Láttam már egy félórával ezelőtt is, hogy észak felől valami iszonyatosan fekete rondaság húzódik errefelé, onnan ritkán jön, de ha jön, akkor az jég. Lehetett érezni, ahogy hirtelen fagyossá válik a levegő. Nagyon durva volt, szegény Elzát éppen itt érte az ablakban, behúzódott egészen a párkányra, de annyira rázendített a jég, hogy beemeltem őt és beraktam a verandára. Akkora jegek voltak, Elzu egyébként is eléggé tüsszögős cica, könnyen megfázik, nem akartam, hogy kinn maradjon. Még most is tele van a kert jéggel. 

Még jó, hogy reggel lekaszáltam a maradék füvet... most nagyon szép a kert, olyan ápolt, szeretek így végignézni rajta. 

Viszont úgy látom, hogy a mai kertészkedésnek annyi, csupa jég és víz odakinn minden... kiültettem pár virágpalántát és két dáliát, ami anyu adott vissza (anyák napjára vittem neki az erkélyére), nem szeretik ott a helyet, így kiültettem őket a kertbe. Szegényeknek ez az első tapasztalásuk odakinn... jól meg is locsolta, mindent, aztán 5 percre rá jött ez az égi "áldás". 

A macsekok ma kapták meg a féreghajtót, Böbe és Herkules simán bezabálták reggel. Kihasználtam, hogy Böbe mindig olyan éhesen jön be az éjszakai műszakból, mint a farkas (úgy tűnik nincsenek sikeres vadászatai, vagy nem nagy falatokat talál). Szóval eltettem előlük a száraz tápot, csak a szalámis kockasajt volt kirakva, benne a gyógyszer négyfelé törve. Úgy betorkolták, hogy észre se vették. Elza viszont szerencsétlenül ráharapott, így csak a háromnegyedét sikerült megennie... azt is úgy, hogy tettem még fincsi falatokat (keveset) a sajt mellé és akkor ment le a harmadik negyed, de az utolsót otthagyta, Herkules meg később megette... így most Elza kicsit kevesebbet kapott, Herkuló meg többet. Hát így jártam... Böbe a vihart édesdeden végigaludta a fotelben, észre se vette...