A nap jó nagy része elment a borsóval. Reggel korán leszedtem és egész délután, estig bontogattam. Ez két jó tömött reklámszatyor borsó, gyönyörű nagy hüvelyek lettek belőle és nem volt kukacoknak nyoma sem. 
Ezután mindig ilyet fogok venni (Oscar), ez a egész 2 sor borsóról jött le. Mellette az, ami Kelvedon csodájának hívja magát, nagy, zöld lombozatot fejlesztett (mint tavaly is) és alig vannak rajta hüvelyek. Olyan, mintha a virágzásában elkorcsosulna, szerintem valami elfajzott magot adtak el, mert tavaly is ugyanez volt vele... csak magamra vethetek, hogy az idén is földbe tettem ezeket a magokat, de az ember mindent ráfog az időjárásra, én is azt hittem, hogy tavaly az volt a baja, mert olyan meleg tavasz volt. Most legalább már tudom, hogy nem az volt az oka. 
Egy ágyást az idén megint elpocsékoltam rá... kár volt. 

Kifejtve majdnem 2 kg lett, illetve ha azt is beleszámolom, amit menetközben megettem, akkor több is volt. A nyers borsó nagyon finom, mindig betorkolok egy csomót belőle. 
Elporciózgattam őket 15-20-30 dekás csomagokra, szabdzsihoz, leveshez, főzelékhez és borsópörkölthöz és már lenn is vannak a fagyasztóban. Egy negyed kilónyit hagytam kinn borsópörköltnek. 

Van (a két elfajzott Kelvedon csodája soron kívül) még két sor borsóm, amit már nem tudom, hogy fog-e tudni teremni ebben a melegben. 
Illetve pár nap és szedhető lesz a cukorborsó is, amit hüvelyestől szedek, tulajdonképpen nem is a borsó benne a lényeg, hanem a hüvelye. Nagyon szeretem ilyen "stir fried" (nem igazán van rá jó magyar szó - serpenyőben rázva-keverve sütni) módon elkészítve, de szabdzsiba is mindig teszek.  

Aztán főztem még egy jó kapormártást is, mert már beszedtem hozzá a kaprot. Imádom, de nem is tudom megmondani, hogy mikor ettem utoljára. Évek óta nem volt ennyi és ilyen szép kaprom, majd a fagyasztóba is teszek el belőle. Remélem megmarad addig, amíg uborka is lesz... berakásnál mindig úgy kell vadászni, hogy legyen még pár szál. Lehet, hogy akasztok fel pár szálat száradni is, biztos, ami biztos. 

És akkor jöjjenek a virágok. 

Ez a Double Perfume rózsám, eddig még se a rózsabogarak, se a bundásbogarak nem lepték el, kész csoda, hogy egyáltalán ki tudta nyitni a virágait. Általában az első virágzást fel szokták kajálni és a második szokott nagyon szép lenni. 

Egy tollas szegfű, elég régóta vegetált már ezen a helyen, már szaporítottam is belőle máshová a tavasszal, hátha jobban érezné magát, de most úgy tűnik, hogy magára talált. 

Az oszlopon látszik, hogy macskák laknak itt, ott vannak a körmikézés nyomai. 

Egynyári zsályák, már ezeket se vetem, intézik maguknak. 

Imádok végignézni a kerten. 

Bársonyos kakukkszegfű, már ezt se vetem, inkább gyomlálom, de már nem hagyom magot érlelni.  

Ez is törökszegfű telep. 

Kerti pletyka a sziklakert sarkában. 

A hólyagvessző nem tud csúnya lenni sosem, sőt. Elvirágzás után is ilyen színeket produkál. 

A borzaskatákról lesz egy rakás kép, mert sok helyen vannak a kertben és egyszerűen gyönyörűek. Az igaz, hogy tavaly kissé túlságosan is elszórta magát, még a fejem tetején is borzaskata nőtt és rengeteget ki kellett szednem, de imádom őket. Az idén addig fogom hagyni, amíg még szépek lesznek az elvirágzás után a "lufijaik" (a magtokok), de nem hagyom őket megérni, mert akkor jövőre semmi más nem lesz a kertben, csak borzaskata. 

A CicaÚr, őrzi a virágaimat és persze simit vár. Valamelyik nap szárazkaját csócsált... szóval gyógyul. :))