Állítólag holnap kivégződik egy időre végre a kánikula. Úgy legyen. Már kezd a puttonyom tele lenni a meleggel, szóval nyűgös vagyok. Lehúzott redőnyök mellett itt kuksolok benn és úgy dolgozom, tiszta depi vagyok már. Meg is ettem tegnap egy egész tábla mogyoróscsokit... 

Tegnap is szedtem egy adag borsót, ki is fejtettem este, egészen hihetetlen méretűek ezek a hüvelyek. Tavaly is szép zöldborsóm volt, de ez most mindenen túltesz még sose voltak ekkora borsóim. Ez a Zsuzsi fajta, azt hiszem jövőre is veszek belőle. 

 Kivirágzott a bougainvilleám is, Böbe rögtön le is verte. Hallom, hogy valami nagy robaj van, rögtön tudtam, hogy a macskák ügyködtek, mert előzőleg láttam, hogy a Böbe a kis polc alatt alszik, amin a bougainvillea is volt. Herkules biztos kifigyelte őt és megzavarta. Egyszerűen nem fér meg tőle. Elég hülyék ezek a macskák, hogy nem tudják megkülönböztetni az idegen hímet az ivartalanított cicától. Böbike hiába nőstény, ezt Herkuló már nem érzi  rajta, ezért zavargálja őt, mint valami vetélytársat. Pedig mikor Böbike még baba volt, akkor Herkules volt az egyetlen játszópajtása. Jó volt látni ezt a teljesen elvadult kandúrt, ahogy hempergett vele a fűben és játszott. Nem is láttam Herkulest önfeledtnek azokon a pillanatokon kívül. 

Herkules egyébként kezdi összeszedni magát, és tegnap sikerült ráöntenem egy adag kullancs elleni szert is, ki is takarodtak belőle a dögök rögtön, nem ízlik nekik a macska vére. Szépül a bundija is és kezd látszódni rajta a hús, pedig nagyon beteg volt, azt hittem el fog pusztulni. 

Viszont a bougainvillea megúszta szerencsére a macskák ténykedését, el is tettem máshová, ahonnan nem tudják leverni. Csodaszép ez a növény, nem telel át a szabadban, nálam a pinceablakban volt a télen. Elhullatta a lombját, de azért időről időre adtam neki egy kis vizet, nem sokat, csak, hogy néha kapjon némi nedvességet. Aztán tavasszal elkezdett hajtani. Azt hiszem kicsit hamar kezdtem tápoldatozni, mert elég furák lettek a levelei, a hibiszkuszom ki is pusztult tőle... szóval jövőre csak akkor kap majd tápoldatot, amikor már szép nagy levelek vannak rajta és kinn van a szabadban és meg is szokta. 

A másik tapasztalatom, hogy jövőre nem fogom azonnal a tűző napra tenni, (bármennyire is napfényigényes növény) mert az idén megégtek a levelei. Szóval majd csak fokozatosan szoktatom a naphoz. 

Még az átültetését nem tudom eldönteni, hogy augusztusban majd átrakjam-e, hogy még megszokja az új edényt és talajt, vagy csak tavasszal, ennek majd még utána fogok nézni, hogy célszerű, de inkább  a tavaszra hajlok, a teleltetés így is nagy trauma a növényeknek, nem kell még ezt tetézni azzal, hogy közvetlen előtte megmozgatom. 

Elkezdtem szaporítani a krizantémokat is, kettőt cserépbe tettem, a harmadikat ki a talajba, mert annak volt gyökere. Tulajdonképpen úgy indult, hogy letört egy ág és nem akartam veszni hagyni. Tudom, hogy a krizantém elég szépen szaporítható hajtásdugványról. Így aztán elkezdtem a többiből is eltenni, azokból, amikből nincs túl sok, hadd sokasodjanak. 

 Lakik egy nagyon picike madárka a kertben, nem tudom milyen fajta lehet, szürke a hasa és tényleg nagyon pici. Biztos itt lehet a fészke és költ, mert ahányszor kimegyek, na meg amikor a Böbe is ott van, akkora cirkuszt rendez, hogy az hihetetlen. Körbeugrál a fákon, egészen alacsonyan, a fejem fölött ugrál és hangosan csattog. 

Kis bolond, el akar zavarni, vagy magára felhívni a figyelmet, hogy ne menjek a fészke közelébe, na meg a macska se. Nem tudom hol lehet a fészke, jó lenne, ha a Böbe nem találná meg, de ahogy látom egy cseppet sem érdekli őt a kismadárka... tudomást se vesz róla, szerencsére. 

Tegnap leszedtem még egy rakás borsót és ma délelőtt bekapcsoltam az új fagyasztószekrényt és levittem bele az összes borsót és az idei lóbabot is. Utóbbiból két zacsival lett, még a zsenge hüvelyével szedtem belőle, megblansíroztam és úgy tettem el, a többit majd kifejtem és a szemeket teszem el. 

Eltettem üvegbe a szárított lestyánt is, már nem szedek róla többet, mert nem kell több, legfeljebb anyunak viszek belőle. Tettem el szárítani borsikafüvet is, a lestyán helyére, mert nem szeretem fellógatni, szerintem úgy nem lesznek finomak. Én mindig a hűtőszekrényben szárítom a fűszereket, papírzacskóban. Nyitva hagyom a száját és szépen morzsolhatóra száradnak a hidegben, de egyszerre csak egyfajtát szoktam beletenni. Mondjuk a bazsalikomtól az egész hűtő nagyon illatos szokott lenni, de hát ez van. Szeretem az illatát. 

Tettem ide korábban készült képet és mostanit is, most nagyobb a lestyánom, de nem olyan szép, mert le kellett vágni, virágot akart hozni én meg nem akartam, hogy virágozzon.

Az utolsó képet meg azért tettem ide, mert az a vágódeszka 38 centis, ahhoz képest érdemes nézni a lestyánlevelet. 

Böbike hozzám bújt. Olyan rendesen, kiskiflisen. Ilyen még sose volt.:)  Az ölembe szokott bújni és ott henyélni, meg le is fejel elég gyakran, azt mondják, hogy a cicáknál ez is a szeretet jele, de ahogy idebújt! Így a kutyusok szoktak. :) El vagyok tőle bűvölve. Épp csak ledőltem a kanapéra, és már jött is, a hasamhoz hemperedett a hátával, a fejét kifordította és simiztette magát. 

Kicsit pránáztam is a cicát, mert fáj a torka és nagyon bírta. Csak néztem, ahogy a cica tartja nekem a nyakát. Lehet, hogy megfázott, mert látom, hogy nehezen nyel, először még köhögött is, másnapra az elmaradt, de a nehéz nyelés megvan és a repedt fazék hang is. Arra is gondoltam, hogy méhecskét vagy darazsat is foghatott és megcsíphette őt, de sose fogom megtudni. Mindenesetre a simikövetelős hangja most kicsit ércesebb lett... na jó, az igazat megvallva, borzalmas ez a vekergés, amit előad. 

Amúgy nincs baja, eszik rendesen, napközben benn alszik, most éppen én foglaltam el a fotelt, mert kiment vizet inni, de ahogy felállok megint itt lesz... 4 fotel van és neki épp az enyém kell. Azt is olvastam, hogy a cicák a saját szagukhoz ragaszkodnak, ezért új takarót tettem a fotelre, a másikat pedig kimostam. Abban reménykedtem, hogy majd átköltözik másik fotelbe, de nem vált be a praktika. :D :D 

***

A tavaly ültetett 6 rózsám közül 3 maradt meg a nagy téli fagyok után, az egyik ez a szép parkrózsa, tele van virággal és meglepően sokáig nyílnak. Imádom a színeit, mintha lángolna. És még a levendula is meggyökeresedett mellette, tavaly ledugdostam egy csomót, kettő maradt meg, de már van rajta virág.