Azt hiszem jobban fogok hallgatni a macskáimra, mint a meteorológiai előrejelzésre. 
Herkuló az utóbbi éjszakákat benn töltötte a helyén az alagsor előterében, de tegnap nem volt hajlandó benn maradni. Szó szerint kifejezte, hogy kinn szeretné tölteni az éjszakát és... nem is volt -6 fok, ahogy ígérték, csak -2. Ennyi még nem kottyan meg a CicaÚrnak, de reggel azért bevonult melegedni egy kicsit. Majd később kiteszem a kis hátsóját, hogy este legyen kedve benn maradni, aztán majd meglátjuk lesz-e. :))))

Jó ideje készülök már szushit csinálni. Nagyon régen készítettem már, de most megkívántam és éppen időben, mert a nori lapjaim szavatossága is nemsokára lejárt volna. 
4 rúddal lett 15 dkg rizsből. Végül nem bontottam fel hozzá se a tonhalat (túl nagy volt a doboz), se a lazacot, mert mindenből csak megmaradt volna egy csomó. Majd máskor azokból fogom készíteni. Nagyon sokat se akartam csinálni, mert ne maradjon itt nekem semmi halas újévre, még elúszik a szerencsém. :)))
Így aztán tojást se sütöttem bele, avokádóért meg lusta voltam elmenni a boltba, így ez ilyen szegényes, eccerű szushi lett, ellenben nagyon finom. Felnyitottam egy olajos hering konzervet, felszeleteltem hosszúkásra egy kis paprikát és némi savanyú paradicsomot és azt tekertem bele a rizsbe. Elza is jól járt, most ő kapta meg a halnak az olaját, ki is nyalta fenékig a dobozból. 
Ráadásul a wasabim is lejárt (nem röhög!) és nem is most, ezért azt kidobtam... na, hát ez egy ilyen félig hozzávalók nélküli szushi lett (hihi), de nagyon jól laktam belőle. Azért be kell vallani, hogy wasabival sokkal finomabb. Bele szoktam keverni a szójaszószba és úgy mártogatom bele.
Azt hittem, hogy wasabi porom van itthon (bár az is biztos lejár egy idő után), de ez paszta volt... majd mindent be kell most már szerezni hozzá és persze gyakrabban kell szushit csinálnom. 
Majd úgyis készülök Pestre menni és akkor bemegyek az Ázsia Centerbe (újabban World Mall), ott van az első emeleten (most meg nem mondom melyik szárnyban) egy hatalmas élelmiszer üzlet, ott szoktam beszerezni az ilyesmit. 

Makifalatokat készítettem, a nigirit én annyira nem szeretem és nyers halat se szoktam soha használni, mert azt nagyon el kell tudni készíteni, nehogy valami féreg benne maradjon, aztán ha az ember megeszi, akkor ott nő benne a tengeri kígyó... szóval nyers hallal nem, még akkor sem, ha előtte le volt fagyasztva. 
Van elég dolog, amit bele lehet tenni, mindenféle halak konzervből, vagy (hidegen, melegen) füstölve, tojásrántotta, uborka, savanyú uborka, avokádó, paprika...  minden, ami passzol a rizzsel. 

Ha valakinek nincs otthon szushi rizs, az se ijedjen meg, lehet sima kerekszemű rizsből is készíteni. 

A rizst meg kell párolni üresen, semmit nem kell beletenni. Kikeverni (15 dkg rizshez) 2 teáskanál nádcukrot 4-5 teáskanál rizsecettel (ez nem helyettesíthető a hagyományos ecettel, mert más íze lesz) és csipetnyi sóval. 
Amikor a rizs elkészül, akkor összekeverem a cukros-ecetes löttyel (több részletben öntöm rá és keverem, mert ettől fog majd összetapadni a rizs) és aztán ki kell teríteni egy tálcára, hogy hűljön. 
Vannak olyan receptek, amik azt írják, hogy mittudoménhányszor kell legyezgetni, de én nem legyezgettem, kihűlt anélkül is.  És nem vagyok akkora gasztromókus sem, hogy észrevegyem a különbséget, ha van egyáltalán.

Aztán előkészítettem a halat, a paprikaszeleteket és a savanyút (illetve, amiket bele akar tenni az ember). Illetve a nori lapokat és a bambusz tekerőt. 

Vannak receptek, amik azt írják, hogy az egész nori lapon kell elteríteni a rizst, de nekem az nem vált be. Így is vastagabbak a makifalatjaim, mint amit bárhol venni lehet. Szerintem azokat egy fél nori lapra tekerik fel, de az még nem próbáltam, de így, még sose sikerült olyan vékony rudacskákat tekerni. 
Szóval én csak félig rakom rizzsel és egy nedves kanállal szoktam szépen elegyengetni rajta, tulajdonképpen szét kell kenni rajta a rizst és arra rápakolni a közepére a cuccot, amit bele akarunk tenni a szushiba.

Utána én a kanál nedves hátával be szoktam kenni a norilap alsó és felső széleit, hogy majd könnyen összeragadjon és utána lehet tekerni. 
Kis rudak lesznek belőle, amiket szoktam hagyni állni egy kicsit, hogy összeálljon és utána könnyebb szeletelni. 

Nedves  (és minden vágásnál újranedvesített) késsel kell felszeletelni. 
A végeket én nem szoktam tálalásnál a többi közé tenni, azok az elsőre befalós, konyhamalacos falatok. :))))

Magában nem igazán érdemes megkóstolni, mert szinte teljesen sótlan, de nehogy valaki sózza, mert a szójaszósz nagyon sós (én van amikor szinte azzal sózok leveseket) és abba fogjuk mártogatni. 
Kell még hozzá szójaszósz (szushihoz való), én olyan közepesen sötétet szoktam venni, van rengetegféle, szét kell nézni, kinek mi ízlik. Chiliset se érdemes hozzá választani, mert a wasabi is nagyon erős. 
A mi tormánkhoz képest, brrr... 

Emlékszem, hogy anno Hongkongban bementünk kajálni egy japán étterembe és ott ettem életemben először szushit és hoztak hozzá egy kb. kis diónyi wasabit, én meg úgy néztem rá, hogy na ezek is hogy spórolnak már. Aztán amikor megkóstoltam (elmartam kb. a negyedét egy falatra), szerintem még a fülemen is kicsaptak a lángok tőle, de még a könnyem is kicsordult. :D :D 

Szóval ez a szushi most wasabi nélkül lett, de így is finom, jobban szeretem hozzá a szushi gyömbért, az meg  van itthon bőven, képes vagyok magában is enni. 

Böbike (eddig) kétszer próbálkozott be a karácsonyfával, elsőre fel is ugrott rá, de szerencsére nem dőlt fel a fa. 
Még idejében elkaptam a grabancát, visított, mint a vettmalac és kapaszkodott volna a fába, de végül csak leszedtem onnan. 
Aztán másodszor, amikor éppen telefonáltam, de akkor nem ugrott fel rá, így csak elzavartam onnan. Egyébként végképp nem bírja, ha telefonálok. Egyszerűen kiakad tőle és elkezd őrjöngeni, vagy sürgősen ki akar menni. 
Kezd neki is az agyára menni a tél, majdnem egész nap benn van, csak a dolgát végezni megy ki és már jön is befelé. Érdekes módon akkor is, amikor nincs is kinn olyan hideg. 
Tavaly még nem volt ilyen benn ücsörgős, télen majdnem egész nap kinn játszott valahol, úgy tűnik elmúlt a szertelen kölyökkora. 
Benn meg nem nagyon lehet vele játszani, mert semmi nem érdekli. Ritkán labdázik, amikkel gyerekkorában játszottunk már nem izgatják (pedig rengeteget játszottunk), de azok a játékok se, amiket azóta vettem neki, pedig van már itt minden. Ugyanakkor nagyon látványosan tud unatkozni. 
A legjobban bújócskázni szeret, elbújik, én meg mászkálok, hogy: "Hová bújt az a cica? Hollll vannnn a Böbe?" és amikor megtalálom, akkor rohan, mint a bolond és elbújik máshová. Néha egy darabig direkt nem találom meg, akkor nem győzi kivárni és kiront és megint csak átrohan a házon, döng az egész ház a trappolástól (de jó, hogy nem valahol emeleten lakunk!) és elbújik máshová... általában mindig ugyanazokat a helyeket választja. :))))
Van, hogy csak úgy rohangászik, mint egy kis őrült, mintha lenne itt valami, amivel kergetőzik. :)))) De elég neki 10-20 perc "koboldidő", aztán megy és alszik tovább. 
Vissza kell fognom egy kicsit majd a kajálását, mert egyre jobban meghízik. Ősz óta átváltott dagiba. :D :D 

Itt meg Herkuló, éppen pisil (na, én is szép vagyok, ezt közzétenni), de ezen látszik, hogy milyen szépen összeszedte magát a CicaÚr. 

Csináltam pár fotót a megüresedett helyekről is, hogy majd tervezek, de valahogy most nincs a fejemben semmi. 

A jövő évi veteményest már megterveztem, de lehet, hogy félreteszem és csinálok másikat. Mert megint ágyásokat terveztem, holott szeretnék már sokkal diverzebb kertet, figyelembe véve, hogy milyen növények segítik egymást. Így lesz egy nagy - látszólagos - összevisszaság, de szeretném, ha védenék egymást a növények. 
A hagyma és a répa marad egymás mellett, de pl. a K-betűsöket valahogy szét akarom szórni a kertben, illetve berakni a petrezselyem közé, hogy a földibolhák ne tudják annyira tönkretenni. 
Közben a vetésforgóra is figyelni kell, de teljesen nem tudom tartani, mert nem mindenből ugyanannyit ültetek, ezért nem biztos, hogy olyan tud egy növény helyére kerülni, aminek kéne. 
A paradicsomokat is jobban szét fogom szórni a kertben, szóval fel fogom fordítani a tervemet. És borsóból pl. sokkal több kell, mert már most csak 2 csomaggal van, holott az idén nem is volt rossz termésem, meg nem is ettem belőle túl sokat se, de mégse lesz elég. 
Az uborkát futtatni fogom, hogy ne foglaljon annyi helyet, most már van karóm bőven, és a chayote töknek se terveztem helyet... 
Több saláta kell, mint az idén volt és több fajta is. Tavaszi retket is szeretnék. Illetve a korai K-betűsökből is fogok nevelni palántákat, mert tavaly nem csináltam és amikor kiültettem a későbbi palántákat, akkor már minden tele volt a földibolhákkal. 
Most látom, hogy mennyire bírják ezek a hideget. Pl. az ősszel elég későn kiültetett karalábék még most is élnek, nem fagytak meg és még a száruk is vastagodott valamennyit, holott az idő fokozatosan hűlt. Tavasszal meg majd melegszik. 
Fogok egészen korán nevelni palántákat és kiültetni, amilyen hamar csak lehet, hogy legalább addigra legyen karalábém, mire a repceföldekről átrajzanak a nyomorult földibolhák. Az idén egy se volt, de brokkoli se és karfiol se. Egyedül a toszkán fekete tépőkel sikerült és a leveles kel, azokról most is lehet szedni. Lehet, hogy csinálok is majd egy frankfurti levest, most úgyis itt lesz a virslizés ideje.

Kedves Olvasóim! 

Kívánok nektek békés, meghitt, nyugodt, szeretetteljes karácsonyt!

És... csak óvatosan a töltöttkáposztákkal, a rántotthúsokkal meg a bejglikkel. A páleszt nem írom ide, mert a fiúk megharagszanak és nem olvasnak többet. :)))