Herkules tegnap rohammal bevette a verandát. :))) Kinn akartam őt hagyni éjszakára, már nem mondanak olyan hidegeket és ő mindig is kinti cica volt, gondoltam, hogy örülne neki. 
Erre este, amikor Elzát engedtem be, akkor Herkules is besuttyant és bebújt megint Elza dobozába, úgy kellett kirázni belőle. Végül lementem vele és beengedtem a pincébe, ahol az ő helye van, csak úgy bújt be a bungiba! 
Ahogy látom ezeket a lényeket, lassan megdől minden, amit a cicákról tartanak az emberek, hogy milyen öntörvényűek és nem szeretik az embert és nem ragaszkodnak, meg ilyen hülyeségek. Ebből semmi se igaz. 
A cicákban nagyon is sok szeretet van és ők is biztonságot és otthont akarnak, mint minden lény és nincsenek olyan nagy igényeik, elég nekik egy jó meleg doboz is. És szükségük van a szeretetre is, simogatásra, tutujgatásra és cserébe ők is nagyon sok szeretetet adnak. Persze nem olyan szófogadók, mint a legtöbb kutyus, ők többnyire azt csinálnak, amit akarnak és nagyon meg tudják húzni a határaikat is, de tudnak szót fogadni is, persze, amikor akarnak. :))))

Tegnap egyébként Herkulónak olajos halban adtam be a gyógyszert. Porrá törtem és a hal olajába kevertem (imádja), de abban nagyon kiérezte és pár lefety után nem nyúlt hozzá. Összetörtem neki a halat is jó pépesre és kevertem bele a gyógyszeres olajból is és csak egy kicsit tettem a tányérjára, amit befalt és így, apró adagokban kapta. Volt, hogy elvettem előle a kaját és vártam kicsit (mert így mégjobban enni akart) és az egész gyógyszeres cucc elfogyott végül. 

Megérkeztek tegnap a magjaim is, nagyon ürülök, hogy végül megrendeltem, nem lesz rá gondom már, nem kell utána  futkosnom majd, minden megvan és még kaptam ajándék rézvirág magot is és pár kis jelölőpálcikát.
Jöhet a tavasz!

 A kertben katasztrófahelyzet van. A tegnapelőtti egész napos eső után nem tud a víz elszivárogni, mert fagyott alatta a talaj. Nem lehet kimenni, annyira csúszik a jeges sár. 
Áll a víz mindenütt, tényleg nem tudom mi fog megmaradni ezután, főleg, ha megint megfagy... ez már rosszabb, mint a szárazság volt 2021-2022-ben. 
Most már 2022 késő nyara óta szinte egyfolytában esett, nagyon-nagyon elég lenne belőle. Kicsit ki kellene száradnia a talajnak. 
Az évelők között biztos lesz veszteségem, ha mégsem, az kész csoda lesz. 
Mióta itt vagyok még nem volt ilyen hosszan vizes minden, ez az agyagos, kötött talaj nagyon nehezen fogja elnyelni a vizet és borzalmasan össze is tömörödik a sok víztől, ha ez kiszárad, olyanná válik majd mint a beton. 
Szerintem a veteményest is újra kell majd villázni, annyira ledöngölte a sok eső... 

Tegnap földbe tettem a két chilei gyömbérgyökér magjait. Piros és teltvirágú sárga lesz belőle, amikor kikel. Remélem kikelnek. (Geum chiloense 'Sunrise' és Geum chiloense 'Mrs. Bradshaw')

Szeretem ezeket a virágokat, mert nagyon szépek, de nem harsányak. Szeretik az árnyas helyeket, ott is szépen virágoznak és - ugyan nem tudom, hogy ezek az újak fognak-e magról szaporodni - de a meglévő egyik korallpirosom már szaporodott. Remélem az idén már jóval nagyobb lesz és sokkal több virág lesz rajta. A nagy levelek a kép alján nem hozzá tartoznak, hanem a japán szellőrózsa levelei. 

Először Izlandon láttam ilyen növényt vadon, ez a bókoló gyömbérgyökér (Geum Rivale), nagyon szép, de ez sem feltűnő virág. Egyszer majd hozok be ilyet is a kertembe, amikor majd elérek a kert végében az "erdőbe", ahol nagy árnyékos rész van és majd oda is sok növényre lesz szükség. 

Magyarországon is él vad változata, ez az erdei gyömbérgyökér, ami magától szökött be a kertbe. Nem mindenütt hagyom meg, mert elég szaporának tűnik, de van ahol szépen mutat és jól is érzi magát. Apró, sárga virágja van.

Herkules tegnap majdnem egész nap kinn volt. Tegnap nem volt már annyira a nyomomban, nem is rohant utánam, amikor hívtam sem. Azt hiszem jobban van. :))))
Kapott még délután egy felvert, nyers tojást és este nagyon pici tejszínt, de ahhoz nem láttam hozzányúlni őt. Majd ma reggel meglátom, hogy elfogyott-e. 
Estére azért bejött a pincébe és be is zártam őt, hadd aludjon még benn. Majd amikor elmúlnak a fagyok, akkor kiengedem, bár erről egyáltalán nem biztos, hogy én fogok dönteni, mert ha nem jön be magától, akkor nem igazán tudok mit csinálni vele. 
Tegnap napközben is próbáltam behívni, mert elég vacak idő volt, esett minden (ónos eső, dara, hó, eső) egész nap, de csak óbégatott nekem a tető széléről és nem jött le. 

A többiek jól vannak, Elza kajálását megpróbálom valahogy mederben tartani, mert kezd már igazi NehézsúlyúNénivé válni. Elzában amúgy is van anyag, igazi izommacska, olyan nehéz, ha megemelem, mint a sár. Csak hát dörömböl az ajtón amikor éhes és mindig éhes. :)))) Persze megy a visszadörömbölés, vagy amikor már elveszítem a türelmemet, akkor kidobom őt kicsit az udvarra és amikor visszajöhet, akkor egy darabig örül, hogy meleg van, utána kezdődik a dörömbölés megint, de kaját csak akkor kap, amikor ideje van. Nem szeretném, hogy dagadt macskává váljon, mint amiket a neten látni, mert nekik sem egészséges, de jön a tavasz, majd sokkal többet kinn lesznek már és nem unatkoznak benn. 
Böbike pedig benn heverészik majdnem egész nap, ráhúzódik a radiátorra és ott melegítteti magát. 
Böbivel valami egészen mély meghittségre tettünk szert ezen a télen, persze szigorúan éjjel a paplanom alatt. :))))
Napközben - ugye - él az öntörvényűség, a "Nenyúkájjá'!", "Necipelgessé'!" és hasonlók, de éjjel meg bebújik és ő nyúkál a kezemért, hogy simizzem. Nyekeg is ha abbahagyom és az utóbbi időben nagyon finoman megharapja a karomat (ez a szeretet jele), aztán jön és lefejel (ez is szeretet jele) és a mancsával húzza a kezemet, hogy simizzem még. :) 

Már viszketek a palántánakvalók ültetése miatt is, de tavaly megfogadtam, hogy nem vetem el ilyen hamar a zöldségmagokat, mert aztán meg nem tudom hová tenni a nagyra nőtt palántákat. 
Úgy fogom magam kiélni, hogy virágokat ültetek helyette. Itt vannak már az évelő magok és van pár, amit ha most elvetek, akkor talán ezen a nyáron még virágozni is fog. 
Pl. a Monardákat (amit - ugye - tavaly sikeresen kipusztítottam - a pirosat), illetve a chilei gyömbéreket (nem az ehető gyömbérről van szó) földbe lehet már tenni. 
Tegnap már be is készítettem két kis pohárkába földet, belocsoltam és a konyhában hagytam, hogy felvegye a lakás hőmérsékletét. 

Herkulessel nem tudom mi lesz, már nem merek örömködni, de hátha... :( Nem nagyon tud enni, talán annyit, amivel éppen túlél.
Tegnap belelefetyelt kicsit egy összeturmixolt Felix kajába, de kb. 2-3 evőkanálnyi volt csak, aztán elrohant, mert fájdalmas volt neki. Aztán csirkemájat turmixoltam neki, de abból még kevesebb ment le a macskatorkon. 
A beadandó gyógyszert (Stomorgyl 2) pedig csak egyet tudtam beadni neki. Először azzal a kis eszközzel próbáltam, amit a dokinál vettem, de azt hiszem hozzáérhetett a fájdalmas részhez a szájában, utána elrohant és simizni se hagyta magát. Végül estére sikerült becsalnom a pincébe és két pici darab kockasajtba téve megevett egy szemet, de a másikat már nem tudtam belediktálni. Ma reggelre elfogyott a fele annak is az egyik sajtdarabkában. 

Egyébként meg hisztériázik, de ezt most nem tudom mitől van, bár azt hiszem, hogy van ebben nagy adag kényeskedés is, velem akar lenni. Amikor nincs bepánikolva a gyógyszer miatt, akkor jön utánam és szövegel. Herkuló nem azt mondja, hogy NYAÚ, hanem mint az angol macskák, ő MEOW-ozik és nagyon erőszakos hangon. És be akar jönni, ha kinyitom az ablakot, akkor beugrik, ha az ajtót, akkor a verandára nyomul be, már kétszer kellett kihúzni Elza bungijából, mert Elza meg persze idegrohamot kap tőle, ráadásul érzi a kandúr szagát és akkor sértődötten gubbaszt az almos doboza tetején. 
Az igazság az, hogy már én is kezdek idegbajt kapni a tehetetlenségtől, de érdekesek ezek a macskák. Azt hiszem a kóborok érzik, hogy a türelmem véges, így jönnek, esznek és elhúznak. Nincs itt lődörgés, se kunyerálás, semmi. Illedelmesen elhúznak. 
Ma reggel bekevertem Herkulónak egy tojást és a felébe porrá törve beletettem egy tablettát, ez le is ment a macskatorkon. A másik felét megsütöttem és beletettem a másik gyógyszert, de az nem kellett neki, viszont kicsikével később - szintén porrá törve - benyalta a másik szem gyógyszert tejszínben. 
Holnapra olajoshalas ötlet van a fejemben, hátha... azt hiszem most már direkt éhesen fogom őt tartani, mert az egyetlen, amiben bízhatok, az a híres étvágya. Ha kajálás van, akkor a gyógyszer is lemegy. 
Az ő feneketlen étvágyához képest egyébként biztos nagyon éhes lehet és olyan könnyű már, mint a pihe, de ezek az apró evészetek talán elegek lesznek arra, hogy rendbe jöjjön a szájában a baj és aztán majd felhizlalom az ÖregUrat. 

A maradék turmixolt kajákat (csirkemáj) pedig kitettem a kóboroknak, ne menjen pocsékba az se, erre mit látok? A CicaÚr teljes gőzzel  lefetyeli kinn a hideg kaját. Lehet, hogy a hideg jobban lemegy, az nem bántja annyira a szájában a valamit? Ennek örömére még elnyalattam vele egy újabb bekevert tojást, az gyógyszer nélkül, hogy azért majd legyen kedve ilyet enni máskor is, de többet estig nem kap, akkor is keveset, hogy reggelre olyan éhes legyen, mint a farkas és akkor becsempészem a gyógyszert a macskabendőbe. :)))

Odakinn havas-ónos eső esik...