8 fok van ma reggel, nem semmi ez az időjárás az idén. 
Tegnap egy pillanat alatt kerekedett olyan hatalmas porördög, mint egy minitornádó, csak úgy vitte a port, ilyet Magyarországon én még nem is láttam. Nem tartott sokáig, de iszonyú nagy port kavart fel. 
USA-ban láttam rengeteg porördögöt, ott naponta többet is láttunk a sivatagban. 

Úgy érzem, hogy lassan elkezdhetek kétségbeesni, annyira száraz minden, de nem adom fel, mert olyan nem lehet, hogy ne jöjjön eső valamikor. Végül is nem vagyunk sivatag (még), szóval csak ki kell tartani, de hogy meddig... azt nem tudni. 

Minden nap rengeteg vizet kihordok a növényekre és meg is hálálják. Gyakorlatilag nem néz ki rosszul a kert, van ugyan pár növény, amiket jobban megvisel a szárazság, de azokkal kicsit többet törődök. Még nem engedtem el egyiket sem (de ha kell, el fogom) és nagyon bízom abban, hogy nem is kell. 2022-t is megúszták még a Macrophyllák is, az igaz, hogy akkor már a fürdővizet is kihordtam. Most a tollbugáknál rezeg a léc, virágozni készülnek, de nagyon viseltesek szegények. 

Még mindig rakom ki a szalmát, a zöldbabokat is lemulcsoltam vele, bár a zöldbab a nagy lombjával saját maga alatt nagyon jól tudja tartani a nedvességet, de most nem olyan nagy a lombja, ellenben virágozni készül... most muszájnak éreztem, hogy ezt is megvédjem. Azelőtt nem igazán öntöztem a zöldbabot sosem, de most kell, szeretném, ha tudna teremni. Így aztán most minden van, öntözés is, mulcs is. 
Ha így folytatódik az aszály, olyan drága lesz minden a boltokban, hogy majd nem lehet megfizetni, minden termést meg akarok óvni és eltenni amit csak tudok. 

Raktam ki szalmát a paradicsom ágyásokba is, mert már szinte megette a fűnyesedéket maga alól és most nem lesz új fű, mert nem nő. Van még 2-3 szénabálám is (kockabála), ha kell, azokat is kirakom az ágyásokra. 

Az uborkákon még van fűnyesedék, illetve tegnap a horolóval végimentem az ágyásközökön, mert tele volt porcsinnal, ami nagyon szívja el a vizet és az összes kivágott füvet felhúztam az uborkák töve köré. 

A virágokat is visszarakom a talajra. Kiszedtem már majdnem az összes borzaskatát, mert rengeteg volt és nem szeretném, ha olyan sok magot szórna. Mindent visszadaraboltam a talajra, ahogy a múltkor a velencei kutyatejeket is. Sajnos még most is van olyan rész, ahol nincs mulcs és ujjnyi repedés van a földön, a talajból kiesett (vagy kitört) növényjelölőket se tudom visszadugni, beton az egész. 

Nyitottam egy Excel táblát is, hogy vezessem, mi mikor kapott tápoldatot, hogy ne legyen nekik se sok, se kevés. Illetve a paradicsomok is kaptak tejes-vizes permetezést, a sárguló levelű növények (hortenziák, Ilex Crenata, a Callicarpa Dichotoma,  a mályvacserjék) vasat kaptak Zöldítő vitamin - vaskelát műtrágya formájában. Feloldottam vízben és lombtrágyaként kapták ezt is. 
A hortenziák öntözéskor timsót is kaptak, hogy kékebbek legyenek a virágaik. Tudom, optimista vagyok, hogy lesznek egyáltalán virágaik, de ha megjön az eső, akkor meg minden gyönyörű lesz (és nagyon füves). :)))

Kiszedtem egy másik ágyás borsót is, nem lett elég rá a takarás, de a maradék szalmát már nem akarom ide kirakni. 
Majd szedem ki a többi borsót is most már és azzal betakarom az egészet, ahonnan pedig kiszedtem, az takaratlan marad, oda úgy se tervezek ültetni semmit. Van egy csomó komposztom is, majd legfeljebb azzal takarom be, de csak ősszel, mert én ugyan a kánikulában ami jön, neki nem állok lapátolni. 

4 naponta érek körbe az öntözéssel, nem adok mindennek minden nap. Ezért van a mulcs. Mégis van, ami nem bírja ki még az árnyékban sem, pl. a cserjés hortenziáknak már tegnap kellett vinnem egy kanna vizet, mert leereszti a bimbóit és a leveleit. Az a rész ahol van, nagyon száraz, benn a hatalmas életfák alatt, de ugyanígy van a tölgylevelű hortenziám is. 
Hát... meglátjuk mi lesz ebből... 

 A kertlakóim mind itt lebzselnek benn a kertben, olyan jó érzés itthon tudni őket és ők is mind nyugisak és jól érzik magukat. 

Az igaz, hogy Herkuló már nagyon elszemtelenedett, eddig mindent megevett, de most elkezdett válogatni. Nem ám kicsit, hanem nagyon. Eddig bontogattam neki a dobozokat, de amikor 3 doboz étel van felbontva és imádkoztam, hogy jöjjön a MosogatóCica, hogy ne menjenek itt pocsékba a kaják, akkor én is megmakacsoltam magam és nem kapott enni. Majd éhes lesz. 
Vén Disznó! Kihasználja, hogy annyira tutujgattam őt. Látni kéne azokat a tágra nyílt szemeket, amikkel úgy tud nézni, olyan jelentőségteljesen, csak úgy világítanak ki a sárga szemek a fekete fejéből! Különben meg nem is éhes, mert tök jól elhéderel hátul a tetőn. Ha meg kiteszem a lábam, akkor rögtön jön hasat vakartatni. Dörzsölt, vén zsivány! :))
Estére végül felvertem neki 2 tojást tejföllel, azt szépen elnyalogatta és elégedettnek is tűnt utána. A kajákat megette a MosogatóCica, aki ma korán reggel is itt kezdett nálam a reggelivel, de hogy hol lakhat, azt nem tudom. 

Böbike a kert minden pontján henyél, végre itthon tud/mer lenni. Amerre lépek mindig macska van, mert jönnek utánam, ahol a kertben vagyok, odatelepülnek ők is. :) 
Itt az epresben. 

Ez az oszlop az egyik komposztáló mellett van, nagyon szeret a komposztáló tetején feküdni és néha szórakozásból felmászik az oszlopra is. 

A kedvenc helyük, itt járok át a veteményes felé két nagy tuja között. Itt vannak a legjobban útban, szerintem ezért itt lazítanak a legtöbbet, szinte nincs perc, hogy az átjáróban ne feküdne egy cica. :D :D 
Itt most Böbe fekszik, de Elza is befigyel. Nagyon észen kell lennem, nehogy rájuk lépjek, mert Herkules el se megy (a többiek se nagyon, úgy kell átlépdelni rajtuk), de ő süket, mint az ágyú és néha nem érzékeli a lépteimet sem. 

Találtam egy orrszarvú bogarat, élőt! Mióta itt vagyok, nem láttam, csak egyszer találtam egy tetemet, ez viszont élt. Eltettem őt a betonról be a virágok közé a fűbe. 

És ami jó hír, azt hiszem a patkányunk kimúlt, mert a széthányt cicakaja nem tűnik már el a tetőről. A szárazat összeszedem, de a nedves kajákból amit Herkules szétnyammog azt nem tudom, az marad a legyeknek és a darazsaknak, illetve össze szokott aszalódni, akkor tudom összesöpörni onnan. 
Olyanok ezek a macskák, mint a malacok.  

Elmentem a kertészetbe marhatrágyáért... hát persze, hogy növényeket is hoztam haza, pedig megfogadtam, hogy újabb öntöznivalókat egyelőre nem hozok. Dehát ember  tervez, a növénymohóság meg végez az emberrel... nem is tudom minek teszek bármilyen fogadalmat, amikor kertészetbe megyek, úgyis teljesen felesleges. 

Hazajött velem egy Ráncoslevelű örökzöld bangita (Viburnum rhytipodhyllum), egy Japán kecskerágó (fehéres-tarka) (Euonymus japonicus 'Aureovariegatus'), legalábbis ez volt ráírva, de ahogy nézem a fizimiskáját szerintem ez inkább 'Albomarginatus’... annyi tuti, hogy japán kecskerágó. Illetve egy Törpe oszlopos som, (Cornus sanguinea 'Compressa'). 
Ezek közül kettő biztosan örökzöld, a som pedig szépen színeződik őszre, emiatt és a kompakt növekedése miatt is hoztam el. Lombhullató és ez is veresgyűrűs som, elvileg a hajtásai is szép pirosak lesznek télen. 
Nagyon néztem még egy vérszilvát is, nagyon szépek voltak, de fának most gödröt ásni... kész képtelenség lenne. 
Örülök, ha a cserjéket elültetem valahogy. Majd hajnalban valamikor, amikor nem döglök meg. 

A bangitából kettő kellene, amik genetikailag különböznek, mert csak akkor nevel termést... egyet hoztam, mert mi a garancia, hogy az a sok bangita különbözik, amik a kertészetben voltak, szerintem sanszosabb, hogy mind ugyanarról lett dugványozva. Egyébként itt nem messze is van nagy ilyen bangita bokor, hátha összeporzódnak majd, de nem fogok eret vágni magamon, ha nem lesz termése.  

A kertben szorgalmasan öntözök és mulcsolok, bízom abban, hogy a JóIsten csak erre fordítja már a tekintetét és észbe kap, hogy jól megfeledkezett rólunk itt a Kárpát-medencében és küld pár nagy, dagi esőfelhőt, hogy itt eresszék le magukból a vizet.
Az állatok is szomjaznak, egy vakond a kút mellett x-edszer túr fel. Ott öntözöm a vizet a kannába és ott nedves a talaj, mert mindig megy egy kicsi mellé is. Már nem számolom hányszor túrt fel, elsimítom és napok óta újra és újra fel van túrva... biztos szomjas szegény, (vagy azok szomjasak, amiket megeszik), hadd csinálja, szépen fellazul ott a talaj, legalább a pitypangok elköltöznek onnan, a fű meg úgyis benövi, amikor majd kap esőt.  

Csináltam dugványt a mirtuszloncról, kettőt... nem is most, még az is lehet, hogy írtam is már.   Majd kiderül, hogy eresztenek-e gyökeret. 

És akkor a virágok. 
Futórózsa. 

Égőszerelem.

Kaukázusi ördögszem fehér és lila. 

Pompás küllőrojt. 

Ez a rész eléggé összevissza most, de ott van középen a mézalmácska bokor és nagyra fog nőni, ezért nem ültetem be nagyon, mert a bokor hamar meg fog nőni. (már ha az idén ki nem szárad...)

Tavaly ültettem (LIDL szabadgyökerű) fáklyaliliom. Nehezen honosítottam meg a kertben, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt már ez, ez az első virágja. :) 

Piros cickafark. 

A Comet tearózsám az idén nagyon kitesz magáért. 

Évelő szarkalábak, ezek most csodák. 

Évelő, szőrös fottellény, mostanában mindig benn alszik. Bejön, eszik, hozzám se szól, felmászik a fotelbe, kiköpködi magából a koldustetveket (apróbojtorján tagadós termése), amikor fotózom alszik, de érzékeli és pampog egy kicsit, csak úgy álmában. Néha felkel enni, aztán alszik tovább. Délután 5 körül kel fel, eszik és kimegy. Na jó, néha, ha már nagyon célzatosan elnyúlok az ágyon, akkor nagy kegyesen felmászik mellém egy kicsit, akkor van egy kis meghittkedés, de csak azért, mert látja rajtam, hogy kell nekem egy kis macskaszeretgetés, aztán kimegy és megkezdi az éjszakai műszakot. 
Már a 6. évébe lépett... ki hinné, úgy szalad az idő. :) Nekem még most is ő a gyerek a cicák között. :) 

Ilyen volt, amikor megtaláltam őt a kertben, a fűben. :)

Az egyik ágyásból kiszedtem a borsót, a borsószalmát félre raktam, összedaraboltam és visszaraktam az ágyásra.
Ki kellett viszont előtte gyomlálni, mert telis-tele volt az egész ágyás folyondárral és minden egyéb gyommal, aztán elkezdtem felvillázni, amit gyorsan-frissen abba is hagytam, mert nem lehet belenyomni a villát a talajba, olyan, mint a beton. 

Gondolkodtam azon is, hogy beöntözöm, de végül ezt is elengedtem, nem segítek a gyomoknak nőni, ehelyett simán visszaraktam a gyomot, a borsószalmát és a maradék helyre szalmát raktam rá. Zöldbabot tervezek bele vetni, ami ugyan a borsó után nem szerencsés, de nem akarom üresen hagyni. Majd akkor öntözöm be, mielőtt vetni fogok bele. 
Eredetileg uborkát terveztem, de ebben a szárazságban nem küzdök vele, egyébként is van elég uborkám ültetve... persze akkor elég, ha teremni is fog, ami kérdéses, ha nem lesz eső, de még több öntöznivalót nem vetek már el.  

A többi borsó helyét is valószínűleg csak rendbe szedem, lemulcsolom és úgy marad, majd legfeljebb augusztus elején vetek bele őszi dolgokat, mint rapinit, müncheni sörretket, leveles kelt. Persze ez is attól függ, hogy lesz-e eső. 

Kéne vetni karalábét is és brokkolit is, hogy őszre legyen. Azért bízom abban, hogy előbb-utóbb csak ideérnek a csapadékosabb napok. 
Ha nem akkor baj lesz az idén. 
Egyelőre a mulcs jól teljesít, a padlizsánokra és a paprikákra raktam legelőször. Hétfőn öntöztem őket és tegnap reggel még nedves volt a talaj a padlizsán alatt, nem tudom mennyire adja vissza kép, de ugyanígy nedves volt a többi alatt is. 

Már azon gondolkodom, hogy a virágosban a Macrophyllák lesznek azok, amiket el fogok engedni, de csak ha nagyon muszáj. Nem amit most vettem, hanem azok a hagyományos kerti hortenziák, mert azok a legvízigényesebbek. Bár tegnap voltak soron, rengeteg vizet kaptak, sőt, timsót is tettem bele, ezt csak a kékítés miatt, bár lehet, hogy majd ki se tudnak virágozni. 
Néha úgy érzem, hogy semmit se ér a víz, amit kihordok, bár ez se igaz, mert igenis ér, szépen felszívják magukat, amikor megöntözöm őket, de nehezen nő minden és minden tápanyaghiányosnak tűnik a kertben. Főleg a dísznövények. 
Az egyik lilabogyó (a Callicarpa Dichotoma) már nagyon rosszul nézett ki valamelyik nap, lenn volt füle-farka, két kanna vizet vittem ki rá, azóta jól van. 
Vettem viszont vasat is lombtrágyázni, mert nem biztos, hogy magnéziumhiányuk van, hanem vashiány is lehet. Éppen beszélgettem valakivel a neten és Ő írta a vashiányt, utánanéztem és tényleg, ugyanolyan tüneteket okoz, mint a magnéziumhiány, nem is értem, hogy miért nem említik a cikkekben a kettőt együtt. Mert ha a tünet szinte ugyanaz, akkor vagy ez vagy az hiányzik a növénynek, érdemes lenne összekötni a két infót.

A virágok azért mindennek ellenére szépek, a bögrevirágokról hoztam több képet is, mert nagyon beléjük vagyok szeretve. 

Cickafarkak is vannak itt is, nagyon halvány rózsaszínek, meg fogok válni tőlük, nem kell ennyi majdnem fehér. 

Lózsálya. Rengeteget kiszedtem belőle tavasszal, de ettől csak megtáltosodott, a fenti képen látszik (balra fenn), hogy mennyi van belőle. Szeretem, mert igénytelen a végtelenségig és nekem nagyon bejön a színe. 

Clematis 'Arabella', látszik rajta a víz hiánya, egész apró virágai is vannak, de mindenkinek jut amennyi jut. Nagy beosztással kell lennem a vizet illetően. 

Kála, cserépben van, a kert legnagyobb iszákosa. 

A CicaÚr heverészik, azt nem írom, hogy a füvön, mert az már zömében kiégett. Herkuló viszont minden nap kiköveteli a simit, a hasvakarást és a fülvakarást, meg a fejbúbsimit is. Jól van egyébként, többé-kevésbé... néha most is folyik a nyála, néha mintha lenne benne pici genny, de nem büdös a szája. 
Tegnap cseppentettem is a szájába a cseppekből, amit kaptunk, az nemcsak fájdalomcsillapító, hanem gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő is. Ha rosszabbodik, akkor vissza fogunk menni a dokihoz.
Viszont a CicaÚr mostanában már egyértelműen süket mint az ágyú... itt fekszik az ablakpárkányon (kívül) és tegnap még a kopogtatásomra se riadt fel. Ha szólok neki, nem hallja, csak ha megütögetem a tetőt hátul, vagy valamit, ami a közelében van és a rezgésre figyel. :) De nem baj, nem is foglalkozunk már semmivel, legyen tele hasa, kapja meg a simijét, érezze szeretve magát, más nem is kell. Nem megy ki az udvarból egyáltalán, mindig itthon van és szemmel tart. Gondolom azért figyel mindig annyira, mert nem hall, csak lát.