Befejeztem a szegélykövek lerakását a terasz mellett (szerintem nem lett nagyon kókány), de nem tudom, hogy szeretnék-e a kert többi pontján is ilyet. 
 
A terasz mellett jó, mert az is épített elem, de a többi részen nekem sokkal jobban tetszik a terméskő, a maga szabálytalanságával. 
Sőt nekem az is tetszik (más kertekben is), amikor nincs is szegély, csak tart valameddig a fű, kicsit rábókolnak a növények, de azt azért magam is tapasztalom, hogy elég nehéz megtartani a határokat, mert a fű is terjeszkedik (főleg a fehér here) és a növények is terjeszkednek, márpedig a fűnyíróval vagy a kaszával is haladni kell valahogy. 
Talán még nem élére, hanem inkább lapjára fektetett téglaköveket tudok elképzelni, lehet, hogy úgy kellett volna raknom a terasznál is?  Egyelőre így marad, mert nincs az az isten, hogy ezt én most felszedjem. 
Majd jönnek a szélébe a pázsitviolák és a phloxok és akkor nem lesz ilyen "kiabálós". 

Van egy ösvény, ahol egy kis, kézi gyepszegélyvágóval levágtam és kiszedtem a füvet (úgyis belenő megint az ágyásba), de nem az a fajta nagyon művi lett, amit főleg angol kertekben lehet látni, mintha ollóval vagy késsel vágták volna el a gyepet. Azt nem szeretem, olyan műfű érzésem van tőle. 
Lehet, hogy ide teszek majd még téglaköveket, de ide már fektetve.

Újravetettem másik földbe (harmadszor) a palermo paprikákat is, jó késő van, de nem akarok lemondani róla. Áztattam egy éjszakát a magokat most is, majd kiderül mi lesz belőle. 

Ezek itt a képen pedig a kicsírázott Kleopátra tűje magok, párat cserépbe ültettem, szintén már harmadszor, másik földbe... ezek is alig élnek, illetve ezeket, amik a kistányéron vannak, így papírostól föld tetejére tettem, azok is elkókadtak... nem tudom mi van.  

Bezzeg a borostyán, annak van magja és kel is ezerrel és ezer darab belőle. Alig győzöm kihúzkodni, így aztán megszületett a borostyán halálos ítélete, de nemcsak ezért, hanem azért is, mert már a negyedik életfát fonja be. 
Olyan vastag már a törzse, mint a karom, le fogom vágni és azokat is felszedem, amik a földön futnak, csak valami nagyon szabályozható mennyiséget hagyok a tuják alatt. 

Ez a törzse, ami a képen keresztben van. 

Idén tavasszal egyébként már eddig is nagy vérengzést rendeztem a kertben, a két loncot is teljesen visszavágtam, azt hiszem a nagy lonc visszavágását nem is említettem.
Egy szárat hagytam ott is (mint lenn az ólon lévő loncnál), de az összes szár fel volt (van) mászva az életfákra, összetekeredve... ne lehetett lecibálni az összeset, lesz is ronda elszáradt levéltömeg nemsokára, ahogy majd a borostyából is, miután levágtam. 

A rózsaszín ibolyáim nagyon meghálálták, hogy kiszedtem mellőlük a kéket, olyan szépen kinyíltak, de már látom, hogy van másutt is a kertben, majd erre is ügyelni kell, különben mindenütt lesz belőle. 

Ezt a részt most itt úgy szeretem a magnólia alatt, nyílnak a nárciszok, a kék jácintok, a rózsaszín ibolya, de ott van az Erica is és mellette a hunyor. 
Aztán majd teljesen átfog változni a képe, amikor kinyílnak az indás ínfüvek, a hófehér erdei szellőrózsák, az olocsán csillaghúr, a phloxok és az íriszek is. 
Jó látni, ahogy az időjárással változik a kert arca. :) 

Ma reggel 0 fok volt, de holnapra már jóval hidegebbet ígérnek. Letakartam a frissen kihajtott borsómat is, de csak az egyik ágyásra volt elég a fagyvédő fóliám... 
Bebugyoláltam a két datolyaszilvát és a két japán juhart, a többit már nem. Az előkertben van a két selyemmirtusz, de a ház legalább 5 fokot jelent és egyébként se látom rajtuk nyomát se rügynek, se életnek, az is lehet, hogy kimúltak... nagyon sajnálnám. 
A kis jujubán még gondolkodom... 

Nem is tudom... hiába a jó idő, nem fogtam neki semminek a kertben, mert jönnek a nagy fagyok megint. Nem ültetem ki a cserepeseket, nem gyomlálok, mert a fű is védi a talajt, új virágok csak lassan jönnek elő és egyébként is. 
Pusztulásnak, fagyásnak nézünk elébe, ez most valamiért jobban lelomboz, mint máskor. 

Megjöttek viszont a járdalapok. Sima betonlapokat vettem, 40*40 cm a méretük és a téglák helyére fogom őket tenni, mert a téglákat megeszi az idő, egy csomó elkezdett szétmállani közülük. 
Az egy másik kérdés, hogy mit fogok csinálni a téglákkal, de gondoltam, hogy építek belőlük kis oszlopot, aminek a tetejére lehet tenni madáritatót, vagy a kis napelemes szökőkutamat, vagy valamit. 

Nem lesz semmi ezeket elcipelni majd és betenni a helyükre, de majd megoldom, egyszerre biztos nem fog menni. Majd csak elkészül valamikor. 

Mögöttük az a nagy halom, az szalma letakarva. Az idén már el fogom használni mulcsnak onnan. Harmadik éve ott van és nem mutat valami jól... az igaz, hogy nagyon jó szolgálatot tett, de már el fog fogyni. Ott szokott lenni a kis padom, már nagyon szeretném, ha ezen a nyáron ott ücsöröghetnék rajta. 

Illetve mégiscsak csináltam valamit, elkezdtem lerakni a terasz előtti részen a téglaköveket szegélynek. A köztük lévő rész megmarad füvesnek, nem térkövezek, lehet, hogy majd szórok közé egy kis fűmagot, de alapvetően nálam mindenütt vegyes füves a terület, mert körbe vagyok véve nem művelt területekkel, annyi gyommag jön be, hogy tisztán gyepet tartani szerintem itt nem is lehetne, de nem is akarok, jó nekem ez az vegyes-füves zöld, ami van. 

Nem könnyű lerakni ide a téglaköveket, mert nem sík a talaj, kellett vacakolnom vele, hogy követni tudják a talaj görbületét. 
Még az is lehet, hogy felszedem és mélyebbre teszem... majd meglátom. Nem betonozom be őket, szeretném, ha mozgathatók maradnának. 
Majd szükségem lesz féltéglákra is, azt nem tudom hogy kéne, van flexem, de nem áll rá a kezem... sokmindent megcsinálok, de a flex már nagyon nem női cucc szerintem (bár ez is csak fejben van így, de tudjuk, hogy ami fejben-belül van valahogy, az kívül is úgy van), majd megkérem aput, hogy vágja el nekem, de majd egyben, amikor minden le lesz téve és látom, hogy mennyit kell elvágni. Vagy kipótolom terméskővel... úgyis rá fognak borulni a növények, ahogy nőnek, én nem ragaszkodom a teljesen szabályos megoldásokhoz.

A terasz sincs még berendezve, de nagyon korán van még, úgyse ücsörögnék kinn. 
Ezen is évek óta tipródok, hogy lefedessem vagy ne fedessem le, mert alapvetően, eredetileg ilyennek akartam, amilyen most, csak kicsit több növénnyel, ezt még nem sikerült abszolválnom. 
Ha lefedetem, akkor a tető el fogja venni a csodás panorámát a konyhaablakból és a kert nagy részét is kitakarja... zavarna. 
Nem tudnék rajta növényeket tartani, se ott nevelni kora tavasszal a palántáimat. 
Ugyanakkor nyáron nagyon meleg, a napernyőt - pedig hatalmas - alig lehet felnyitni, mert szinte állandóan fúj a szél. És álmodozom kinn főzésről is, de egyébként szerintem nem vagyok én akkora nagy konyhatündér, hogy ez a vágy olyan nagyon valódi legyen. Elég öreg róka vagyok már ahhoz, hogy tudjam, nem kell minden vágyat beteljesíteni, mert nem is biztos, hogy annyira fontos. Ez mindig akkor derül ki, hogy amikor teljesül valami, az ember mennyire és meddig örül nagyon neki.  
Az az igazság, hogy ott van a kis üstkályhám is, amin akkor főzhetek, amikor akarok, de kivihetnék egy asztalt is a villanyrezsóval, de még azt se vittem ki, de még a roston sütőt se vettem elő egyszer sem. Ott röhög lenn az alagsorban.
Ennyit a kinti főzésről... szóval nem a tetőn múlik. 

A kertben vannak további virágok és cserjék is amik nyílnak, de olyan lassú ez a tavasz a hűvös időjárás miatt... nem vagyok kielégülve virágilag, azt szeretném már, hogy reggel nyargalhassak a kertben az újabb és újabb virágokat keresve és csodálhassam (és persze fotózhassam) őket. 

Az árvácskák legalább nyílnak, ők olyan megbízhatóak. 

Előre gyászolom a félig kinyílt magnóliámat, ha tényleg olyan hideg lesz, akkor esélye sincs az idén. 

Bársonyos tüdőfű

Erica és hunyor

Ez a bokros, életfás rész (szerintem vannak 10 méteresek is) az, amit úgy hívok mostanában, hogy Kertfelező, mert hosszában kettéfelezi a kertet, de nem a teljes hosszában. Ez tulajdonképpen egy sziget a kert közepén, jobbra van a virágos rész és az is látszik, hogy a kert észak felé lejt, mert nem látni a végét. 
Itt a Kertfelezőn (is) lehet átmászkálni a kert egyik oldalából a másikba, jobbra a virágos rész van, balra pedig a Kertfelezőn túl a veteményes. 

Kikeleti bangita, az idén virágzik először. Kevés virág van rajta, de annál illatosabb, remélem jövőre már tömve lesz a csodaszép, rózsaszín virágcsimbókokkal. 

Puskin virág...

... és az első fecske pázsitviolám.

ÚjDudvákat hoztam tegnap. Tulajdonképpen egy Erica Carnea-ért és egy örökzöld mirtuszloncért (Lonicera nitida), mentem, de bekéredzkedett még a kocsiba egy rózsaszín virágú nyugati kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) is, egy örökzöld törpe lonc (Lonicera pileata 'Moss Green') és egy téli bangita (Viburnum tinus ‘Eve Price’). 

A két Lonicera azért jött, mert mindkettő örökzöld, metszéssel formázható és nem túl igényesek. Az egyik majd a kapu elé lesz kiültetve (ahhh, az is egy külön történet, de még nem döntöttem el, hogy megosztom-e), a másik pedig a beomlott verem tetejére, vagy mellé, azt még nem tudom. 
Aztán ha még többet szeretnék belőlük, akkor már ezekből tudok (és fogok is) szaporítani magamnak. 

A téli bangitára már nagyon vágytam, ez is örökzöld növény. Szeretnék egyre több örökzöldet a kertbe, hogy télen is legyen valami kinézete, ne azt a kopárságot kelljen látni ősztől tavaszig, illetve ennek a virágja is csodaszép, a bogyói pedig sötétkékek...  bangita szerelem kezd itt nálam alakulni, nem is tudom mi lesz ennek a vége. 

Nem ültetem ki, hagyom őket a ház falának a védelmében, mert vasárnapra most is -5 fok, hétfőre -6 fok van az előrejelzésben. 
Temethetem a magnóliavirágzást erre a tavaszra, de az idei őszibarackot és a szilvákat is. Hogy bacca má' meg egy taliga apró majom!

 Nagyon vacak az idő, nem voltam kinn a kertben, majd meg fagytam tegnap egész nap. 
Új virág is kevés van, nagyon hűvös volt a szél és megint esett az eső is egy kicsit. A primulám viszont csodás az idén, most már teljesen beborították a virágok. 

A jácintok egyben. 

A rózsaszínűek kb. mindenfelé nyílnak az előkertben. 

Szépen színesedik a japán gyöngyvessző is, lesz még róla kép, mert olyan színorgiát produkál tavasszal, hogy az fantasztikus. 

Májvirág. A másikat (a nemvirágzósat) átültettem, azt olvastam róla, hogy nem szereti, de él, le se konyult, de nem akarom elkiabálni. 

Rózsaszín ibolya. 

Bogláros szellőrózsa. Tavalyelőtt hoztam haza, tavaly nem virágzott, de megmutatta magát, az idén pedig ilyen szép. Jezsámen tövében van, ott szépen elszaporodhat.