Ijedelemmel indult a ma reggel, ugyanis reggelre elég nagy hó esett, el is ment az áram egy rövid időre... szerencsére azonban nem vagyok az a nagyon pánikolós fajta. 
Éppen nagyban szellőztettem a házat, amikor hozzáértem a fűtéscsövekhez és meglepően langyosnak tűntek, ahhoz képest, hogy csak ablaknyitáskor vettem le a fűtést. Akkor jutott eszembe, hogy nem néztem meg, hogy a kazánom újraindult-e... és hát nem. 
Kikapcsoltam-bekapcsoltam, visszaszámlált és megint nem indult el. Azt azért nem állítom, hogy nem kaptam némi szívdobogást, de feljöttem a kezelési útmutatóért és meg is találtam benne a problémát (ugyanis a kazán kiírja a hibakódot) és szerencsére csak egy reset kellett neki és megy a fűtés. 

Ennek kapcsán azonban meg is született a döntés, hogy nem maradhatok alternatív fűtés nélkül. Ki van alakítva a helye, volt is vegyestüzelésű kazánom, de kilyukadt, amikor bekötötték a gázt és újra feltöltöttük a rendszert és akkor úgy döntöttem, hogy nem veszek másikat. 
Sajnos meg kell csináltatnom neki a kéményt is, mert nem mai gyerek már az sem, ezért nem lesz olcsó megoldás, de szükség van fűtésre, ha a gázkazán bemondaná az unalmast. 

Aztán amikor ez rendbe jött, mentem is kifelé a kertbe leverni a havat az örökzöldekről és mindenről, mert nagyon meghajlottak alatta a növények. Ameddig elértem a nagy keleti életfákról is levertem. 
Szóval szép ez a hó meg minden, de köszike, erre a télre ennyi elég volt belőle. 

A képek még a hóleverés előtt készültek. 

Elkészült a manóajtóm is, ez is első próbálkozás, mint a tündérházikó volt. Majd fejlődik ez is és változik, ahogy egyre többet fogok csinálni. 
Elég sokáig álltam ezzel is, elkészült az ajtó és az ablak, aztán gyűjtöttem köveket és azokat rakosgattam. Felraktam vagy harmincszor, mindenféle változatban, de nem tetszett. Aztán rájöttem, hogy az a bajom vele, hogy kéne valami keret köré. Elkezdtem keresgetni a kertben sétálva hozzávalót, amikor megláttam ezt a kivágott szőlőt. Felmászott a tujákra, onnan rángattam le, gondolom még akkor ültethették, amikor kicsik voltak a tuják, közben viszont belenőtt, én meg nemrég kivágtam onnan, de a szára még ott hevert.  Ki is vettem az egész szárat, jó lesz még másik manóajtóra is (gondolom) és ezt is körbekereteztem vele. 
Aztán az ablak mellé még felragasztottam a 4 kis kék mozaikot, azok is ablakot jelképeznek. 

Az üres csigákat is a kertben találtam, azok díszítésként vannak fenn, aztán a kavicsokat is felragasztottam. Remélem majd megtartja ez a ragasztó... sima faragasztóval vannak feltéve, de van itthon épületragasztóm is, lehet, hogy legközelebb inkább azt fogom használni. 

Azon is gondolkodtam, hogy keverek kész betont és azzal tömöm ki a kavicsok között, de még sose csináltam és már nem akartam elrontani ezt az ajtót, ezért a moha mellett döntöttem, miután kipróbáltam egy kicsi részen. Majd időnként meg kell permetezni, de meglátom, hogy mennyire lesz tartós. Ha nem, akkor még mindig kifugázhatom a kövek között, de addigra ki fogom próbálni, hogy kell. Szerintem az lesz a következő "projekt".  

 Aztán kitömködtem a mohával a kövek között, felragasztottam az angyalkát is az ablakba. 

Kicsit üresnek találtam ott az ablak körüli részt, ezért még további mohát is raktam oda, illetve a legaljára, a küszöbhöz még ragasztottam egy elemet, olyan anyagból, amiből az ablak kerete készült, ez még szárad. 
Majd megmutatom akkor is, amikor kitettem a helyére, de most éppen zuhog az eső és nagyon viharos szél fúj, szerintem az elkövetkező pár napban nem lesz kimenés, de legalábbis kicsi az esélye. 

Jó idő volt tegnap is egészen délutánig, mert akkor feltámadt a szél, viszont nem voltam kinn sokat, most nem volt kedvem hozzá.
Összehúztam egy nagy zsák levelet és apró gallyakat onnan, ahová beültettem a babérmeggyet, elvittem az egészet oldalra a cserjék alá. 

*Miközben írok, Elza, mint egy őrült veri az ajtót és arra gondoltam, hogy most aztán megyek és szétrúgom a fenséges macskai seggét, de csak kidörömböltem neki. Elhallgatott... egyelőre. 

Aztán összehúztam még egy nagy adag levelet, de már nem volt kedvem bezsákolni, majd jól szétviszi a szél... és el is fog ázni, de hát ez van, az eső kell és úgy tűnik, hogy jön is. Nagyon beborult tegnap délutánra az ég is, de észak és nyugat felé már vasárnap is sötét felhős volt az ég, itt meg sütött a nap. 

Főztem egy adag húslevest is, már elég régen ettem, ritkán kívánom meg, de most jól esik. Mivel karalábém az idén nem lett (négyszer vetettem), kimentem a kertbe és hoztam be bele karalábélevelet (mert az van bőven), leveles kelt és friss fodros petrezselymet és nagyon jó ízt adtak a levesnek. 
Nem mintha nem tudnék karalábét venni, de már szinte sportot űzök abból, hogy szinte nem veszek a boltban zöldségfélét. Amit csak lehet megoldok a saját terméseimből, mert olyan jó érzés, hogy magam megtermelem. 
Nekem Pesten mindent meg kellett vennem, amit enni akartam és most nagyon élvezem, hogy van sajátom és mennyivel finomabbak! 

Ez a fodros metélőpetrezselyem. 

Ez toszkán fekete tépőkel...

... ez pedig a sima fodros kel. 

Még virít az Aster is, ez a sötétlila nyílt ki legutoljára és ez bírja legtovább is. Mellette a velencei kutyatej...

... és közelebbről is. Nem fogom őket takarni az idén, kíváncsi vagyok, hogy bírják majd a telet. Persze ha lesznek mínusz tizenfokok, akkor lehet, hogy be fogom bugyolálni, de jó lenne, ha nem lenne olyan hideg. 
Éppen azon gondolkodtam, hogy mennyire adaptálódtam a nyáron a meleghez, a hideghez nehezebben szokom hozzá. 
Nem lehetne, hogy ez az idei tél elmarad és rögtön a tavasszal folytatjuk?