Milyen szép a ma reggel! 

Kinéztem az ablakon és látom, hogy lenn, a falu lenti részén még ködös, borús és szürke minden. Tavaly láttam párszor ilyet, amikor hajnalban jöttem le Pestről. Szürke, rossz időnek kinéző időben érkeztem egészen idáig, amikor viszont felértem a házhoz, itt sütött a nap. :) A mai reggel is ilyen és ma már egészen világos is volt reggel hatkor, amikor megszólalt  a telefonom ébresztője. 

Már nyargaltam egy kört odakinn a kertben is. Fagyott, -3 fok volt ma reggel, de akkor is szép már. Ez már a tavasz ígérete. 

Tegnap kiültettem az egyik szibériai nőszirmot, mert már kezdtek elhalni rajta a hajtások. Remélem megmarad, hófehér lesz (ha lesz). Ez télálló növény, viszont eddig benn volt a meleg pincében, pár hete meg még a boltban, remélem nem kapott sokkot a fagytól, de ha a többiek túlélték odakinn a -17-et, akkor ennek is túl kell élnie. 

A macskákon is rajta van a tavasz, Herkules teljesen be van gőzölve, sajnos Elza ezt már nem ússza meg. Az állatorvos nem végzi el a műtétet, amikor a macska tüzel, én meg nem tudtam őt hamarabb behozni, mint amikor jött a hideg, akkor is csak a fájós lába miatt tudtam megfogni. Hát... ez van, ezek vadak, de a következő párzási szezonra azt hiszem már meg tudom majd őt szabadítani. Remélem... és Herkulót is jó lenne, mert tisztára be van dilizve, de őt nem lehet megfogni (még). Az ablakban kajáért van simi, de amúgy nem haverkodik a Setét NagyÚr!

Tegnap délelőtt Elza olyan mocskosan jött be a verandára, hogy alig ismertem meg. Herkules rontott volna utána, de elzavartam. Szerintem összemarta Herkulest, mert ömlött belőle a vér, csíkot húzott maga után a macska, fel kellett mosnom. Nem lehetett súlyos, mert aztán már nem láttam vérezni és szerencsére Herkulónak nincs semmi baja mára sem. Valami biztos lezajlott, mert elég nyugisan várta itt a reggelit az ablakban és rengeteget evett. Elza tegnap némi verandai pihenő után kislisszolt, aztán szerelmi jeleneteztek itt nekem a lépcsőn még egy darabig, akkor Herkulest kizártam a lépcsőházból és erre Elza elkezdett hangosan reklamálni. Akkor kizavartam mind a kettőt innen és eldöntöttem, hogy nem avatkozom ebbe a cseppet sem szimpatikus macskaszerelembe. Ma még Elzát nem láttam. 

Böbe meg nem tudja mi van, őt - ugye - ez a kérdés már nem érinti, viszont jobbnak látja benn lenni. Áldom az eszem, hogy még decemberben, az első alkalommal, amikor már el lehetett végezni a műtétet, elvittem őt, most nem kell aggódnom miatta. 

tegnap nem igazán volt kinn és nem is nagyon igyekszik kimenni. Velem volt kinn, pénteken is, amíg a kertben voltam, körülöttem játszott és nem is tágított nagyon mellőlem. Az orgonán felmászott a tetőre és onnan idegesített kis földszintes kutyit, aki kirándulókkal jött. Szerintem direkt szívatja a kutyát és tudja mit csinál. Látom a fején.

És megtanult velem beszélgetni is. Azt hiszem, ez annak a következménye, hogy odafigyeltem a hangjelzéseire és megtanulta, hogyha szól, akkor megkapja amit akar. Így aztán kikéredzkedik, enni kér, figyelmet kér, simit, vagy éppen azt mondja, hogy hagyjál békén. Meglepően sok hangja van. Rettentő puszis cica lett, hajnalonta jön nekem az ágyba és dugdossa az orrát az arcomhoz, viszont ha még aludni akarok, azt is tiszteletben tartja. Időnként (mostanában minden reggel), megemelem neki a takarómat, bebújik kicsit, hozzám simul, de hamar melege lesz és odébb áll, de ez már olyan szertartás lett. :)  Kis majom, hiányozna, ha nem lenne. :) 

Elzát pedig megbeszélem az állatorvossal, mert most már tudom, hogy engedi megfogni magát, de szerintem csak ősszel lesz ez megoldva, amikor abbahagyják a tüzelést. Eléggé zavar, hogy ilyen tehetetlen vagyok ebben a kérdésben, de ha valaki próbált már totál elvadult macskát megszelídíteni, az tudja, hogy milyen nehéz ezeket úgy magamhoz édesgetni, hogy megfoghatók legyenek. A műtéthez időpontot kell  megbeszélni, azt nem lehet, hogy lefoglalom és aztán nem tudom elkapni a macskát. Majd csak sikerül megoldani valahogy