Október óta fotózgatom a piros kövirózsámat és figyelem, ahogy változik a színe. Nagyon szép és érdekes, de az idén nem lett olyan piros (még), mint tavaly volt. Lehet, hogy szárazabb, naposabb időre lenne szüksége? 
Nem tudom, de még van ideje bepirosodni. 

Tavaly még csak egy darab volt. Kb. 2 centi átmérőjű volt amikor kaptam, őrizgettem is, mint a hímes tojást és tavaly télre már ilyen szép nagyra nőtt és a színe is csodaszép volt. Ez 2022.dec. 23-án készült róla. 

Az idén hozott fiakat is, ennek nagyon örülök, remélem szép kis telep fejlődik majd belőle. 

Ilyen volt októberben:

Ilyen volt novemberben:

És ilyen most: 

Rohamléptekkel közeledik a karácsony és valószínűleg ugyanilyen rohamléptekkel el is fog múlni. Ahogy mindig. 
Már mindent megvettem, sosem hagyok az utolsó pillanatra semmit, kaját, ajándékokat is és a díszítést is megkezdtem már. 
Lehoztam a csoda üvegdíszeimet is, sajnos csak az ajtó fölötti girlandra tudom őket felhasználni a Böbe miatt, de azok közül is csak az egyikre. A másikon még csak a girland van és az izzók, de az íróasztal tetejéről már megpróbált felmászni rá... ide nem merem az üvegdíszeket feltenni. Pedig olyan szépek... és olyan sok van. Nagy karácsonyfadísz gyűjtő voltam és rengeteg van azokból a csodás, leheletfinom vékonyságú díszekből is, de évek óta nem igazán tudom használni őket a cica miatt. 
Pedig vannak gombák, hegedűk, lantok, kancsók, tobozok, lámpások, többféle házikó, pipa, szőlő, makk és dió, esernyő, angyalka, mikulás, hóemberek, bagoly, huszár, még olyan bemélyedt közepű gömböket is sikerült szereznem, amik gyerekkoromban voltak divatosak. Évek alatt gyűjtöttem össze őket. 
A zöme a dobozban maradt... :(

Egyébként a legnagyobb csalódás Finnországban ért a Mikulásvárosban, Rovaniemi-ben (az igaz, hogy nyáron voltunk), de egyetlen egy karácsonyi díszt se tudtam hozni, annyira műanyag és annyira gagyi volt a felhozatal, hogy az borzasztó. Azért is volt csalódás, mert a Nordkappon (onnan jöttünk visszafelé, Norvégiában mentük fel és Finnországban jöttünk vissza - én még annyi gombát az életben nem láttam, mint Finnország északi részein volt) voltak csodaszép üveggömbök, de nem vettem, mert hogy majd Rovaniemiben. Így aztán üres kézzel jöttem haza. Ha nem számítjuk, hogy aranyáron fotóckodtam a Joulupukkival... a hülye turista mindent kifizet és mindenre befizet (ha már ott van és többet se jár arra) alapon. :P :P

Ez az a gömb a bemélyedt közepével, olyan is van, aminek van szára is és több színben van.

A kék hóembert tettem fel, de van ugyanilyen fehér, ezüst, arany és még piros is van. Gombából is sokféle van, ez kicsit vastagabb üvegből készült és csíptetős, azért lóg lefelé a kalapja, mert kicsit nehéz. 

A másik girlandra és a fenyőre majd műanyag díszek kerülnek. Nagyon szépek egyébként azok is és igyekeztem mindent venni, ami üvegből is van, de sajnos nem sikerült minden fajtát. A legjobban a behorpadt közepű gömböt hiányolom. Nem tudom miért ilyen nagy kedvenc, de valami gyerekkori nosztalgiám van vele.  

Végre megjelent a lelki szemeim előtt egy kép, elképzeltem, mit kezdjek a kert végében meghagyott disznóóllal.
Mert nem fogom elbontatni, egyrészt sokba kerülne, másrészt az az ól még akármire is jó lehet, ha másra nem, akkor a cicáknak téli kuckónak. Viszont akár más, haszonállatnak is jó lehet, ha esetleg majd nyugdíjas koromban úgy döntenék (esetleg muszáj lenne), hogy mégis tartok valamit. 

Így néz ki most, az is látszik a képen, hogy mekkora tér van még ott. 
Az ól előtt már van egy mogyoróbokor, ami éppenséggel nem is biztos, hogy jó ötlet volt, mert lombhullató és télen nem takar elég jól. Ezen a képen még nincs rajta.
Az ól egyik sarkánál (a képen bal oldalon) már tekergőzik felfelé egy örökzöld lonc, ami azóta kb. 2 méteresre is nőtt, de még nem igazán mutatós. Na meg tele van az ól teteje a tavaly nyári viharban kidőlt fél diófám levágott ágaival is. Tavaly télen is ki akartam hordani onnan őket, de nem jutottam el addig. Remélem az idei tél nem fog eltelni anélkül, hogy az ágaktól megszabadulnék, de eddig nem igazán lehetett kimenni, akkora a sár folyamatosan. Ráadásul ez lenn van a kert aljában, tehát még partot is kell vele mászni. 

Arra gondoltam, hogy a kivett kis keleti életfát ide fogom ültetni az ól elé. Az életfa jól metszhető, alakítható és nem olyan érzékeny, mint a hagyományos tuják. Lehet, hogy az oldalához (ami a képen látszik) ültetek még egy tiszafát is. Mellette ott egy hatalmas diófa van, de szerintem tönkre fog menni, azt is ki kell majd onnan vágatnom. 
A túloldalán is diófa van, de az fiatal. Ezen az őszön vágtam le a legalsó ágait, mert kaszáláskor nagyon zavartak. 
Ezt az egy diófát akarom megtartani. 

Szóval az ólat takarni fogom, de úgy, hogy a bejáratok szabadon maradjanak, valami boltíves megoldást kéne. Nyírott növényekkel. Még az is lehet, hogy életfa-tiszafa-fagyalsövénnyel takarom el. Igen, ez se rossz ötlet, abba azt nyírok bele, amit csak akarok és mögötte az ól megmaradhat, sőt, lakója is lehet. 
Sőt ez a legjobb ötlet, U alakban körbeültetem sövénnyel, kis boltíves bejáratokat vágok a sövénybe és ha esetleg állatot tartok ott benn, akkor a sövény egyben kerítés is lesz. 
Lehet, hogy a mogyorót át kéne onnan ültetni valahová...

Az előtte lévő teret még nem döntöttem el hogyan kellene hasznosítani. Hajlok arra, hogy ide kerüljenek gyümölcsfák, végül is már vannak is. 
A képen létszik a fekete geotextil, amivel irtom a gyomot, és fölötte az évelőágyás végében már ott van a két jujuba fa és a kerítés mellett (nem közvetlenül) a két mézbogyó is növekszik már.