Kimentem és kigyomláltam a fokhagyma ágyását és ha már... akkor leöltem az összes megtalált nyomorult nudista sárga csigát is. Kiszedtem a spenótot is, mert már kezdett magba menni, de nem mertem ott hagyni, mert az is csigalakhely lett volna, inkább elvittem a komposztba. 

Aztán gondoltam kipakolok a mosógépből, mert közben lejárt, de mindent kinn hagytam, vödröt, célszerszámot, kesztyűt. Még az uborka ágyását szerettem volna kigyomlálni, de mire kiteregettem és kimentem, megint eleredt az eső. Picsábamá'!
Úgy tűnik az idén megint úszni fogunk a vízben, lassan imát fogok mondani, hogy majd csak Medárdkor ne essen, bár már nem is tudom kell-e neki Medárd, vagy csak úgy esik és esik és esik. 
Csupa sár az egész kert, ahol bele kellett lépnem, ott majd lazíthatom, amikor nem fog ennyire ragadni. 

A macskák meg összevesznek rajtam, a Nyenyere és Herkules tegnap háborúztak a simiért és ilyen még nem volt, hogy Herkules meghátrált volna. Főleg nem egy nősténycicától, arról nem is beszélve, hogy a Nyenyere egy liliputi. Herkuló se nagy, de a Nyenyere még nála is sokkal kisebb. De jó lenne neki gazdit találni! 
Olyan kis szeretetrohamos, énekel, nyufizik, jön utánam, úgy kell vigyázni, hogy nehogy rálépjek a kis hülyére és szó szerint kiénekli magának a simogatást és még a pocit is lehet simizni egy kicsikét. Kis Majom, azzal a fehér zoknijával. :)  Át kéne nevezni Szméagolnak, mert pont olyan a kis pofija. :)))))

És akkor virágok: 

Rezes hölgymál.

Évelő szarkalábak

Törökszegfűk (még lesz bőven)

Réti szegfű

Kövirózsa

Bársonyos kakukkszegfű

Törökszegfűk újra

Azzal kezdtem a tegnap reggelt, hogy kimentem, amíg nem volt meleg és eltakarítottam a leszakadt faágakat. Fél óra alatt meg is lett minden.

Utána a már szokásossá vált csigavadászat következett... tele van csigatetemekkel a kert, de majd valami megeszi őket, elhordják a hangyák és a bomlás is megindul. Melózik a természet, de a lényeg, hogy elpusztuljanak és ne tudjanak petét rakni, hogy itt szaporodjanak a kertben. 
Eldöntöttem, hogy beszerzem azt a csigaölőt és nem utolsósorban le fogom kaszálni a füvet a kerítésen kívül, mert a múltkor, amikor a lekaszált csalán kiszáradt, akkor megcsappant a számuk, nem tudnak bejönni. 
Egyébként érdekesek, mert egy-egy helyen egyszer csak megjelenik egy rakás, gócpontok vannak a kertben. Nem tudom honnan jönnek, de azokat legalább egyszerre leölöm. 
Azt is megfigyeltem, hogy ha este legyilkolom őket, akkor arra a helyre már reggelre nem jön több. Pl. a kínai hamuvirágnál este szoktam összeszedni. Pár napig nem is volt az első nagy hadjáratom után, de most az eső miatt megint megjelentek, de reggelre már nincsenek újak. 
Azért gondolom, hogy kívülről jönnek, mert az őszi kikerics a kerítés mellett van és az az egyetlen hely, ahonnan este kitakarítottam a csigákat (a házast is) és reggelre megint volt 30 és persze spanyol is. Rohadjanak meg! 
És most már jó lenne ha az eső is abbahagyná. 

***

Elmentem a gazdaboltba és vettem csigaölőt, ezt a Bros Vitrolt, 25 dekásat. A leírása szerint nem árt a cicáknak és a madaraknak sem, viszont a csigákban megállítja a nyák képződést, nem fognak enni sem, hanem bebújnak a föld alá és megdöglenek. Nem lesz tele a kert csigatettemmel, mint most... ráadásul a vagdosás miatt, duplikálva vannak.
Szórtam szét belőle végig a kerítés mellett és azokon a részeken, ahol a legtöbb csigát láttam. Nem vártam estig vele, mert a nedves földön mind kinn vannak a csigák. A mákkóró mellett majdnem elájultam, annyi volt. Szórtam az őszi kikerics köré is, a kínai hamuvirág köré is és még egy csomó helyre a kertben. Meglátom, hogy fognak-e ritkulni. 
Egyébként érdekes, de úgy látom, hogy a száraz növényi törmeléken nem szívesen mászkálnak át. 
A cserjéknél, azon a részen, ahová tavaly mulcsnak leraktam elvirágzás utáni metszés  után az összedarabolt jezsámen ágdarabokat és egyébként is odahordtam mindent azzal, hogy úgyis elkomposztálódik, azon a részen egy darab csiga nem jön át a kertbe.  

Aztán még kimentem és lefűrészeltem a lila akác ágát egyenesre, de sajnos a sebápoló beszáradt, így ez elmaradt. Nem tudom, hogy holnap ér-e még bekenni. Lemetszettem a további elburjánzott ágait is, alig maradt valami, szóval ha életben marad, akkor marad, ha nem, akkor keresztet rá. 
Lett még egy nagy talicska ág és lomb belőle, azt is eltakarítottam. 

Aztán nem is tudom... elegem lett, ez olyan nemszeretem meló volt, de ahhoz képest gyorsan túllendültem rajta. Máskor halogatom, most ez arra jó volt, hogy lássam, milyen simán megoldom az ilyesmit is, mert egyébként hajlamos lennék úgy gondolni, hogy jajeznekemtúlnehéz. Pedig nem is... 

Akkor megint a virágost mutogatom, mert az nagyon szép. 
Az Árnyas kertembe egyre szerelmesebb vagyok, imádom ezt a részt. 

A tavaly vásárolt egyik palástfű. A másik is jól van máshol és hozzák a virágaikat. 

A bársonyos kakukkszegfűk is nyílnak, az alsó képen tavaly magról nevelt van, ami fehérnek indult virágzáskor, de lett benne egy kis rózsaszín beütés. Jó nagy bokor lett belőle. 

Ezek a tátikák pedig átteleltek az előkertben. 

A kedvenc rózsám, ez a legszebb az összes közül. 

A tegnap reggeli eső után kimentem a kertbe, amikor picit felszáradni látszott az eső nyoma és egyből felrémlett, hogy miért is volt tavaly olyan borzasztóan füves-gazos a kert. 
A sok esőtől, ami tavaly esett, állandó párásság volt, iszonyú fülledtség, nem lehetett kinn megmaradni és úgy tűnik, hogy ez az idén is kezdődik. 

Találtam megint pár spanyolcsigát már a veteményes oldalán is, az évelő virágos oldalon viszont egész telepeket... már el se indulok a kis kiélezett késem nélkül a kertben még egy ártatlan sétára sem. Kinyírtam mindet, amit csak találtam. 
Napok óta készülök cserepeket letenni a veszélyeztetettebb növényeim mellé, mert napközben bebújnak alá és ott egyszerre ki tudom őket nyírni. 

Megvolt az első paradicsomkötözés is, már volt amelyik nagyon el volt dőlve és metszeni is kellett a sok hónaljhajtást. 

A nagy fülledtség ellenére kigyomláltam délig az egyik répa-hagyma ágyást, de azt hiszem egy hét múlva megint kezdhetem elölről, mert most indulnak a kövér porcsinok. Most viszont a sok folyondárt szedtem ki és a madársóskákat, van bőven az is, szürke és parlagi fajta is, de már virágoztak és nem akarom engedni magba menni. 
Az idén nem lesz mulcsolás, mert az kedvezne a csigáknak és tulajdonképpen a gyomoknak is kedvez. 
Ebben az évben kapálni fogom a veteményest és gyomlálni, mert valahogy meg akarom fékezni a gyomok terjedését. Nem volt itt ennyi fű azelőtt. Persze eső se volt ennyi... 

Egész kora délutánig hol kimentem, hol bejöttem lehűlni, de nemcsak a répa-hagyma ágyás lett kész, hanem a zöldbab is és még két további kisebb ágyás, de délután 2 körül már annyira beborult és dörgött-villámlott, hogy inkább bejöttem. Jól is tettem, mert egyből kerekedett egy nagy zivatar. Megint jól elázott minden. 
Jah és még vágtam fel fekete fóliát is, belocsoltam (szerintem nem volt elég neki az eső) a komposztot, amiről leszedtem már a komposztáló keretet és le is takartam, hadd érjen, jövőre már biztos jó lesz. Csak kéne szereznem valami jó rostát hozzá, de valami egészen nevetséges árakat kérnek érte. Tényleg nem tudják már mennyiért adjanak dolgokat, egészen el van rugaszkodva minden. 

A tegnapi nap záróakkordjaként - csak hogy ne legyen már unalmas az estém - leszakadt a lila akác. Gondolom az eső után nem bírta el a saját súlyát. Egy kb. 8 cm vastag ága tört le, gyakorlatilag a fa 80%-a.
Sajnos túl sűrű volt már, tavasszal nem volt időm megmetszeni, a jövő tavaszt meg már nem érte meg. :( 
Egy gonddal kevesebb, nem kell metszeni. Sajnálom is meg nem is, mert szép, öreg fa, de már kezelhetetlen volt. Most legalább majd ki tudok neki alakítani valami normális formát és arra futtatom, amerre gondolom és főleg kezelhetővé próbálom tenni, bár ezt a növényt nem könnyű kordában tartani. Meglátom, hogy egyáltalán megmarad-e. Nagyon csúnya a törés is, majd újra fel kell másznom és lefűrészelni egyenesre és bekenni faseb ápolóval. 
Tegnap felmásztam és lefűrészeltem onnan, de előbb a kisebb ágait fűrészeltem le, mert attól féltem, hogy ha a törésnél fűrészelem rögtön, akkor az egész tömege lezuhanna és kiütné alólam a létrát. Szóval darabokban szedtem le. Jó kis esti elfoglaltság volt, de a kocsibeállót ki kellett szabadítanom.  

És akkor kert és virágok:
Ezek a képek még a napsütésben készültek, mindig rengeteget csinálok, néha már azt se tudom, hogy melyik volt vagy nem volt. 

Indulnak a szarkalábak is, de nagyon kevés maradt... :(  Ez a tél sok növényemet elvitte, a szarkalábak közül a legszebb sötétkéket is. 

A lonc is kivirágzott, na meg úgy fel van mászva az életfára, hogy nem tudom, hogy fogom onnan lecibálni. 

Ez meg a kis faiskolám. Jó, tudom, nagyképűség faiskolának hívni, de van itt kecskerágó, fagyal és közöttük a kerek levelűek a cserszömörcék, amiket vasárnap szedtem. Sűrűn vannak, de nem hiszem, hogy mind megmarad. Sajnos a ledugott hortenziavesszőkből is úgy tűnik, hogy talán egy marad meg. Egyébként nem is értem... amit tavaly ledugtam, az milyen szépen befogant. Pedig locsoltam őket, nem száradtak ki sose. Ez a dugványozás nekem olyan lutrinak tűnik. 

Ez pedig az erdei tisztesfű, amit tavaly hoztam be az erdőből. Szépen megmaradt, egész kis telep nőtt ki belőle. Remélem fékezhető lesz. Azt olvastam róla, hogy a levele gombaízű, ha megfőzzük, tehát ez is ehető... kezdek rászokni, hogy kipróbálom az ehető növényeket, mert pl. az ibolya is nagyon finom. Illetve ha már van itt egy kiirthatatlan komló is a kertemben a bokrok között,  a friss hajtásait le szoktam szedni és nagyon finom tejszínesen, gombásan, spenótosan tésztára. Egy kis parmezán a tetejére és tök jó. 
Ez az erdei tisztesfű pedig még szép is.