Hihetetlen, hogy még most is vannak - a krizantémokon kívül is - virágok a kertben. Már nem olyan szépek, nem tudnak rendesen kifejlődni, de rendületlenül próbálkoznak. 
Az is kész csoda, hogy tegnap nem fagyott meg a Nerine, pedig volt talajmenti fagy reggel. Ez egy újabb száron egy újabb virág, de nagyon meghajlott már a sok esőtől és a nagy szelekben. 

A Primula meg van zavarodva kicsit, nem ilyenkor kéne próbálkoznia, de ez az ősz már tényleg nem normális. El van csúszva teljesen az időjárás, évek óta sokkal később kezdődik a tél, viszont tovább tart. Már előre félek a tavaszi fagyoktól...

Még egy zsálya is próbálkozik. 

A kaukázusi ördögszem is kibontott még két kissé satnya virágot és elég sok bimbó is van még rajta, de szerintem már nem lesz idejük kinyílni, a hó végétől úgy látom az előrejelzésben, hogy rendszeressé fognak válni a fagyok. 

Ideje lesz viszont lassan a télizöld (büdös) hunyornak, már megkezdte növeszteni a virágszárat. Tavaly nagyobb volt, talán kicsit lazítani kellene körülötte  talajt, mert ez az agyagos, kötött föld eléggé összeállt a sok esőtől. 

A magnólia már teljesen leengedte a leveleit, össze kéne szedni és áthordani a kert másik részébe, mert itt nem szeretném, hogy maradjon, de megint esőt ígérnek a hétvégére. Már tényleg nagyon jó lenne, ha kicsit tudna száradni a talaj.

Odakinn pedig valami zajlik a macskák között, lehet, hogy elkezdtek kajtatni a kandúrok, mert a Böbe nem szívesen megy ki. Tegnap este pl. nekiindult, de nem mert kimenni, ilyen még nem sokszor volt, de nem nagyon bánta. Egyébként is napok óta így henyél az ágyban. 

Mindenki ki van akadva az eső miatt, én is, mert már több, mint elég volt a csapadékból és a macskák is, mert mennének kifelé, de esőben nem tudnak. 
Elza úgy morog-hörög kinn a verandán, mintha legalábbis párducot tartanék. Egészen hihetetlen mély, morgó hangokat tud kiadni magából, egyik macskától se hallottam még ilyet soha. Ronda hangokat tudnak kiadni, de ez a morgás! De cérnahangot is tud, tegnap olyan cincogva rohant oda hozzám a kertben, hogy hirtelen fel se ismertem, hogy ez Elza. 
Lehet, hogy az új cicától tanulják el? Mert az hihetetlen, be nem áll a szája, egyfolytában mondja. Tegnap már odajött hozzám, ez egy gazdás cica, egészen biztos, hogy emberhez szokott, sőt benti cica lehetett, mert megsimogattam és elkezdett volna nyomulni befelé... sajnálom azt a cicát. Kislány... Tuti kirakták, de le kéne vágni annak a kezét, aki ilyet csinál. 
A kép alján lévő cica az ÚjCica, a másik pedig a MókaKépű, alias Zoknis vagy ZenCica. Még nincs eldöntve a neve. 

ZenCica, de ezen látszik, hogy miért hívom MókaKépűnek, olyan haláli jópofa feje van! :))))

Ha sikerül lefotóznom a cicát, hogy rendesen látszódjon is, akkor kiteszem a FB-ra, hátha valaki beleszeret, de nagyon kicsi az esélye. Azt nem hinném, hogy valahonnan elveszett, mert akkor menne hazafelé, de ez a cica beköltözött ide. 
Az is borzasztó, hogy gyakorlatilag nincs választásom, idejött és kész. Elzavarni nem lehet, a kaját pedig megeszi a kandúrok elől (közben süvöltözik), mert azok meg hagyják enni. Szépen elhúzódnak. 
Tegnap 3 kandúr ülte körül, ez meg tömte magát... kezd egyébként elegem lenni a macskákból, ezek a lények kész megszállók. Egy macskát akartam és már hatan vannak. A puttonyom is tele van velük. 

Böbe, mint a bolygó hollandi itt mászkál egy órája fel és alá, nyavalyog, de amikor ki akarom engedni és meghallja az esőt, akkor beszalad. Kínlódik, de sajnos az esőt nem tudom megállítani, hogy őfelsége kényelmesen kimehessen az udvarra. 

Herkules 3 doboz kaját zabált fel reggel és némi szárazat is, de inkább odaadtam neki, különben egész nap itt éhezik nekem az ablaknál. 
Áááááá, az életben nem hittem volna, hogy akár egy macskám is lesz, erre lett itt egy egész hadsereg belőlük.

Azt hiszem lassan eljön az az idő, amikor ritkábban fogok jelentkezni, mert nem igazán lesz miről írni. 
A kertbe hétközben már nem tudok kimenni dolgozni, mert mire kilépek a melóból, addigra sötét van. Hétvégén pedig nem tudni milyen időjárás lesz.

A talaj is mélyen vizes, nem könnyen fog olyanra száradni, hogy kezelhető legyen. Most is annyi eső leesett pénteken és vasárnap, hogy az borzasztó, legfeljebb dagonyázni lehetne a kertben. Kész ítéletidő volt mind a két nap. 
Ami fel lett villázva az elkészült, a többivel majd valamikor boldogulok, egyszerűen az időjárás nem engedte. 
Bevallom, hogy ez a tavaly késő nyár óta tartó rengeteg eső már kezd az agyamra menni. Kellett, nagyon kellett a 2021-2022-es nagy aszály után, de a párásság miatt nagyon elszaporodtak a gombabetegségek, rosszabb termésem lett, mint az aszály idején volt. A monília tombol a gyümölcsfákon, nem is tudom, hogy valaha meg tudom-e őket gyógyítani. 
Én ugyan nem permetezek, de apu mindig fújja a fákat, de nála is ugyanilyen betegek, semmi különbség nincs.

Az idén behoztam a kertbe 2 mézbogyót, egy pawpaw-ot és két jujubát, mert már nem merek "hazai" gyümölcsöket telepíteni, annyi betegség támadja őket. Ezeknek viszont egyelőre nincs ellenségük nálunk. Hogy aztán ez meddig tart, az majd kiderül. 

A télen tervezgetni fogok, majd nézek sok képet a neten is, mert van egy része a kertnek, amivel nem tudom mi legyen. 
Elől a tuják alatt van az ÁrnyasKert, az úgy is marad, illetve még alakul. Semmi élet nem volt azon a részen, mostanra azonban egész szépen sikerült beültetnem és  jól is érzik magukat azok a növények, amik ott vannak. Tehát az ÁrnyasKert szépen halad a maga útján. 
Ezen a részen (ami a képen van) kapott helyet (a kép alján) egy fügebokor, ami még kicsi és egy másik füge is van már benne, de az nagyon kérdéses, hogy megmarad-e, majd tavaszra kiderül.
Az első füge feletti ágyásban van az epres, amit viszont már meg akarok majd újítani, de nem biztos, hogy abból a fajtából, ami van, mert ez leterem és kész. 
Nézni fogok valami folytontermő fajtát.
Van ott egy nagy letakart rész (gyomirtás céljából), oda tervezek még epret ültetni, de még nem biztos. 
Van itt 3 szilvafa is, de nagyon betegek, talán a legkisebbet, vagy talán a középsőt megpróbálom menteni, de a többinek mennie kell. 
Szőlők is vannak még ott, de nem jó fajták és nagyon öreg tövek. Az idén még ezek is betegek lettek, pedig rezisztens fajták. Olyan szépen indult, azt hittem rengeteg szőlő lesz, de elvitte ezeket is a betegség. Nem tudom megtartom-e őket. Egyébként ennek a kertnek a nagy részét tényleg le kellett és még le is kell tarolnom. Nagyon öreg növények voltak/vannak benne, ami pedig nem öreg az beteg. 
Egy értékes gyümölcsfa sincs benne, mind olyan fajták, amik nem igazán jók. Talán az alma az egyetlen, ami jó fajta, de az is nagyon öreg fa már.
Néha nekikeseredek, mert túl sok a hátrányos adottsága a kertnek, amivel együtt kell élnem és ahhoz képest hozni ki belőle valamit. A házzal ugyanez van, annyira determinált minden, egy csomó, amúgy hasznos "tákolmánnyal", hogy sose lesz olyan, amire vágytam. 
Az a baj a tákolmányokkal is, hogy szükségesek, de lebontani és újracsinálni nagyon drága lenne, így meg elégedetlen vagyok vele. Lehetne persze rákölteni nagyon sok pénzt, de tényleg nagyon sok kéne rá, vagy lehetne nagy kreativitással kihozni belőlük valamit, de ahhoz meg idő kéne, ami szintén nincs.  

Szóval nem tudom, hogy legyen, viszont ki kéne alakítani ezt a részt is valahogy. Nem akarok kerttervezőt hívni, de erről már regéltem és nem is az ára miatt (amiatt is), hanem általában nem tetszenek, amiket csinálnak. 

A napokban kiástam a korai lonc bokrot is és egy kb. 50 centisre nőtt életfát. Valahová majd át kéne őket ültetni, de még nem találtam meg a helyüket a kertben. 

Ma kapott az idegen cica is enni... nem bírom nézni és hallgatni. Annyira éhes és annyira sír minden alkalommal és hiába kergettem el, akkor is idejött. Kidobott cica lehet és nemrég dobhatták ki, mert szelíd és az a nyafizás is....ez a cica beszélget. Látszik, hogy emberhez szokott. Már simogattam is tegnap. 
Lassan el kell kezdenem gazdit keresni nekik, mert túl sokan vannak. 

Nincs jó kedvem, a szabi után ma megyek vissza dolgozni és már egyre nehezebben "török be". Befeszült az egész vállövem ma reggelre, ez is mutatja, hogy mennyi feszkót rak rám már maga a tudat... minden idegszálam tiltakozik, hogy visszamenjek abba a stresszbe. Nagyon érzem, hogy változtatni kéne, ez a biztonsági játékosság istenbizony fájdalmasabb, mintha belemennék valami marha nagy változásba. És már jó ideje nem is ismerek magamra sem, mert bennem mindig annyi ambíció és bátorság volt, most meg évek óta már olyan gyáva és megalkuvó vagyok, zéró lelkesedéssel és csak fogy belőlem a szufla. Mint akit kiheréltek bazmeg. 
Nem azt csinálom, amit szeretnék és ez, hogy állandóan fojtom le az energiáimat és a lendületemet, ez már szabályosan beteggé tesz. Nem tudom átültetni a munkába az energiámat, ott meg csak erőlködök, hogy valahogy rábírjam magam, hogy azt csináljam, amit nem akarok. 
Egyébként ez már az a stádium, amikor így vagy úgy, de úgyis eldől valamerre a dolog, ha nem én, akkor majd úgy, hogy esetleg eldöntik helyettem. 

Hogy Fodor Ákost idézzem: 

"Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy."

:D