Vannak sikertelen dolgok is, pl. nem kelt ki a perilla, akárhogy próbálkoztam vele.
Próbáltam  csak a talajra szórni (benn, cserépben), mert állítólag fényre csírázik, próbáltam rendesen takarva vékony talajjal és próbáltam csíráztatni nedves papírban. Az a tapasztalatom, hogy ami nem csírázik ki a nedves papírban, az a mag csíraképtelen. Hát így nem lesz perillám...

A másik, ami nem jött össze (még), az a kínai selyemmirtusz magról. Az összes mag kicsírázott nedves papír között és szépen fejlődtek, de amikor kivettem őket és talajba tettem, mind megdöglött. 
Arra gondoltam, hogy túl sok lehetett nekik a változás, kivettem a nedves papíros-zacskós, védett közegükből és egyből ki a levegőre, ráadásul talajra... 
Most megint tettem be csírázni magokat és majd úgy csinálom, hogy először csak a zacskót veszem le, hadd szokják a levegőt, aztán kerülnek földbe. 

Újra nekirugaszkodtam a gyökereztetésnek is, szedtem egy csomó fagyal hajtást és kétféle japán gyöngyvessző hajtást, de most nem a talajba ültettem ki őket, hanem vízben gyökereztetem. A fagyal tavaly így sikerült, meg talajban is sikerült, a gyöngyvesszőt csak talajban próbáltam, zéró eredménnyel, megnézem, hogy így tud-e működni. Tettem egy kis cukrot a vizükbe.  Nagyon úgy tűnik, hogy a cukor csodát művel velük, mert semmi kornyadtság, ilyen szépen felszívták magukat, most már csak az kell, hogy szépen gyökereket is eresszenek. 

Tegnap se voltam túl sokat a kertben, felvilláztam egy egy kis darabot az egyik szilvafa alatt, ami tavasszal elmaradt. 
Érdekes módon áttelelt ott egy szárzeller. Lassan fejlődik nagyon, de ilyen még sose volt, hogy áttelelt. 
Végig gyomláltam a szőlők tövében, hogy megmaradjon a rend, mert megint nőnek a gyomok és ha már rendbe van szedve, akkor ne vesszen el megint. Többször jártam már úgy, hogy nem volt időm és elölről kellett kezdeni egy résszel foglalkozni. 
Illetve felvilláztam egy nyomnyit az egyik nemrég kitakart részen is... nem is hoztam képet róla, mert kinevetnétek, hogy csak ennyit, de most erre futotta az energiámból és a kedvemből. 
Megkapáltam a piros Lolló salátás ágyást is, a mángoldokat és mellettük van egy ágyás benőve gazzal, majd abba megy a Carosello uborka, annak egy részét is.
Utánavetettem a bazsalikomot is, rengeteget vetettem és csak egy pár szál kelt ki. 
Felkaróztam az utolsó borsót is, kihúztam a madzagokat neki és beigazgattam, de majd ma még segíteni kell neki egy kicsit, hogy fel tudjon kapaszkodni, tegnap nagyon vitte a szél, illetve  még az uborkák mellé felkötöztem a hálót is. 
Most már sürgően ki kell majd ültetnem a többi uborkát is és a dinnyéket is. 
Ennyi volt a tegnapi nap, nem sok, de azért megint haladtam valamennyit.  
Vannak napok, amikor már este majd megőrülök, hogy legyen már reggel és mehessek kifelé a kertbe, aztán van, amikor kipukkad a lufim és elmegy a kedvem. Lehet, hogy a nemszeretem dolgok vetnek vissza kicsit, mert kerti szenvedély ide vagy oda, vannak olyan dolgok, amiket jó lenne, ha valaki megcsinálná helyettem. :)))

Jah, és csináltam egy nagy galibát a hangyák között, bakker, lelkifurdalásom van. Valahonnan járnak be a kertbe igazi nagyfiúk, jó 1 centisek és feketék. Észrevettem őket a szegélykövek mellett ólálkodni és láttam, hogy lyukak is vannak ott, azt hittem ott laknak. Kicsit a lábammal megpiszkáltam, hogy lássam, hogy ők laknak-e ott, erre ezren előrohantak, nem kicsi hangyák, hanem azok a közepesek és barnák. Nekiestek a feketéknek és kettőt vagy hármat meg is öltek közülük, kettőt láttam, hogy elmenekült. Az egyik szegélykövön próbálták összeszedni magukat, olyanok voltak, mint akik puszilkodnak, nagyon érdekes volt, szerintem ez valami gyógyító vagy nyugtató rituálé lehetett. 
Szóval háborút szítottam és nem érzem jól tőle magam. 
Az ember is épp így rohangál, amikor valami katasztrófa történik, azzal a különbséggel, hogy ezek a hangyák egyöntetűen tudták, hogy mi a dolguk... az ember ennél sokkal fejetlenebb. 

És akkor jöjjenek az elmaradhatatlan virágok. 
Erdei borkóró, már mutattam, de most teljesen ki van már nyílva és nagyon szép. Még a színével is megbékéltem. 

Ezt tavaly cseréltem, fehér írisz. 

Penstemon, azaz bugatölcsér. Ezt még a Deres kertből hoztam, azóta is megvan és szépen fejlődik. Az idén azt hiszem már megérik a szaporításra, most már elég nagy ahhoz, hogy vegyek le róla hajtást, aztán majd meglátom mi lesz belőle. Állítólag csak le kell dugni és kigyökerezik.  

Az első adag holland íriszem, amit tavaly vettem a LIDL-ben, ilyen szépen kivirított. Van fotó róla minden szögből, annyira tetszik. 

Lassan elkezdik szétszórni a magjukat a fehér kökörcsinek, annyira szépek és mögöttük az éppen nyílni készülő borzaskatákkal együtt olyan finom textúrákat adnak. 

A rózsalonc és mögötte a hólyagvessző. 

Itt látszik a szépen lerakott szegélykövem. 
Itt elől (jobbra) a kövek között él a nemrég betelepített molyhos madárhúr, a kövirózsák is és a délszaki kutyatej is, de a pázsitviola kimúlt... újat fogok bele ültetni, vagy réti szegfűt, még lamentálok rajta egyet. 

Herkuló betelt a csirkehússal... jódógába'... :)))
Persze jó lenne, ha még enné, mert az ragad be legkevésbé a szájába, de már nem kellett neki. Kedden napközben nézegettem a száját, mintha gennyes nyál lett volna a szája szélén, de tegnap már tiszta volt. 
Remélem hat az antibiotikum, azt nagyon szépen megeszi. 
Főztem neki csirkemájat is, de azt nem tudja megenni, pedig szereti, Elza se nagyon nyúlt hozzá. Elza is rémesen válogatós, de amit az utóbbi időben művel a CicaNéni, az már borzasztó. 
Böbike szárazat eszik, már nem is bontok neki nedveset, mert csak menne a pocsékba. Minden negyed nap bontok neki, annak a felét megeszi, de neki a száraz kaja kell. 
Mostanában szívesen látom a MosogatóCicát, mert elég sok maradék van. Jön is szorgalmasan és mindent megeszik, amit kap, kivéve a szárazat, neki meg az nem kell. Annyira gondolom nem éhes, bár nagyon rosszul néz ki szegénykém. Sovány is, a szőre is csúnya, a múltkor a bal első lábára bicegett, aztán a jobb elsőre... nem tudom hol lakhat, mert jön, eszik, aztán elmegy valahová. Nem is akarom, hogy beköltözzön ide, elegen vannak ezek hárman nekem. 
Pedig járkál itt egy csodálatosan szép, de egyre lerongyolódottabb fekete-fehér kandúr cica is, meghalt a gazdája. Annyira sajnálom, tele van a világ árva, gazda nélküli, kiszolgáltatott állatokkal. 
Ez egyébként a legrosszabb rémálmom, hogy meghalok és itt maradnak magukra, főleg a Böbe, mert ő olyan kis gyámoltalan. 

Ki van ám combosodva a MakkaUraság! Legalábbis önmagához képest van pocak. :)

Böbikének meg virágszagolgatós napja volt. :)

 Egyébként tegnap nem sok szalmaszálat pakolásztam keresztbe. Kitisztítottam a gyomoktól egy ágyást, aminek a szélében a spenót volt és már van benne egy sor cékla is. 
Ahol a cékla sűrűn kelt, onnan átpalántáltam párat a foghíjakba. Aztán majd vetek még a borsó helyére is, lesz hely bőven, mert sok borsót vetettem. 
Illetve ugyanebbe az ágyásba, meg a szőlő mellett újonnan felvillázott részbe kiültettem a póréhagyma palántákat, jó sok kelt ki. Remélem megnőnek, amiket korábban kiültettem már egészen póréhagyma kinézetűek. 

És ennyi, ezért virágokat mutatok. 
Szibériai írisz, ez volt az első, amit sikerült felnevelni, ez is a LIDL-es, január-februári évelősök közül van. Már tavaly virágzott, talán 2 virág volt rajta. Kéknek vettem, de örülök, hogy ilyen lett. Azóta mindig veszek, de a tavalyi már kék, az ideit még nem tudom, majd jövőre fogom látni, de nem bánnám, ha akadna még olyan, ami más színű lesz. 

Ez egy tömött virágú szellőrózsa, de nekem olyan, mint egy lótuszvirág. 

Tavaly magról nevelt gyömbérgyökér. 

A kedvenc Clematisom, nem tudom a pontos fajtáját, de csodás. 

A jezsámenek illatával tele van az udvar. 

A sziklakert, nyílnak a varjúhájak (sárga), a mezei zsálya (kék), tátika (fehér) és a réti szegfű is (pink). Imádom ilyenkor, annyira szép. 

Nekirugaszkodtam tegnap egy másik nemszeretem dolognak, ami viszont meglepően könnyen ment végül. 
Van a kerítés mellett a cserjés rész, ahol a kis lúcfenyőm is növöget. Minden ősszel oda szoktam hordani a magnólia levetett leveleit, jó vastagon, legalább 10-15 cm-el be szoktam teríteni azt a részt, mert talán ott a legrohadékabb, a legkötöttebb a talaj. 
Nomost az egy dolog, hogy szinte teljesen felfalta a talaj a levélréteget, de az, hogy gyakorlatilag szinte nem fogja vissza a folyondárt, az borzasztó. Cserébe annyi könnyebbséget észlelek, hogy sokkal könnyebben kiszedem és az egyéb gyomok megszűntek. Kivéve a kerítés mellet közvetlenül, ott szedtem ki méteres csalánokat is és pár fűcsomót. 
Visszaraktam az egészet itt is a talajra, majd elkomposztálódik az is helyben. 

Ilyen volt.

Nagyon nekiugrottam a labdarózsának is, jól visszametszettem, de szerintem ki is fogom onnan venni, mert se a fenyővel, se a kikeleti bangitával nem lesznek jóban. Törpe bangitának vettem... azért van ott és labdarózsa lett belőle. Végül is, az, hogy bangita, az stimmel. 
Jól megmetszettem a mahóniát is, vagy túléli vagy nem, de olyan rondán elformátlanodott, hogy úgy nem is kell. 
Jó alaposan visszanyestem megint a tűztövist is, hajt a tövéről, mint a veszedelem, gondolom annak a hatására, hogy tavasszal lemetszettem a bokor 2/3-át. 

Ilyen lett.

Illetve valamennyit vágtam vissza kikeleti bangitából is, de utána kellett néznem hogy kell metszeni. Ahány leírás, annyiféleképpen kéne... szerintük... nos, fogtam és a tövéből sarjadó új hajtásokat kivágtam. Kivágtam a túl sűrűjébe növőket is és a nagyon hosszú, lehajló ágakat is visszavágtam harmadára. Nagyon hosszú ágakat tud növeszteni, nem szeretném, ha ott hajbókolna nekem, a képeken nem látok bókolós kikeleti bangitákat. De valahogy nem tetszik a formája. 

Volt még ezen a részen egy piros cserjés pimpó is, ami sajnos kimúlt... béke poraira, már tavaly is csak vekergett, próbáltam megmenteni, de hát nem sikerült. :(

Ültettem bele erdei szellőrózsát egy pár tövet, ott a mahónia környékén, hadd szaporodjon. Nem bánnám, ha benőné szépen a cserjék alatt és kiszorítaná kicsit a folyondárt is. Bár egészen elképesztő, mert a sárga kecskerágó már annyira sűrű és mégis kikapaszkodik alóla, de még a fenyő alatt is nő és befonja a fenyő ágait. 

Másik irányból fotózva, innen többször látjátok.

Haladtam lefelé is a tamariska irányába, itt érzem kicsit, hogy a sűrűsödő kis meténg és a nyuszifül visszatartja a folyondárt valamennyire. Sokkal kevesebb volt most, mint tavaly, de biztos az is közrejátszik, hogy ezen a részen többször is kiszedtem. 

Ilyen volt.

Ilyen lett.

A tűztövis körül is kiszedtem a füvet és a terjeszkedni próbáló mákkóró sarjakat is kitépkedtem. 

 Körbe a régi emésztő körül is kigyomláltam, a legtöbb részen a fehér here nő nagyon, sokat kivagdostam belőle, mert bekúszott a réti szegfű közé, meg kb. mindenhová. 
Ez az emésztő lesz még egy projekt, nem tudom mit csináljak vele. Az alján, kb. negyedig van egy rakás sitt, először fel akartam tölteni, de amikor a rémpajtát bontottuk, akkor kellett konténert hozatni és végül a sitt elment a többi cuccal együtt. 
Azóta beledobálom a füvet, ami vagy rohad, vagy komposztálódik benne, nem tudom. Többször volt már púposra rakva, mégis szépen összeesik mindig. 
Arra is gondoltam, hogy a nagy részét kiszedem belőle és leterítem a talajra és veszek tófóliát és lesz belőle tó. Kiraknám kővel, vízszintbe is kéne hozni a kövekkel. 
Vagy belehordom az összegyűlt komposztot és beleültetem a nem tarackolónak vett bambuszomat, ami nem magas, nem takarná  ki a tamariskát. 
Nem tudom, kíváncsi lennék a véleményetekre. Akár más ötletet is szívesen vennék.  

Még lejjebb a cserjék között előző nap lekaszáltam, de most is kitépkedtem egy csomó füvet, ami a tövüknél nőtt közvetlenül. A kis fenyő mellé (borzasztó lassan nő, már ott van szerintem 3-4 éve), szintén ültettem pár tő erdei szellőrózsát, itt se árt, ha szaporodik. Beültettem a kerítéshez egy kínai szellőrózsát is, az is elég szapora, valahogy a füvet ki akarom onnan szorítani. Van ott a fenyő és a tűztövis között egy földön kúszó örökzöld is, valami boróka, ami azt hittem, hogy majd jól elnyomja a nyomot, de pont fordítva van, mindig úgy kell kiszabadítani. 
Ez egy elég rendezetlen rész, de nem akarok mást beültetni, mert a fenyő nagyra fog nőni, addig meg sajnos küzdök a fűvel. Ez van. 

Virágzik a cserszömörce is. Kicsit megnyúlt ez a cserje, vissza kéne vágni majd, hogy bokrosodjon, de az sajnos a virágzás rovására fog menni jövőre. 

Az átültetett borsófürtöm virágzik. Kicsike, de a miénk! Az előző helyén annyira benn volt a sűrű árnyékban, hogy nem hozott virágot. Jövőre már gondolom brillírozni fog. 

A kert túloldalán még mindig nyílik a pünkösdi rózsa. A szomszéd kerítésének  a lábazata meg mindjárt be fog kéredzkedni a kertembe. Szerintem már nem kell neki sok és bedől. 

Nem messze tőle pedig tavaly magról nevelt gyűszűvirágok nyíltak ki és van közte piros (illetve lilás), de ilyenem még sose volt. 

Van egy gyűszűvirág az Árnyas kertnél is, ez évek óta mindig kihajt, őrizgetem is, de magot is ad minden évben.