A vasárnapi vihar sikeresen kidöntött egy pár pillangóvirágot, volt amelyiket a karóval együtt, amihez fel volt kötözve, ezeket mind újrakötöztem, ahogy pár titióniát is. 
Egy paradicsom is kettéhajlott, de nem tört, így azt is felkötöttem, de volt megdőlt paprikám is. 
A paprikák egyébként meg vannak rakva, főleg a ramiro fajta. Egyet le is vettem, pedig még nem teljesen érett (így is finom) de egyrészt leért a vizes földre, másrészt már nem bírta el a növény, így is sok maradt rajta.
Ez a kedvenc paprikám, a legfinomabb, amit ettem eddig. 

Van már érett paradicsomom is, de az idén nem fogok tudni annyit eltenni, mint tavaly. Még jó, hogy van a tavalyiból ketchup is és befőzött sűrített paradicsom is. 
Sajnos a hátsó paradicsom ágyás az idén nem brillírozik. Azt hiszem tényleg kimerült ott a talaj... azt az ágyást mindig paradicsomnak használtam, mert azt olvastam, hogy a paradicsom a saját helyét szereti, de a fejtrágya amit kapnak, az sajnos nem elég ahhoz, hogy a talaj is gazdag legyen. Az idén úgy tűnik még ahhoz sem, hogy a paradicsomok szépek legyenek benne. 
Meg fogom trágyázni és jövőre hüvelyeseket fogok beletenni, mert azok is javítják a talajt, de az is lehet, hogy őszre telenyomom spenóttal, az is jó lesz zöldtrágyának. 

A tegnapi napot már nagyon nehezen viseltem, délutánra benn is 28 fok fölé ment a hőmérséklet, de már nem bírtam zárva tartani az ablakokat, mert ha még állt is a meleg, párás levegő, az még kibírhatatlanabb volt. Kapcsolgattam a ventillátort ki és be, meg ment a mennyezeti ventillátor is a másik szobában, de egy idő után az is zavart... szóval a tegnap már nagyon szenvedős volt. 
Mára se hűlt le a levegő, 22 fok volt kinn hajnal fél 4-kor is... viszont később nagy szél támadt és az legalább jó volt, de alapvetően már a huzatból is elegem van. Nagyon tele van a puttonyom, de nagy valószínűséggel ezzel nem vagyok egyedül. 

A kertben még most is a legszebbek között van a barátcserje, tele virággal. 

Egy füzérajak a sudárzsálya és a barátcserje közé bújva. 

Újra virágzik a rózsalonc is, mögötte sásliliom. 

Sárga és piros pillangóvirágok. 

Végre kikelt egyetlen darab kagylóvirág vagy Írország harangjainak is hívják. Remélem tudok majd magot gyűjteni róla, nagyon szép növény. Egynyári, ezért majd újra kell vetni jövőre, de talán a saját magjai már könnyebben fognak kelni. Majd szórok is szét belőle, hátha áttelel a magja. Ki kell még ismernem. 

Herkuló lebukott. Már egy ideje figyeltem, hogy valaki bitorolja a kerti hintát, mert szőrös volt, de majdnem mindegyikükben van fekete is, így nem tudtam. Most viszont elcsíptem a bitorlót! :)))))

Ez pedig Elza. A helyéről a plédet és a bungiját levittem a pincébe, mert nem feküdt rá, gondolom neki is nagyon melege van. Csak póriasan egy régi jógaszőnyegem darabját dobtam a doboza tetejére, azon alszik. Nagyon fáradt, napokig benn se volt, sőt valamit szerintem evett is vagy hőgutát kaphatott, mert 2 napig nem evett semmit a CicaNéni, de már rendben van. 

 Nehezen viselik ők is a meleget, ráadásul Böbének is lehetett megint valami kellemetlen kalandja, mert tegnap este akkora cirkusszal ment ki, hogy ilyen még nem is volt sose. 
Már nagyon nyugtalan volt, ment is volna, meg nem is. Párszor nekiindult, kinyitottam neki az ajtót, de nem mert kimenni. Csak kémlelt, szimatolt, aztán beszaladt a szobába. Borzasztó hangokat adott ki, mintha valamivel harcolt volna. Kimentem szétnézni, de nem láttam semmit, arra gondoltam, hogy benn ólálkodhat a róka? Legalább egy órán át kínlódtunk mire kiment, de úgy, hogy ki kellett kísérnem. Az a baj ilyenkor, hogy benn se marad, csak rohangászik, kínlódik, ideges, nem lehet hozzáérni se. 
Most benn van, de szerintem várta már nagyon reggel, hogy bejöhessen. Amikor kinéztem az ablakon, rám nyávogott. Ott ült a villanyvezeték betonoszlopának az egyik lyukában és onnan szólt rám. Mostanában bevezette, hogy be kell engednem a kis kapun.  Amúgy a nagy kapu alatt járnak ki és be, van ott egy mélyedés, de Böbének mostanában le kell menni és lakájoskodni. Be fogom fejezni, mert télen magamat fogom megszívatni csak, ha erre engedem rászokni.