Járdalapok érkeztek
Nem is tudom... hiába a jó idő, nem fogtam neki semminek a kertben, mert jönnek a nagy fagyok megint. Nem ültetem ki a cserepeseket, nem gyomlálok, mert a fű is védi a talajt, új virágok csak lassan jönnek elő és egyébként is.
Pusztulásnak, fagyásnak nézünk elébe, ez most valamiért jobban lelomboz, mint máskor.
Megjöttek viszont a járdalapok. Sima betonlapokat vettem, 40*40 cm a méretük és a téglák helyére fogom őket tenni, mert a téglákat megeszi az idő, egy csomó elkezdett szétmállani közülük.
Az egy másik kérdés, hogy mit fogok csinálni a téglákkal, de gondoltam, hogy építek belőlük kis oszlopot, aminek a tetejére lehet tenni madáritatót, vagy a kis napelemes szökőkutamat, vagy valamit.
Nem lesz semmi ezeket elcipelni majd és betenni a helyükre, de majd megoldom, egyszerre biztos nem fog menni. Majd csak elkészül valamikor.
Mögöttük az a nagy halom, az szalma letakarva. Az idén már el fogom használni mulcsnak onnan. Harmadik éve ott van és nem mutat valami jól... az igaz, hogy nagyon jó szolgálatot tett, de már el fog fogyni. Ott szokott lenni a kis padom, már nagyon szeretném, ha ezen a nyáron ott ücsöröghetnék rajta.
Illetve mégiscsak csináltam valamit, elkezdtem lerakni a terasz előtti részen a téglaköveket szegélynek. A köztük lévő rész megmarad füvesnek, nem térkövezek, lehet, hogy majd szórok közé egy kis fűmagot, de alapvetően nálam mindenütt vegyes füves a terület, mert körbe vagyok véve nem művelt területekkel, annyi gyommag jön be, hogy tisztán gyepet tartani szerintem itt nem is lehetne, de nem is akarok, jó nekem ez az vegyes-füves zöld, ami van.
Nem könnyű lerakni ide a téglaköveket, mert nem sík a talaj, kellett vacakolnom vele, hogy követni tudják a talaj görbületét.
Még az is lehet, hogy felszedem és mélyebbre teszem... majd meglátom. Nem betonozom be őket, szeretném, ha mozgathatók maradnának.
Majd szükségem lesz féltéglákra is, azt nem tudom hogy kéne, van flexem, de nem áll rá a kezem... sokmindent megcsinálok, de a flex már nagyon nem női cucc szerintem (bár ez is csak fejben van így, de tudjuk, hogy ami fejben-belül van valahogy, az kívül is úgy van), majd megkérem aput, hogy vágja el nekem, de majd egyben, amikor minden le lesz téve és látom, hogy mennyit kell elvágni. Vagy kipótolom terméskővel... úgyis rá fognak borulni a növények, ahogy nőnek, én nem ragaszkodom a teljesen szabályos megoldásokhoz.
A terasz sincs még berendezve, de nagyon korán van még, úgyse ücsörögnék kinn.
Ezen is évek óta tipródok, hogy lefedessem vagy ne fedessem le, mert alapvetően, eredetileg ilyennek akartam, amilyen most, csak kicsit több növénnyel, ezt még nem sikerült abszolválnom.
Ha lefedetem, akkor a tető el fogja venni a csodás panorámát a konyhaablakból és a kert nagy részét is kitakarja... zavarna.
Nem tudnék rajta növényeket tartani, se ott nevelni kora tavasszal a palántáimat.
Ugyanakkor nyáron nagyon meleg, a napernyőt - pedig hatalmas - alig lehet felnyitni, mert szinte állandóan fúj a szél. És álmodozom kinn főzésről is, de egyébként szerintem nem vagyok én akkora nagy konyhatündér, hogy ez a vágy olyan nagyon valódi legyen. Elég öreg róka vagyok már ahhoz, hogy tudjam, nem kell minden vágyat beteljesíteni, mert nem is biztos, hogy annyira fontos. Ez mindig akkor derül ki, hogy amikor teljesül valami, az ember mennyire és meddig örül nagyon neki.
Az az igazság, hogy ott van a kis üstkályhám is, amin akkor főzhetek, amikor akarok, de kivihetnék egy asztalt is a villanyrezsóval, de még azt se vittem ki, de még a roston sütőt se vettem elő egyszer sem. Ott röhög lenn az alagsorban.
Ennyit a kinti főzésről... szóval nem a tetőn múlik.
A kertben vannak további virágok és cserjék is amik nyílnak, de olyan lassú ez a tavasz a hűvös időjárás miatt... nem vagyok kielégülve virágilag, azt szeretném már, hogy reggel nyargalhassak a kertben az újabb és újabb virágokat keresve és csodálhassam (és persze fotózhassam) őket.
Az árvácskák legalább nyílnak, ők olyan megbízhatóak.
Előre gyászolom a félig kinyílt magnóliámat, ha tényleg olyan hideg lesz, akkor esélye sincs az idén.
Bársonyos tüdőfű
Erica és hunyor
Ez a bokros, életfás rész (szerintem vannak 10 méteresek is) az, amit úgy hívok mostanában, hogy Kertfelező, mert hosszában kettéfelezi a kertet, de nem a teljes hosszában. Ez tulajdonképpen egy sziget a kert közepén, jobbra van a virágos rész és az is látszik, hogy a kert észak felé lejt, mert nem látni a végét.
Itt a Kertfelezőn (is) lehet átmászkálni a kert egyik oldalából a másikba, jobbra a virágos rész van, balra pedig a Kertfelezőn túl a veteményes.
Kikeleti bangita, az idén virágzik először. Kevés virág van rajta, de annál illatosabb, remélem jövőre már tömve lesz a csodaszép, rózsaszín virágcsimbókokkal.
Puskin virág...
... és az első fecske pázsitviolám.