Kimentem ma kicsit a kertbe, de túl sok mindent nem lehet csinálni most sem, hiába van enyhe idő, a talaj nagyon nedves. 

Így aztán elvittem megint 2 vödör sittet a gödörbe (időnként úgy érzem sose fog elfogyni), megint a darabosakat szedtem ki belőle, de belebotlottam egy nagy megkötött darabba, gondolom cementet öntöttek rá a maestrok, na mindegy, majd kiszedem valahogy, de nem ma... Pár darabot, amin érdekes formációkat alkot a cement átvittem a sziklakertbe, arra tökéletes, hogy a párnát képező növények benőjék. 

Aztán nekirugaszkodtam az új rózsák körüli gyomlálásnak, mert a tyúkhúr teljesen benőtte, de lehetetlen feladat, annyira sáros a föld. Végül ott hagytam azt is.

Aztán hátra mentem a kert végébe és kiszedtem megint egy csomó csicsókaszárat, amivel rengeteg csicsóka is kijött, de legalább eszem belőle. Majd csak minden nap egyet, mert állítólag nagyon jót tesz a vércukornak, viszont nagyon erős puffasztó hatása van. Az a tapasztalatom vele, hogy egytől még semmi bajon nincs. Nyersen szoktam megenni, engem kicsit emlékeztet a friss dióra az íze. Főve nem szeretem, mert egészen elváltozik az íze a főzéstől.

Összetördeltem a csicsókaszárakat és a komposztra raktam. Azért annyira csodálatos a természet, hogy január van és most is lehet szüretelni a kertben. Késő nyáron pedig annyira gyönyörűek voltak, szerintem kb. 2.5 méteresre nőttek a csicsókaszárak és a végükön az a sok sárga virág, nagyon szép volt. 

Most, hogy elég kopáros a kert, ragyogóan lehet látni a cicaútvonalakat is,  azt hiszem azokat a részeket ki fogom majd hagyni nekik. Az egyik, ahol a tetőről leugranak, a másik meg ahol átmásznak a kerítésen a szomszédba (-ból). Böbi végig velem játszott, el nem tágított mellőlem, ott ugrált a komposzthalom tetején, na meg üldözte a csicsókaszárak végét, ahogy tördeltem és azok mozogtak. Haláli! Az égvilágon mindennel tud játszani!