Ma reggel is kimentem öntözni, kaptak vizet a padlizsánok, a zöldbabok, a bazsalikomok, a patisszonok, mert ők szegények nem haladnak sehová és a dáliák is. Illetve megnéztem mire jutott tegnap a gép a kaszálással a szomszéd földön. A kertem végében ugyanis nagyon nagyra nőtt már a gyalogbodza és jön befelé is, nem győzöm irtani. Hát... félig vagyok elégedett, mert a gép nem tudott végigmenni, remélem, hogy ott is levágják majd, ahová a gép nem fér oda. Új tulaj van, még nem tudom ki az, de az biztos, hogy a "bérlőnek" el kell mennie innen és már költözik is és ez nekem nagyon jó. Mert kész lerakat volt már itt mindenféle vasakból, szétszedett járművekből és nagyon, de igazán nagyon ronda volt, bár azt azért meg kell hagyni, hogy nemcsak ledobálta, hanem azért tartott némi rendet is. Viszont látom, hogy már költözik, sok-sok teherautónyi vasat elhordott már innen és fát is. Fa még van, de jön az ősz, lassan összevágja és eladja (gondolom) vagy hazaviszi eltüzelni, a lényeg, hogy a roncstelep megszűnik. Remélem az új szomszéd nem lesz még olyanabb... mert ilyenkor minden benne van a pakliban, de reménykedek, hogy jobb lesz. Azt hallottam róla, hogy mindenhová fát ültet. Úgy legyen. 

Rézvirágok. Szeretem ezeket a virágokat, főleg, hogy már nemcsak azok a rózsaszínek vannak, amik régen. Jövőre venni fogok más színeket is, illetve ezek a tömör fajták is nagyon szépek. Olyan hálás virág, sokáig nyílik, bírja a szárazságot is. Nem öntöztem egyiket sem közülük, pedig volt egy jó hónap forróság eső nélkül, mégis kinyíltak, egy se száradt ki. A narancssárgák már voltak, de tematikusan ide illenek, ezért ide is beillesztem őket.

Ki hitte volna, hogy Mexikóból származnak...  

Az idén palántát neveltem belőle ládában, de kinn voltak a szabadban, tulajdonképpen teljesen felesleges volt, nyugodtan ültethettem volna a szabad földbe is a magokat.