Nagyon érdekes helyzet van a krizantémoknál. Ezt a cserepet tavaly vettem, 5 féle volt egybeültetve a cserépbe, akkor is mutattam már. Direkt azért vettem meg, mert egy áron ötöt kaptam. 

Ki is ültettem őket a kertbe, akkor elnyíltak, vissza is vágtam, így tavaly ősszel csak az egyik virágzott közülük, a sárga, de nagyon későn és csak pár virág volt rajta. 

Az idén az összes tő kihajtott, szépen vissza is metszettem őket, de csak egyszer. Jövőre majd többször is vissza fogom őket vágni, hogy bokrosabbak és alacsonyabbak legyenek.
Amikor túl hosszúra nőttek, akkor fel is karóztam őket. Majd 1 méter magasra nőttek és a legérdekesebb a színük., Ugyanis köszönőviszonyban sincsenek ezekkel a színekkel, mint amilyenek ezek voltak. 
Nem tudom, hogy a talaj számít-e ennyit nekik, vagy mi van, de fehér pl. egyáltalán nem lett és halványlila sem, ellenben van kétféle sárga, egy narancs (az legalább stimmel), egy pirosas-lilás és egy szép barackvirág színű... nem tudom, hogy lettek ilyenné, de nem tapasztaltam még ilyet krizantémnál. 
Visszanéztem, hogy esetleg nem vettem-e még másik ilyet, de nem. Biztos, hogy ezek lettek kiültetve, emlékszem is rájuk, már csak azért is, mert elég sokat veszkődtem azon a helyen, ahová kiültettem őket, mert előbb ki kellett szednem onnan a túlzottan elszaporodott rózsaszín ligetszépét. 

Ez a bordó is tavalyi ültetés és szerencsére megmaradt. 

Ezeket már mutattam, de a 6-8 centis virágfejekkel, a szirmok fehéres fonákjával és a formájukkal is, minden évben újra és újra rájuk csodálkozom, annyira szépek. 

Na, hát nehogy már unatkozzak! 
Észrevettem, hogy egy cserép hiányzik a tetőről... a kúpcserepek mellől hiányzik egy ferdén vágott cserép, ott van a csatornában fennakadva. 
Úgy jöttem rá, hogy hallottam egy nagy robajt és körbejártam a házat, hogy mi lehet az. A robaj okát nem találtam meg, bár az a valószínű, hogy a cserép éppen akkor esett le. 
Sajnos nem látom a tetőnek azt a részét amikor a magnólián lomb van, mert kitakarja. Időről időre körbe szoktam járni a házat, főleg nagyobb szélviharok után, de most nem volt ilyen, viszont napok óta eszemben volt, hogy meg kell nézzem. Fura, de valami módon mindig tudom ezeket a dolgokat előre. Nem úgy, hogy tudatosan tudom, hanem valamiért gondolok rá és ez a gondolat vissza-visszatér.  Többször eszembe jut, de tovább is úszik, nem szoktam megállni a gondolatnál, aztán megtörténik a valami és jön az, hogy: "Aha!". 
Felhívtam ismerőst, aki a csatornát csinálta nálam anno és azt mondta kijön és megcsinálja nekem.

Viszont most láttam, hogy felmásztam a padlásra, hogy nincs jó állapotban a tető... a gerendákkal nincs baj, de a leceket bizony cserélni kell és sok a tönkrement cserép is, pedig 3 éve, amikor a széldeszkákat csináltattam, akkor egy csomó rossz cserepet kicseréltek nekem. Ez húzós dolog lesz, de öreg ház, erre valójában számítottam, bár kicsit későbbre datáltam a dolgot. 
Nem is tudom... néha elgondolkodom, hogy csináltassam, vagy költözzek el, de a kert tart vissza, mert már annyit beleinvesztáltam. Időt, energiát, pénzt... és most már lassan teremni kezdenek a fáim is, ha újra kéne kezdeni, akkor már nem is biztos, hogy bíbelődnék fákkal. Így viszont bíbelődök a házzal. Bár semmi garancia nincs arra, hogy egy másik házzal nem ugyanez lenne. Tényleg igaz, hogy egy családi ház körül mindig van mit csinálni. 

***

Nem is emlékszem, mikor vettem elő utoljára az aprítót, pedig azért vettem, hogy nomajd, de valahogy nyáron nem fűlt hozzá a fogam. 
Most jött el az ideje úgy tűnik. Nem aprítottam sokat, mindössze egy zsáknyit és még egy kicsit, de fogyott a halom gallyból jócskán, majd időnként egy-egy kicsit aprítok megint. 
Van még gally bőven, szeretném ha elfogynának tavaszra, hogy ne legyen velük tele a kert... aztán persze tavasszal a metszéskor megint lesz egy csomó, de nem baj, mert mindig kell az apríték. 

Az Árnyas kerthez tettem le, mert a meglévőt már majdnem megette az idő. Látszik a képen is, hogy mennyire eltűnt már az előző adag, pedig elsőre is legalább 10 cm vastagon terítettem le, az igaz, hogy nincs alatta semmi. 
Elgondolkodtam, hogy jó ötlet-e így tél előtt kirakni, de most van, nem szeretném tavaszig őrizgetni, mert bezacskózva is elkezd komposztálódni. 

Vágtam vissza elnyílt Astereket is és az egyik magas varjúhájat, ezekkel még lesz munka kertben, ahogy a majd a krizantémokkal is. Nem szeretem télire meghagyni az elszáradt virágszárakat, nekem nem tetszik. Eleinte, amikor kezdtem a kertészkedést, akkor meghagytam, mert hallottam másoktól, hogy az milyen jó és milyen szép, de se a fagytól nem ad igazi védelmet, se a hóesés után nem szépek ezek. Egy nagyobb hó csak letöri őket, kornyadoznak alatta, ráadásul tavasszal sokkal nehezebb visszadarabolni a talajra őket, mert addigra elszáradnak, megfásodnak.  Krizantémoknál kölönösen rossz meghagyni, mert a tövében nőnek az új hajtások és ezeket a nagy, száraz ágakat, amikor a szél mozgatja, akkor a begyökeresedni készülő, új hajtásokat tépkedi vele együtt. Asterekre pedig ráülnek a gombabetegségek, ha nyirkos a tél. Summa summárum, nekem nem jött be a dolog, ezért a lágyszárú évelőket visszavágom ősszel. 

Nőnek viszont a kertben az örökzöldek szépen. A LIDL-ben a szokásos "örökzöld mix" néven vásárolt kis, kb. 20 centis örökzöldek (szerintem tuják) már ilyen szépek. Remélem életben tudnak még maradni és nem szárítják ki őket  az eljövendő nyarak.  

Ilyen volt 2022 októberében. A tuja a kép bal oldalán látszik középtájt és milyen kicsi még. Egyébként érdekes, hogy ez mennyit nőtt, a fenyő meg alig. 

Ezek a többiek. Nem akkorák, mint az első, de szépen fejlődnek ezek is. Lesz egyébként még szükségem örökzöldekre a kertben, de alacsonyakra, hézagkitöltőkre. Várok tavaszig, hogy lássam, hogy a 3 puszpáng megmarad-e, ha nem, akkor majd elmegyek és hozok másfajtákat. 

Nagyon szépen mutatja a kínai álbirs is az őszi levélszínét, lesz még itt színkavalkád a következő őszökön is, amikor majd megnő ez is. 
Ezt idén tavasszal ültettem, egyelőre hagyom a gyökerét erősödni, majd tavasszal kicsit fogok metszeni rajta, hogy ne bokor formájú legyen, szeretném, ha szép fa alakulna majd belőle. 
Úgy tűnik, hogy nehezen engedi le a lombját, a többi lombhullatón már nincs levél. 

Vagy utolsó előttiek, vagy azelőttiek. :))))
Mindig találok valamit, amivel még lehet szórakozni. :) 

Most a gyöngyvesszőknek estem neki, mert már nagyon behajlottak az ösvényre és eléggé el is vannak öregedve ezek  a bokrok. 
Mellettük-közöttük (vagyis inkább ezek a bokrok vannak a tuják között), a tuják épp csak túlélték a nyarat, de még nem szeretném őket kivágatni onnan, mert nagyon jó szélfogók, védik a házat és a szomszéd felől is gátolják a belátást.
Gondoltam, hogy elkezdem kitisztítani a bokrokat az elöregedett ágaktól, de nagyon nagy a susnyás. Jó sokat visszavágtam, de alámenni nem igazán lehet, viszont most már gereblyével be tudok nyúlni és majd kitakarítom alatta. 
Arra is gondoltam, hogy beültetek a magnólia mellé egy oszlopos tiszafát, de előbb ki kell onnan venni a legrosszabbul kinéző tuját, mert a ház felé nem dőlhet a kivágáskor. 

Végül a tiszafát beültettem lenn a kert végében, a készülő sziklakertes rész aljába a sarokba. 
Itt is látszik a meredeksége, fenn a "domb", az a verem dombja. 
Gondolkodtam, hogy kigyomláljam-e onnan azt a sok füvet, de abban maradtam magammal, hogy majd tavasszal kiszedem, addig is védi a talajt az erodálódástól. Főleg veronika és piros árvacsalán, tavasszal az első virágok között vannak, a beporzók nagyon szeretik őket. 
Úgyis már csak tavasszal fogom beültetni növényekkel, addig a geotextilt se szedem fel. Aztán jövőre már nagyon remélem, hogy meg tudok végre szabadulni attól a sok takarástól, mert nagyon unom már a látványát a kertben. 

Ehhez képest a veteményesben meg tettem le újat. Rendeltem a TEMU-ról agroszövetet, 60 cm * 10 méteres és kis U alakú "szögeket", amikkel a talajhoz lehet rögzíteni. 
Le is tettem a veteményesben középre. A kép alján a régi darab van, ez egy szélesebb, de félbehajtva, majd az újjal folytatódik, remélem tavaszra kinyírja maga alatt azt a nyavalyás fűfélét, amivel már jó ideje küszködök. Egy kiirthatatlan kis nyavalyás fű, ami 5 perc alatt szétszórja a magját és minden tele van vele. 

Aztán még fogtam a gereblyét és hátul az Északi-sarokban (addig így fogom emlegetni, amíg nem találok neki jobb nevet), lehúztam a dióleveleket az alsóbb részekre, hogy az újonnan ültetett növényeknek legyen ideje kicsit begyökeresedni, ne rögtön a sok juglonnal kelljen megküzdeniük. 
Alul is van egy nagy diófa, oda húztam, de azt hiszem mégis össze fogom szedni, mert így meg a diófúró légynek kedvezek a jó, vastag levéltakaróval.