

Az 1 kg  darált kekszet összekevertem 4 evőkanál natúr kakaóporral, 2 evőkanál porcukorral, rumaromával. Aztán elmorzsoltam 20 dkg puha vajjal, beleöntöttem a meggybefőtt levét, és mivel nem állt össze a tészta és nem volt több meggylevem, elővettem egy kis üveg ribizkeszörpöt és azzal gyúrtam végül össze. 
Rengeteg lett, bővel elég lett volna fél kiló darált kekszből is. 

A nyújtáshoz gyúrótáblára kihúztam alufóliát, azt megszórtam kókuszreszelékkel és azon nyújtottam ki, a fólia segít a feltekerésben és nem is ragad hozzá. 

A töltelékhez valók:

1 cs. tejszínes  pudingpor
3ek liszt
500ml tej
2 evőkanál kókuszreszelék
10dkg vaj
10dkg cukor

A tejszínes pudingot és a 3 kanál lisztet lábosba tettem és a cukorral összekevertem. Kis tejjel simára kevertem, aztán öntöttem bele az összes tejet.
Feltettem főzni, folyamatosan kevergetni kell, sűrű krém lett belőle. Aztán hagyni kell teljesen kihűlni.
Miután megfőtt a krém,  a vajat a cukorral habosra kevertem és a habverőgéppel beledolgoztam a kihűlt krémbe, + 2 evőkanál kókuszreszeléket adtam hozzá. 

Ilyen volt a tésztája kinyújtva ( 3 ilyen lett):

A főzött krém miatt nem olyan szép szeletelve, de cserébe a krém nem olyan töményen vajas. 

Ez pedig a túrós rétes, ennek nem írom a receptjét, mert a túrót szerintem mindenki tudja, a réteslap pedig bolti volt. Nem tudom, hogy akarom-e megszórni porcukorral, tudom nem néz ki jól anélkül, de így is túl sok édesség lett. 

Ez pedig a baklava: 

Sütés előtt, még a szirup nélkül.

Ez pedig sütés után a sziruppal nyakonöntve. 

A baklava receptje: 

12 db réteslap kellett hozzá. Én nem szabogattam tepsihez, hanem a gázsütő tepsijébe tettem sütőpapírra. 
A dió helyett fél kiló Dejó-t használtam, mert a diót nem szereti a gyomrom, nagyon nehéz nekem, nem akarok gyomorégést. 
A réteslapokat olvasztott vajjal kell kenegetni, de szerintem ezt mindenki tudja, illetve azt is, hogy amíg kenegetek, addig a többit nedves konyharuhával letakarva tartom. . 
Elsőre 4 réteget tettem egymásra, aztán a dejó kb. harmadát rásimítottam, aztán jött 2 réteslap (kenegetve), a dejó második harmada, és én itt csaltam kicsit. A ribiszkezseléből csöpögtettem a dejó tetejére, aztán újabb 2 réteslap, az utolsó adag dejó és a tetejére 4 réteslap. 
Bevagdostam, ahogy a képen is látszik és 180 fokra betettem a sütőbe. Nem tudom meddig sült, én nézni szoktam. Amikor a teteje szép színű lett, akkor lekapcsoltam a sütőt. 

A szirup: 

2 dl víz, 20 dkg cukor (barnacukrot használtam),  17 dkg méz és egy citrom leve. 
Összefőztem, hagytam picit forrni is és a még forró sütire locsoltam. Azt hittem tocsogni fog, de teljesen felitta. 

Hát... ez egy igazi kalóriabomba, viszont szerintem biztos eláll sokáig ennyi cukorral... egy csücsköt már megkóstoltam belőle és jónak találtatott. 

Életemben nem sütöttem még 3 féle sütit, azt nem mondom, hogy életemben összesen se, de azért nem vagyok messze tőle. Szóval nem tudom mi lelt, hogy nekiálltam, de most marhára elégedett vagyok magammal, annak ellenére, hogy az apró baracklekváros linzerekből már nem lesz semmi, de majd legközelebb.