Herkuló betelt a csirkehússal... jódógába'... :)))
Persze jó lenne, ha még enné, mert az ragad be legkevésbé a szájába, de már nem kellett neki. Kedden napközben nézegettem a száját, mintha gennyes nyál lett volna a szája szélén, de tegnap már tiszta volt. 
Remélem hat az antibiotikum, azt nagyon szépen megeszi. 
Főztem neki csirkemájat is, de azt nem tudja megenni, pedig szereti, Elza se nagyon nyúlt hozzá. Elza is rémesen válogatós, de amit az utóbbi időben művel a CicaNéni, az már borzasztó. 
Böbike szárazat eszik, már nem is bontok neki nedveset, mert csak menne a pocsékba. Minden negyed nap bontok neki, annak a felét megeszi, de neki a száraz kaja kell. 
Mostanában szívesen látom a MosogatóCicát, mert elég sok maradék van. Jön is szorgalmasan és mindent megeszik, amit kap, kivéve a szárazat, neki meg az nem kell. Annyira gondolom nem éhes, bár nagyon rosszul néz ki szegénykém. Sovány is, a szőre is csúnya, a múltkor a bal első lábára bicegett, aztán a jobb elsőre... nem tudom hol lakhat, mert jön, eszik, aztán elmegy valahová. Nem is akarom, hogy beköltözzön ide, elegen vannak ezek hárman nekem. 
Pedig járkál itt egy csodálatosan szép, de egyre lerongyolódottabb fekete-fehér kandúr cica is, meghalt a gazdája. Annyira sajnálom, tele van a világ árva, gazda nélküli, kiszolgáltatott állatokkal. 
Ez egyébként a legrosszabb rémálmom, hogy meghalok és itt maradnak magukra, főleg a Böbe, mert ő olyan kis gyámoltalan. 

Ki van ám combosodva a MakkaUraság! Legalábbis önmagához képest van pocak. :)

Böbikének meg virágszagolgatós napja volt. :)

 Egyébként tegnap nem sok szalmaszálat pakolásztam keresztbe. Kitisztítottam a gyomoktól egy ágyást, aminek a szélében a spenót volt és már van benne egy sor cékla is. 
Ahol a cékla sűrűn kelt, onnan átpalántáltam párat a foghíjakba. Aztán majd vetek még a borsó helyére is, lesz hely bőven, mert sok borsót vetettem. 
Illetve ugyanebbe az ágyásba, meg a szőlő mellett újonnan felvillázott részbe kiültettem a póréhagyma palántákat, jó sok kelt ki. Remélem megnőnek, amiket korábban kiültettem már egészen póréhagyma kinézetűek. 

És ennyi, ezért virágokat mutatok. 
Szibériai írisz, ez volt az első, amit sikerült felnevelni, ez is a LIDL-es, január-februári évelősök közül van. Már tavaly virágzott, talán 2 virág volt rajta. Kéknek vettem, de örülök, hogy ilyen lett. Azóta mindig veszek, de a tavalyi már kék, az ideit még nem tudom, majd jövőre fogom látni, de nem bánnám, ha akadna még olyan, ami más színű lesz. 

Ez egy tömött virágú szellőrózsa, de nekem olyan, mint egy lótuszvirág. 

Tavaly magról nevelt gyömbérgyökér. 

A kedvenc Clematisom, nem tudom a pontos fajtáját, de csodás. 

A jezsámenek illatával tele van az udvar. 

A sziklakert, nyílnak a varjúhájak (sárga), a mezei zsálya (kék), tátika (fehér) és a réti szegfű is (pink). Imádom ilyenkor, annyira szép. 

Nekirugaszkodtam tegnap egy másik nemszeretem dolognak, ami viszont meglepően könnyen ment végül. 
Van a kerítés mellett a cserjés rész, ahol a kis lúcfenyőm is növöget. Minden ősszel oda szoktam hordani a magnólia levetett leveleit, jó vastagon, legalább 10-15 cm-el be szoktam teríteni azt a részt, mert talán ott a legrohadékabb, a legkötöttebb a talaj. 
Nomost az egy dolog, hogy szinte teljesen felfalta a talaj a levélréteget, de az, hogy gyakorlatilag szinte nem fogja vissza a folyondárt, az borzasztó. Cserébe annyi könnyebbséget észlelek, hogy sokkal könnyebben kiszedem és az egyéb gyomok megszűntek. Kivéve a kerítés mellet közvetlenül, ott szedtem ki méteres csalánokat is és pár fűcsomót. 
Visszaraktam az egészet itt is a talajra, majd elkomposztálódik az is helyben. 

Ilyen volt.

Nagyon nekiugrottam a labdarózsának is, jól visszametszettem, de szerintem ki is fogom onnan venni, mert se a fenyővel, se a kikeleti bangitával nem lesznek jóban. Törpe bangitának vettem... azért van ott és labdarózsa lett belőle. Végül is, az, hogy bangita, az stimmel. 
Jól megmetszettem a mahóniát is, vagy túléli vagy nem, de olyan rondán elformátlanodott, hogy úgy nem is kell. 
Jó alaposan visszanyestem megint a tűztövist is, hajt a tövéről, mint a veszedelem, gondolom annak a hatására, hogy tavasszal lemetszettem a bokor 2/3-át. 

Ilyen lett.

Illetve valamennyit vágtam vissza kikeleti bangitából is, de utána kellett néznem hogy kell metszeni. Ahány leírás, annyiféleképpen kéne... szerintük... nos, fogtam és a tövéből sarjadó új hajtásokat kivágtam. Kivágtam a túl sűrűjébe növőket is és a nagyon hosszú, lehajló ágakat is visszavágtam harmadára. Nagyon hosszú ágakat tud növeszteni, nem szeretném, ha ott hajbókolna nekem, a képeken nem látok bókolós kikeleti bangitákat. De valahogy nem tetszik a formája. 

Volt még ezen a részen egy piros cserjés pimpó is, ami sajnos kimúlt... béke poraira, már tavaly is csak vekergett, próbáltam megmenteni, de hát nem sikerült. :(

Ültettem bele erdei szellőrózsát egy pár tövet, ott a mahónia környékén, hadd szaporodjon. Nem bánnám, ha benőné szépen a cserjék alatt és kiszorítaná kicsit a folyondárt is. Bár egészen elképesztő, mert a sárga kecskerágó már annyira sűrű és mégis kikapaszkodik alóla, de még a fenyő alatt is nő és befonja a fenyő ágait. 

Másik irányból fotózva, innen többször látjátok.

Haladtam lefelé is a tamariska irányába, itt érzem kicsit, hogy a sűrűsödő kis meténg és a nyuszifül visszatartja a folyondárt valamennyire. Sokkal kevesebb volt most, mint tavaly, de biztos az is közrejátszik, hogy ezen a részen többször is kiszedtem. 

Ilyen volt.

Ilyen lett.

A tűztövis körül is kiszedtem a füvet és a terjeszkedni próbáló mákkóró sarjakat is kitépkedtem. 

 Körbe a régi emésztő körül is kigyomláltam, a legtöbb részen a fehér here nő nagyon, sokat kivagdostam belőle, mert bekúszott a réti szegfű közé, meg kb. mindenhová. 
Ez az emésztő lesz még egy projekt, nem tudom mit csináljak vele. Az alján, kb. negyedig van egy rakás sitt, először fel akartam tölteni, de amikor a rémpajtát bontottuk, akkor kellett konténert hozatni és végül a sitt elment a többi cuccal együtt. 
Azóta beledobálom a füvet, ami vagy rohad, vagy komposztálódik benne, nem tudom. Többször volt már púposra rakva, mégis szépen összeesik mindig. 
Arra is gondoltam, hogy a nagy részét kiszedem belőle és leterítem a talajra és veszek tófóliát és lesz belőle tó. Kiraknám kővel, vízszintbe is kéne hozni a kövekkel. 
Vagy belehordom az összegyűlt komposztot és beleültetem a nem tarackolónak vett bambuszomat, ami nem magas, nem takarná  ki a tamariskát. 
Nem tudom, kíváncsi lennék a véleményetekre. Akár más ötletet is szívesen vennék.  

Még lejjebb a cserjék között előző nap lekaszáltam, de most is kitépkedtem egy csomó füvet, ami a tövüknél nőtt közvetlenül. A kis fenyő mellé (borzasztó lassan nő, már ott van szerintem 3-4 éve), szintén ültettem pár tő erdei szellőrózsát, itt se árt, ha szaporodik. Beültettem a kerítéshez egy kínai szellőrózsát is, az is elég szapora, valahogy a füvet ki akarom onnan szorítani. Van ott a fenyő és a tűztövis között egy földön kúszó örökzöld is, valami boróka, ami azt hittem, hogy majd jól elnyomja a nyomot, de pont fordítva van, mindig úgy kell kiszabadítani. 
Ez egy elég rendezetlen rész, de nem akarok mást beültetni, mert a fenyő nagyra fog nőni, addig meg sajnos küzdök a fűvel. Ez van. 

Virágzik a cserszömörce is. Kicsit megnyúlt ez a cserje, vissza kéne vágni majd, hogy bokrosodjon, de az sajnos a virágzás rovására fog menni jövőre. 

Az átültetett borsófürtöm virágzik. Kicsike, de a miénk! Az előző helyén annyira benn volt a sűrű árnyékban, hogy nem hozott virágot. Jövőre már gondolom brillírozni fog. 

A kert túloldalán még mindig nyílik a pünkösdi rózsa. A szomszéd kerítésének  a lábazata meg mindjárt be fog kéredzkedni a kertembe. Szerintem már nem kell neki sok és bedől. 

Nem messze tőle pedig tavaly magról nevelt gyűszűvirágok nyíltak ki és van közte piros (illetve lilás), de ilyenem még sose volt. 

Van egy gyűszűvirág az Árnyas kertnél is, ez évek óta mindig kihajt, őrizgetem is, de magot is ad minden évben. 

Tényleg... nagyon... vert seregek üzemmód van, elfáradtam. 
Már du. 1 órakor bevonultam a kertből, mert nem tudtam tovább működni már. Kimentem reggel azzal, hogy lekaszálom a kivágott fák helyén a füvet, aztán lekaszáltam az egészet a kert végében. 
Egyébként könnyedén megy már, ezen is érzem, hogy mennyivel erősebb vagyok, tulajdonképpen évről-évre érzem ezt, de azért mocsokul el tudok fáradni bele. 

Ilyen volt.

És ilyen lett.

Lenn az ólnál is levágtam. Mindig nézem ezt az ólat... hogy minek van ott, el kéne bontatni, de egyrészt nem lehet ilyenre embert találni, másrészt meg ki tudja, hátha lesz csirkém, vagy futókacsám és a cicák is be tudnak húzódni eső vagy vihar elől, amikor kinn vannak éjjel. 
Tényleg be kéne ültetni előtte örökzöldekkel, hogy jól eltakarják és akkor a kecske is jól lakna meg a káposzta (illetve az ól) is megmaradna. És nem utolsósorban nem kéne ügyeskedni, amikor fotózok, hogy nehogy má' belelógjon véletlenül a képbe. :)))))
De ha meglesz ott lenn is a sziklakertes rész, akkor már nagyon ügyesnek kell majd lennem, hogy ne látszódjon.
Na mindegy, a jelen állapot az, hogy ól van.  

Tulajdonképpen nem a kaszálásban fáradtam el, hanem utána. Lementem a metszőollóval, hogy a kerítésre felfutkározott vadszőlőket levagdossam. El is vágtam őket tőben, majd amikor leszáradnak a levelei, akkor leszedem a kerítésről. 
Már kaszálás közben láttam, hogy rengeteg a vadszőlő a talajon is és elkezdtem őket felszedni. Rengeteg volt, 4-5 méteres, legyökerezett indákkal, nagyon sokat (amit megtaláltam most) felszaggattam. Most van egy nagy halom összerakva, azt még nem tudom, hogy fogok megszabadulni tőle, de ott se hagyhatom, mert újra legyökerezik. 
Találtam egy részen borostyánt is, azt is felszaggattam, abból lett egy másik halom. 
Jó, hogy ezt így előre nem tudtam, különben már a gondolatától elfáradtam volna és nehezen duráltam volna neki magamat, így meg nekiugrottam és szerintem 95%-ban fel is szedtem. 
Egyébként az egész terület tele van bürökkel, vérehulló fecskefűvel és medvetalppal, szerintem ennek gyomirtózás lesz a vége, mert ezzel másképp nem tudok elbánni. 
Szóval ebben fáradtam el, a szaggatásban, lehet, hogy nem is találtam meg az összeset, de majd neki kell állnom gereblyével az egész területnek és összehúzni a levágott füvet, de rengeteg gally is van rajta. Egyrészt még abból, amikor a fél diófát kivitte a vihar és ott maradtak apró gallyak, utána meg a fakivágásból maradt gallyak. 
Muszáj leszek összetakarítani az egész területet, hogy lássam mi van, hagyni kicsit megnőni és utána gyomirtózni. 

Lekaszáltam a beomlott verem tetejéről is az elszáradt (ott is gyomirtózva volt) tarackokat is. Még nem tudom, hogy csináljam, fogjam és ültessem be és majd elkorhadnak a talajban a tarackgyökerek, vagy nem tudom még hogy legyen. 
Nagyon ellene voltam pedig a gyomirtónak, de ezeket egyszerűen nem tudom másképp megoldani. 

A fenti képeken különben látszik a kis datolyaszilva csemetém és a kínai álbirs is, ez pedig a magról kelt fehér őszibarack. 
Nem tudom, hogy kiültessem-e már, vagy majd ősszel. Lehet, hogy jobb lenne, ha már most elkezdene begyökeresedni a talajba. 

A kert egyébként már feltartóztathatatlan, hiába a rossz idő, most már belódult és elkezdte ontani a virágokat. Igyekeznem kell, hogy utolérjem magam, majd szorgalmasan pakolászom be ide a képeket, mert egyre több van és lesz. 

Kinyílt a sárga írisz is, az igaz, hogy pár bimbót le kellett róla vágnom, mert hiába permeteztem meg, a nyavalyás légy, ami a bimbójába rakja a petéit, megint ügyesebb volt nálam. Elrohadnak tőle a bimbók, marhára idegesítő. 

Ezt a szibériai íriszt aputól kaptam, az ő kertjében egész nagy telep van belőle. 

Ezek a LIDL-ben vett szibériai íriszek, tavaly vettem szabadgyökeresen, január-február tájékán és azonnal beültettem cserépbe és az alagsor déli ablakában nevelkedett. Sokadik próbálkozás, de az idén is sikeres volt egy, az majd jövőre fog virágot hozni.

Az előkert bazsarózsái, valami fenomenális illattal. 

A lúcfenyőm, olyan szépen növekszik, az idén szép, nagy hajtásokat hozott. A csúcsán egy kicsit fura, de majd behozza magát. 

Magas varjúháj, minden fázisában szép, ilyenkor a gömböce, ősszel pedig a virágai. Igazán impozáns bokorrá tudja kinőni magát. Háttérben pünkösdi rózsa. 

Rózsalonc. Ez a bokor megszívat rendesen. Van (volt) ott egy ösvény mellette, de benőtte. Ezért tavaly úgy metszettem, hogy a másik irányba fejlődjön, de nem érdekli, az idén mégjobban benőtte az ösvényt, teljesen ráhajolt, mintha dafke arra nőne, persze az van dél felé, gondolom a nap felé hajlik. 
Fogok róla csinálni dugványt és azt hiszem mennie kell onnan. Ezt majd ősszel visszavágom és kiásom, aztán vagy ez marad meg, vagy a dugvány, majd kiderül. 

Ez pedig egy megtévedt Nerine, neki októberben kéne nyílnia, de amilyen idő volt ebben az idei májusban, nem is csodálkozom, hogy megtévedt egy kicsit.