Meg vagyok időben kicsit csusszanva a bejegyzésekkel, de nem is baj, nemsokára eljön az az idő, amikor több szünetet fogok tartani, mert nem lesz miről írni, nem nagyon történik majd semmi a kertben. 

Szombat reggel volt egy nyargalásom a piacon, eredetileg krizantémot néztem volna, de semmi érdekeset nem láttam, helyette hoztam ezt az Astert, ami remélem szépen be fog állni. 
Nem lesz olyan magas, mint a többi, ez inkább törpe, ezért is vettem, mert ágyások szélére nagyon jó lesz, amikor majd elszaporodik. 

És még mindig a hosszú hétvégénél vagyok, vasárnap megcsináltam egy újabb ágyást, villázás, nagyobb gyomok kiszedése, a szalmatakarás rajta maradt, annak a tetejébe szórtam komposztot és a legtetejére ment a széna. 
Meglátom, hogy válik be ez a fajta kertészkedés, de amit eddig láttam a talajon, már a szalma alatt is nagyon porhanyós és jó minőségű a talaj. 

Rendeztem egy kis sütögetést is, most a kolbász a menő. :)))
Hagymával, csöpögtetett kenyérrel, kimchivel... nyami! Persze az eső miatt már el voltak téve a kerti bútorok és a kis üstkályha is, de végül is nem tartott semeddig újra kihozni őket. Jól esett a kertben ücsörögni, tele hassal, a szép, őszi napsütésben. 
Lassan itt az ideje élvezni is kertet, az elmúlt években csak a munka volt, az állandó tevékenykedés, az igyekezet, hogy az ember utolérje magát. Úgy tűnik, hogy őszre eljött ez is, amikor csak ülök és élvezem a kertet, ahogy van. :)

Lement a vállamról a birsalma kérdés is, apu elvitte az összeset, így nem kell már azzal is vacakolnom, nem volt már hozzá kedvem. 

Hullanak a levelek, már kétszer is gereblyéztem, a szilva és az őszibarack leveleit rakom bele a komposztba, ami a virágágyásokra hull, az természetesen ott marad és helyben komposztálódik el. A magnólia leveleivel nem vacakolok többször is, majd amikor lehull az összes, akkor összegyűjtöm. 
A képen Elzu ácsorog itt az őszies hangulatban. :) 

Ez egy kicsit távolabbról... nem mutattam eddig így, mert a szilvafa tövébe volt letéve egy nagy bála szalma és elég csúnya volt a takarással együtt, de az idén már elhasználtam mulcsnak. Tavasszal majd végre kimehet a kispadom a fa alá, aztán majd kicsit kipofozom a környékét is, de az is lehet, hogy hagyom füvesre. 
A szilvafa alatt elkezdtem hagyni nőni egy magoncot (vagy a tövéről hajt), mert a fa már elég öreg és nem tudom meddig bírja majd. Mire ki kell majd vágni, addigra felnő alatta egy fiatal fa. 
Fontos az árnyéka és a szilva is jó fajta, sárga, de nem fosóka szilva, hanem nagyszemű, hosszúkás, elválik a magjától és az íze is jó. Nem tudom meg lehetne-e fiatalítani ezt a fát... 

JajIstenem, ez a korai sötétség, de borzasztó! Már délután ötkor sötét van... decemberben négykor sötét lesz. :(
Nem baj, tulajdonképpen nem egészen két hónapot kell csak kibírni és akkor itt a Téli Napforduló. Az igaz, hogy utána is sötét lesz még, de akkor már a tudat, hogy hosszabbodnak a nappalok az éjszakák rovására, az átsegít. 
A januárt ezzel a tudattal lehet kibírni, februárban meg már lehet vizslatni az első krókuszokat. :))
Úgy is nézhetem, hogy novemberben még simán lehet (és kell is) kinn matatni a kertben, végül is, csak decemberben és januárban kell benn lenni, akkor lehet tervezgetni és rengeteg pénzt elkölteni álmokra (magokra), amik aztán a következő évben materializálódnak. 
Na, mindjárt itt a tavasz! :D :D 

Voltam egy kicsit kirándulni az erdőben, nem is annyira kirándulás céllal, hanem csíkos kecskerágót akartam hozni a kertbe. 
Hoztam is valamit, de nem tudom, hogy kecskerágó-e. Találtam elég sok nagy, már fává nőtt kecskerágót, némelyiket megközelíteni se lehetett, annyira benn volt a susnyásban, csak a gyönyörű színű bogyóik világítottak ki a bozótból. 
Pár nem volt ilyen mélyen a kökényes meg galagonyás meg mindenfélék között, körülöttük vizslattam a talajt. 
Találtam pár növendék valamit, ami a szára alapján kecskerágónak tűnik, a levelük is hasonló, de nem vagyok biztos benne. 
Beültettem őket egy helyre a kertben, majd figyelem, ha az lesz, akkor átviszem egy olyan helyre, ahová szánom, ha nem akkor kiveszem őket. 

Hoztam egy - a Chat GPT szerint - veresgyűrű somot is. Megálltam egy helyen, mert tele volt kis méretű, szép, sötét bordó levelű fa-szerű (inkább átmenetek voltak a bokor és a fa között) növényekkel, alattuk sok magonc és sarjhajtás is.  

Nagyon jól néz ki, hoztam belőle egy kis, gyökeres vesszőt, azt is beültettem a kertbe a keleti életfák alá. 
Tervezem feljebb nyesni az ágaikat azon a részen, mert kopaszak és nem szépek. Viszont kell valami arra a részre, ami lombos és félárnyékot ad az alatta lévő növényeknek. 
Kertészeti cuccot nem akarok oda ültetni, mert nem egy hálás hely, száraz is, ha ez kipusztul, nem fogom annyira sajnálni. Viszont akkor is hozni fogok a kertbe máshová, mert nagyon szép cserje így ősszel, de én fának akarom nevelni. 
Van egyébként veresgyűrű som a kertben másik fajta is, aminek télen élénk pirosak a vesszői és a levelei sárgák ősszel.

Ugyanígy az életfák másik oldalán már növekszik egy cserszömörce, amit szintén az erdőből hoztam, tavaly eltettem dugványnak és megeredt, szépen cseperedik is. Tavasszal ültettem be a helyére. 

És még egy harmadikat is hoztam, egy valamilyen (szerintem) juhar, talán mezei juhar lehet. 
Ilyen a levele.

Itt nálunk tele van vele az erdő, a bükkök alatt második szintnek nőnek és nagyon szép formájú kis fák, az igaz, hogy elég szaporának tűnnek, majd figyelni kell rá. 
Beültettem egy elég vacak helyre, ahová japán juhart lett volna jó, de fene tudja megmaradt volna-e, így hoztam ebből az erdei fából. Nagyon hasonlít a formája és a levele is a japán juharra, de az őszi színe nem olyan szép sajnos, viszont ha nem marad meg, akkor se lesz semmi baj. 
Így most ingyen betöltöttem a kert leghálátlanabb helyeit, viszont ha megmaradnak, nagyon mutatós növények lesznek. Szeretem a vadnövényeket a kertben, természetesebbé teszik a látványt. 

A kertben csodálatosak a színek, régen volt ilyen szép őszünk, mint ez az idei. 

Tűzgyöngyvirág a napfényben

A püspöksüveg levelei

A tölgylevelű hortenzia levelei

Szárnyas kecskerágó

Valamelyik este Böbe nem jött be, de Elza sem. Kiabáltam értük vagy hat különböző időpontban, még késő este is, de le se tojtak engem. 
Viszont amit Böbe másnap reggel művelt! Ilyet még nem láttam. Nyafogott, duzzogott, nem lehetett hozzáérni se, mert verekedett, püfölte a kezemet és nagyon-nagyon mérgesen mondta a magáét. Teljesen magán kívül volt. :D 
Először nem is tudtam, hogy mi van, de aztán leesett, hogy szerintem azért dühöng, mert éjjelre kinn maradt... pedig nem is volt hideg. 
Mikor rájöttem (véltem rájönni), hogy miért dühöng annyira, akkor viszont én is jól lehordtam, hogy mit képzel, hányszor hívtam és ugyan meddig óhajtja, hogy rikoltozzak érte ki az éjszakába?!
Hmmmm... elhallgatott és a dühöngés is elmúlt.  
Nomost ilyet macskánál én még nem láttam... rendesen tiszta ideg volt és előadta a "velem senkise törődik" meg a "hogy mertél kinn hagyni éjszakára te emberállat?" műsort, amíg le nem dorongoltam a MacskaKirálykisasszonyt. :D :D 
Egyébként következő éjjel se jött be... Elzának több esze volt, ez a kis majom meg kinn leste az esőt egész éjjel. Ez akkor volt, amikor az a nagy eső jött. Én mindig mondom, hogy ezeknek sokkal, de sokkal több eszük van, mint amit általában elárulnak magukról. 

Villáztam kicsit megint a kertben (még az esők előtt), ahol sok volt a gyom, ott fellazítottam a talajt, most a paprikák ágyását csináltam. 
Kiszedtem és visszaraktam a füvet a talajra, illetve a talajon lévő szalmára, ami nyáron mulcsként szolgált. Aztán ráhordtam pár vödör friss komposztot és az egészet letakartam szénával. 
Meglátom, hogy épül majd fel a talaj, ez így még nekem is új, de idővel jó lenne elérni azt az állapotot, amikor már nem kell villázni, legfeljebb a gyökérzöldségeknek. 
Azt a részt, ahol az ösvény lesz, nem takartam. 

 Meglátom, hogy beválik-e ez a fajta művelés, de nagyon remélem, hogy úgy lesz. Nemcsak azért, hogy kevesebbet kelljen villáznom, mert a csodaásóvillámmal gyerekjáték, hanem a talaj miatt. 
Most már érzékelem, hogy kimerül a talaj és az a marhatrágya, amit belepótoltam nem elég neki. Tehát kell a komposzt, a takarás pedig nem is kérdéses, ha visszatekintünk az idei nyárra. 
Úgy gondolom, hogy innentől kezdve csak rakni kell az ágyásokra folyamatosan a cuccot, komposzt-takarás, marhatrágya-takarás és nem kell vele megállni. 
Nem szép, nem olyan, mint azok a tisztára sepert és gyomlált, hagyományos ágyások, amiket még most is díjazgatnak képbeküldős versenyeken (nem is értem, hogy még mindig a minél csupaszabb föld a megítélés alapja), de szerintem egészségesebb és élettelibb lesz a talajom, mint azok. No majd kiderül. 

A kertben szép őszi színek vannak, de ezek még az eső előtt készültek, azóta már nem ilyen szép.