Tegnap már reggel 6-kor kinn voltam a kertben és leszedtem egy kilónyi zöldbabot, amit meg is tisztítottam, blansíroztam és ment a fagyasztóba. 3 zacskóval lett. 
Ez az idei első termésem zöldbabból és még bőven lesz rajta. 

Öntöztem is egy kicsit, a frissen kiültetett palántáimat, a káposztákat, bimbóskelt és a leveles keleket. 
Lassan lehet kiültetni a karalábék közül is párat, aztán majd minden héten ültetek ki, hogy fokozatosan lehessen beszedni is őket. 
Karalábét is szoktam fagyasztani, kockára vágva zöldséglevesbe, nagyobbakat húslevesbe és reszelve (ebből a legtöbbet) karalábélevesbe. 

Aztán kigyomláltam a kis lúcfenyő körüli cserjés részt, mert az egészet totál benőtte a folyondár. Egyébként egészen könnyen kiszedhető volt, de a tavaly mulcsnak vastagon leterített magnólialeveleknek némelyik részen már alig van nyoma. Teljesen lebontódtak és most még nem látom, hogy talajon bármit is változtattak volna. Gondolom kell pár év, amíg ez látványos lesz. Ahol megmaradt valamennyi, ott jó nedves alatta a talaj, de még nem porhanyós.

Ez még a gyomlászás előtt készült, az Erica Carnea nem is látszik, hogy ott van, de az árnyékliliom sem.

Ez pedig már utána, 3 vödör gyomot vittem el a komposztra. 

Közben reggel is beszedtem egy új csípést, hihetetlen, de a hüvelykujjam körömágyába bírt belecsípni egy szúnyog... nem élte túl a reggelizést. (Kárörvendő vigyor)
Aztán a gyomlálásnál a lapockámba szúrt bele valami, de nem szúnyog, más a csípés formája. Bekentem magam Antivakarinnal, ha így megy tovább, akkor lassan testápolóként fogom használni. :))))
Majd újra kimentem és letoltam a fűnyíróval egy kis füvet és akkor láttam, hogy ami olyan nagy ronda csípést okoz, az bizony a kullancslégy... ez lett a harmadik csípésem. (Mérges fej)
Én ezelőtt ezeket a kullancslegyeket nem láttam, nem tapasztaltam, most meg özön van belőlük. Pedig itt nem tart senki olyan állatot, szerintem a szarvasok miatt lehetnek itt, rengeteg szarvas van az erdőben. Bár azok eddig is voltak. Szóval nem tudom, konteót gyártani meg nem akarok, pedig lennének ötleteim. 

Egyébként alig győzöm rakni a képeket, rengeteget fotózok és mire kirakom, már majdnem el is nyílnak a virágok. Itt a törökszegfűk között a sötétpirosak virágoztak a legkésőbb, de lassan ezek is befejezik. 

Ezek a liliomok is lassan lemennek erre az évre. 

A díszhagyma ki fog tartani egy darabig, már kitámasztottam, mert nem lehetett tőle közlekedni. 

Másodszor nyílik ez a csodarózsa. (nem tudom a nevét)

A fehér kasvirág is kinyílt az előkertben, a küllőrojt pedig lassan befejezi.  

Sok szép új hajtás van a velencei kutyatejen is, jó nagyra nőtt, mellette a kisebb bokor 'The Fairy' rózsa egészen elhajlott, majd valamelyiküknek új helyet kell találnom. 

Szeretem együtt a piros sásliliomot és az orbáncfű cserjét. 

A  léggömbvirágok viszont most kezdték el a virágzást és ezek jó sokáig fogják adni a virágokat, csak győzzem majd lecsipkedni róluk az elnyílt virágokat. 

Itt már a fehér lufi is kinyílt. 

Ez pedig egy másik lufi, ez volt az első a kertben. Ez félárnyékos helyen van, de szépen virágzik és előtte a varjúháj fehér virágfelhője olyan szép! 

A tegnapi nap nagy izgalommal indult, mert Böbike nem jött haza a megszokott időben. Mostanában kicsit szokott ugyan késni, de nem többet, mint fél óra, ezt azt jelenti, hogy legkésőbb fél 7 körül már itt van és eszik. 
Fél 10-kor még nem volt sehol, össze volt szorulva a gyomrom... a szomszéddal ( akié a vadregényes telek) megnéztük az összes tárolóját, hogy nem záródott be valahová. A másik szomszédot is megkérdeztem, de senki nem látta, én láttam rémeket. Az a legrosszabb ilyenkor, hogy arra gondolok, hogy esetleg sérülten szenved valahol, vagy hogy sose fogom megtudni mi történt vele. 
Nem csigázok tovább senkit, végül 10 óra körül megláttam őt, hogy éppen felugrik a kapu fölött a tetőre. Mintha nem is akart volna hazajönni, de amikor meglátott, olyan volt, mint akinek beugrik valami és már rohant is befelé. 
Egész nap úgy aludt a fotelben, mint egy kis mormota. :)  Rettenetesen fáradt volt, biztos történt valami, de sérülés nincs rajta. 
A homlokán van egy seb már napok óta, de az gyógyulófélben van, az is valami támadásból lett szerintem. Ki tudja merre járnak és mit csinálnak ezek a cicák. 

Aztán valamiért a tegnapi nap nem tudott/hagyott megnyugodni, mert Elza is elhúzott még délelőtt, mielőtt a Böbe meglett volna és csak este se láttam megint, pedig Elza nem megy soha sehová. Ő itthon rostokol a verandán. Aztán késő délután hazahozta a hasa. :))))

Nem tudom mi volt tegnap a levegőben is, de estére olyan fojtogató, párás, csípős, savas szaga volt a levegőnek, hogy majd meg lehetett fulladni. Csípte az orromat, kaparta a torkomat, mintha tele lett volna vegyszerrel minden. Borzasztó volt. 

Azért egy kis kertészkedés is lett, kora reggel kinn maradtam gyomlálni, mert arra gondoltam, hogyha kinn vagyok, akkor a Böbe csak odajön, de nem jött.  Viszont kiszedtem a virágosból egy jó adag füvet és elhordtam az előzőleg kiszedetteket is, még az eső előtt.

Csináltam dugványt az egyik bugás hortenziáról, nagyon remélem, hogy sikerül.
Megöntöztem a tuják alatt a bugás hortenziát és a japán szellőrózsát is, de nem igazán volt türelmem. Leginkább kinn mászkáltam az úton és Böbét hívogattam. 

Ezt az ökörfarkkórót is kinn fotóztam, mikor Böbét hívogattam, nem messze a háztól nő, nagyon szép, tavaly is ott volt. 

Mostanában kísérletezek a konyhában. Nagyon szeretem a tócsnit, képes lennék minden nap is enni, de hamar unalmassá válna. 
A múltkor rántott húst és rántott zellert csináltam és maradt a tojásból, ezért összereszeltem a maradék zellert is és adtam hozzá kis lisztet és zsemlemorzsát és kisütöttem, nagyon finom lett. 
Utána kezdtem el variálni a tócsnival. Pl. nem is kell bele olyan apróra reszelni a dolgokat, elég gyufaszálra is. 

A múltkor zeller-krumpli kombót csináltam, de volt már krumpli-répa is. Aztán amikor majd lesz cukkini/patisszon/tökisszon, akkor abból is fogok csinálni, de céklával is ki akarom próbálni, illetve savanyú káposztával. 

Ez itt a képen pl. késsel laskára vágott fejes káposztából (egy fél) és 2 szép nagy sárgarépából és fej felszeletelt vöröshagymából van, kis borssal, sóval, 2 tojással, két evőkanál liszttel és szintén két evőkanál zabpehelyliszttel és egy pici olajat öntöttem hozzá. 
Sütőpapírra raktam és 200 fokon hőlégkeveréssel megsütöttem ropogósra. Szerintem teljesen felesleges olajban sütni. Isteni lett! 

Mostanában korán reggel kimegyek fotózni a kertbe és úgy maradok. Észreveszek ezt-azt, amit meg akarok csinálni és olyan szépen eltelik az idő. 
Tegnap reggel is gyomlálgattam kicsit, de csak azért, mert megláttam egy nagyra nőtt csalánt és gondoltam csak nem hagyom már ott és akkor már kiszedtem a többi füvet is arról a részről. 
Aztán mivel nagyon feltámadt a szél és viharokat is ígértek, kitámasztottam a kis fóliaházikómat úgy, hogy elé toltam az egyik nagy, nehéz faszéket. Oldalról a pad tartja, a másikról pedig egy nagy cserép csokimenta. 
Közben viszont belenéztem és láttam, hogy a toszkán fekete tépőkel palántáim milyen nagyok már és gyorsan kiültettem őket. 
Aztán megláttam a menyecskeszem palántákat is, volt köztük 3 jó nagyra nőtt, azokat is kiültettem. 
Így megy ez, hozza egyik dolog a másikat, de végül annyira leizzadtam a napon, hogy bejöttem. Nagyon nehezen viseli a fejem a napot. Szívem szerint jéggel teli sapkában mennék ki, mikor meleg van. 

Rendeltem elefántfokhagymát... nagyon kíváncsi leszek, de most kell majd ősszel elültetni, így elvileg jövőre már lesznek ilyen giga méretű fokhagymáim. Bár azt írják, hogy nem az az erős fokhagyma íze van, hanem egy kicsit fokhagymás és egy kicsit póréhagymás, na majd meglátom. 
Jah és a póréhagymáimat is feltöltöttem földdel a szára körül, nőnek, mint a bolondok. És délután megint felkötöztem a paradicsomokat is, mert azok is nőnek, mint a bolondok. 

Aztán (délelőtt) a városban jöttömben-mentemben megláttam, hogy nyílnak (hihetetlenül korán) a mályvacserjék is és ráadásul fehéret is láttam. Le is parkoltam gyorsan az autót és elmentem hajtásokat szedni dugványnak. A mályvacserjével nekem eddig sikerem volt, mert a most meglévő két cserjémet már a saját dugványomból neveltem. 
Volt azelőtt is a kertben, de ki lettek vágva, amikor kivetettem a hosszában futó kerítést, akkor csináltam róluk a dugványt, mielőtt kivágták volna őket. Persze visszanőttek, de még most sem akkorák, mint ami a dugványból lett. 
Egyébként érdekesek, dugványként még egyformák voltak méretre, mégis mára az egyik kétszer akkora, mint a másik. Az egyik (a nagyobb) lila virágú, a másik rózsaszín. Szerintem valami vízér futhat alatta és a kisebbet az egyik évben visszafogták a kúpvirágok is, mert teljesen benőtték. A lilából (a nagyobb) most csináltam egy újabb dugványt, mert apu is szeretne olyat. 

Jönnek-mennek a dugványok is, sajnos már van, amit ki kellett dobnom a rengetegből, mert látszik, hogy nem lesz belőle semmi. Azt a cserjét kellett kidobni, aminek nem tudtam nevét, de nem lett sikeres a saját kikeleti bangitámról vett dugvány sem. Majd kísérletezni kell, hogy mi hogy sikerül. 

Itt vannak a mályvacserje szerzemények, ezeknek most nem szitáltam a komposztot, nagy cserépbe kerültek, kevertem bele egy kis perlitet. Viszont a napokban már szitáltam egy csomót és eltettem zsákba, hogy tavasszal legyen majd a palántáknak jó porhanyós komposztom. nem biztos, hogy majd márciusban olyan idő lesz, hogy szitálgatni tudok, sőt. 

A havasi sisakvirág lassan befejezi erre az évre, de gyönyörű, még hozott virágot oldalhajtásokon is, attól ilyen sűrű. 

A cserjés pimpó is virágzik. 

Liliomok

Rózsa

Lepkevirágok, ezek egynyáriak, de minden évben vetek magot, mert nagyon szép virág.

Ezek pedig a kert képei, már lehet távolabbi fotókat is készíteni, szépen alakul a kert évről évre.