Időnként - szerencsére nem gyakran - felmerül bennem egy érzés, a "Mit keresek én itt?" érzése. 

Furcsa érzés, mert nem tudom honnan jön, mintha valami egészen távoli sugallat lenne egy másik dimenzióból. Nem marad velem azon a módon, ahogy időnként gondolatok az emberrel szoktak maradni és nem tud tőlük szabadulni és elkezd rajtuk lamentálni, vagy éppen pörögni. Jön és elillan, most is csak azért írok róla, mert ez már a sokadik ilyen, de az mindenképp igaz, hogy azóta jönnek ezek, amióta a Birtok megvan. 

A másik furcsasága, hogy nem is tudom mire vonatkozik az "itt"? Az adott pillanatra? A Birtokra? Erre az életre? Egyáltalán... rám vonatkozik? 

Tegnap este ülök a Böbével az ölemben (mostanában rámszokott) és akkor ütött belém a gondolat. Mit keresek én itt egy macskával az ölemben? 

Ugyanakkor Pesten is idegen már... ez a gondolat olyan érzést kelt, mintha végképp lekanyarodtam volna valamilyen útról, amin pedig lennem kellene, Ugyanakkor, az út ide vezetett. 

Persze más kanyart vett volna, ha eladom a Birtokot rögtön, de ez volt a vágyam, amiről elmondhatom, hogy gyakorlatilag teljesült. Az igaz, hogy sokat kellett bele tenni, de ezt akartam. Minden adott volt, a munkahelyről az itthoni munkavégzés lehetősége, minden ide vezetett és nem is érzem rossznak. Szeretek itt. 

Pesten, tavasszal, a bezártság idején, megőrültem volna, ha nem lett volna a Birtok. És mégis itt ez a gondolat...

Eljátszottam ma azzal a gondolattal, hogy ha eladnám mi lenne, de nem vágyom vissza Pestre. Amire vágyom, hogy itthon lehessek,  ne kéne már dolgozni, hanem hobbizhatnék végre kedvemre és még vágyom valamire, de arról nem írok, mert még zavaros.

És akkor időnkén beüt ez a gondolat és teljesen elidegenít egy pillanatra. Hirtelen úgy érzem, hogy nincs itt helyem, hogy nem az én világom. 

Nem tudom mi ez, de jelentősége van, azt érzem a milyenségéből. Mintha nem az én gondolatom lenne, hanem valahonnan kívülről jönne. 

Talán az illúzióvilág betörései ezek, amik csak arra jók, hogy elégedetlenné tegyék az embert.

Talán a jövőből jön. Vagy talán egy figyelmeztetés, hogy ne ragaszkodjak túlzottan... nem akarom túlagyalni. Megyek, amerre az élet visz. Most itt vagyok, mert ide hozott és elfogadtam, kertestül, macskástul. 

Sokat gondolkodom azon, hogy vajon van-e jó út. Pl. az, hogy befogadtam a cicákat, holott elég régóta, szinte irtóztam a macskáktól, bár az utóbbi években ez enyhült. 

És akkor most cicáim vannak. Befogadom az életembe amit nem szeretek? Ha így nézem, ez negatív. De ha úgy nézem, hogy nyitott vagyok arra, hogy megismerjem, hogy nem ragaszkodom a dologról (macskáról) kialakított negatív elképzeléseimhez, akkor pozitív, mert rugalmas és nyitott a megismerésre. Melyik az igaz? 

A kiscicát (Böbét) "adták" és én befogadtam, ki is dobhattam volna... na mi az igaz?  

Szerintem amikor az ember elfogadja a dolgokat az élettől, - akár csak a létezésüket, hogy vannak  -  akkor már zavarás nélkül akár az élete részeivé is válhatnak. Nem lettem macskarajongó, de most itt vannak és megkedveltem őket. Szükségük van rám, jobb életük lett. Ők meg cserébe hoznak ide egy kis újdonságot a lényükkel. Egy szegmense a világ eddig nemszeretem, kizárt részének, amiről kiderül, hogy nem is olyan rettenetes. Vajon hány ilyen szegmense van még, amit nem engedek be, mert gondolok róla valamit? 

Hmmm. még egy cica is taníthat, ha az ember hajlandó megérteni. :)

Szóval az út erre kancsarodott és akkor időnként beüt ez a "Mit keresek én itt?" érzés. Egyelőre nem akarok kezdeni vele semmit. nem jó érzés. Mert idegenné tesz egy pillanatra, de maga az érzés is idegen, mint egy idegen energiaköteg, ami mintha valahonnan a tér-idő szöveten túlról jönne, valami szintén nagyon idegenből. Nem az enyém az biztos. Olyan, mint egy idetévedt lény, aki azt kérdezi, hogy "Mit keresek én itt?", de már illan is tovább. Vagy csak nem vagyok még kész látni valamit... bolyongás az élet..., nem a világban, hanem önmagunkban. 

Ma hazaszaladtam, a másik haza. Mosni kellett, itt még most sincs mosógépem, de egyébként haza kell néha nézni, hogy rendben van-e minden, a mosás így legalább ürügy a menésre és kényszerítő erő is, ha lusta lennék menni. 

Holnap akartam menni, de csomagom fog érkezni és egyébként is azon gondolkodtam, hogy ha hétközben megyek és onnan dolgozom, akkor meg vagyok őrülve az időbeosztástól... így is meg vagyok már őrülve tőle. Szóval nem volt kedvem hajnalban kelni és menni. Így meg volt időm megvenni, amit akartam, ki is mostam, ücsörögtem kicsit otthon és TV-ztem, mert ott mást nem nagyon lehet. Bár ráférne már néni takarítás a lakásra, de majd egyszercsak. Mostanában sosincs annyi időm, amikor ott vagyok.

Gyakorlatilag rohanok vissza minden alkalommal ide, mert nincs ott mit csinálni, mármint ami szórakoztatna is.  

Vettem 3 gyönyörűséges rózsatövet, legalábbis a képen,ami a csomagolásán van, azon gyönyörűek, remélem szépek lesznek. Tavaly már vettem ettől a kertészettől két futórózsát és azok is nagyon szépek lettek, virágoztak is. 

Illetve vettem még 4 tubus akrilfestéket is, új színek.

Na jó, ennyi, valamiért most nincs kedvem írni. 

Megjöttek a bútoraim, kivéve a JYSK-ből a TV szekrény, vagy inkább polc. Azért tegnap délután mentem be és elhoztam. Végre lemehet innen az a nagy ronda fenyőasztal, amin most a TV van. Nagyobb lesz a tér is, mert az asztal túl széles és ideillő lesz az új darab. 

Érdekes, de nem is nagyon tervezgettem ezt sem, ahogy a kertet sem akarom úgy összerakni, hogy minden darab kő és fűszál meg legyen tervezve. Nem akarom, hogy mű legyen. 

Szóval mégis összejött a bútor. Az egyik szobában a fekete lett a vezérhangya, a másikban pedig fehér. Persze nem temetői a hangulat és nem is kórházi, mert közben tele van színekkel minden, ezek csak a keretet adják az egészhez. 

Összeraktam a könyves szekrényt is, nekem nagyon tetszik, itt a szobában nagyon jól mutat. Előtte pici fehér asztalka, sötétkék fotel a hozzá tartozó lábtartóval, ez lesz az olvasósarkom és a dolgozósarok is egyben.

Van még egy fehér komód és egy régi kétajtós ruhásszekrény, amihez már megvettem a fehér festéket, de vagy nem jutottam hozzá, vagy amikor időm lett volna, akkor meg kedvem nem volt, de egyszercsak biztos ez is kész lesz. 

Rendeltem még két keskeny, hosszú szőnyeget is a falra, az egyiket az olvasósarokba, azzal már nagyon jó, meleg, otthonos hangulata lesz, a másikat pedig a külső szobába a kanapé mellé, szintén a falra és egy állólámpát a fotel mögé, amin olvasólámpa is van és mennyezetvilágítás is. 

Lassan kész leszek belül. Funkcionálisan minden megvan és már a díszítés is alakul. Még van egy kép amit meg szeretnék festeni, bár van jóval több vásznam is, de egyelőre az a kép van a fejemben, a többi  majd alakul. 

Érdekes, hogy viszonylag olcsó darabokból milyen jól össze lehet rakni egy lakást. Az  igaz, hogy semmi luxus, semmi divat és felhajtás, de nekem tetszik és végül is ez a lényeg. Nem szeretek túl sok pénzt tenni tárgyakba. Nemsokára vénasszony leszek és majd úgyse kell senkinek, megy a szemétbe és azt a pénzt, amit ezeken megspórolok, költhetem másra. 

Néha elgondolkodom azon, hogyha nem ilyen éghajlaton élnénk, hogy fűteni kell és ilyen házakat építeni, valójában milyen kevéssel is beérné az ember. 

A másik dolog, amin gondolkodom, hogy hogyan tudok nyitni az egyéb gondolatoknak is lapot, mert ugyan ez kertész blognak indult, de néha írhatnékom van erről-arról. "Más"-ról is. Viszont elfogytak a nyitható sheetek. Végül úgy döntöttem, hogy az életet legkevésbé bonyolítandó, megszüntetem a "Fűszerek" rovatot. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz szó fűszerekről, csak átkerülnek a "Veteményes" rovatba. Na, hát így legyen.