Tegnapra bezúzmarásodott minden, de nem tudtam kimenni az erdőbe, mert Marcikát vittem állatorvoshoz. 
Mit mondjak... azt hittem senki nem lesz ott, ehhez képest tele volt a rendelő. 
Ki is fordultunk onnan, elmentem vízért az egyik közeli forráshoz, Marci persze a kocsiban volt a cicahordozóban. 
Van ott két forrás is, az egyik az egyik hegyből, a másik a másik hegyből jön, pedig alig pár méterre vannak egymástól. Mind a kettőnek nagyon szeretem a vizét, hoztam is jócskán. Mostanában már egyáltalán nem veszek vizet a boltban, csak a forrásokból hordom, szerencsére van bőven választék itt a környékben. 
Így azért kicsit voltam az erdőben is, láttam a zúzmarát is. 

Aztán visszamentünk a dokihoz, de nem lettek kevesebben, így beálltunk a sorba. Fél 11-kor értünk oda, fél 2-kor végeztünk... pedig délig volt rendelés, de olyan rendes ez a doki, mindenkit ellát.  
Volt ott egy csodás, hatalmas bull mastiff pár a váróteremben a gazdijával, ilyen kutyákat se látni minden nap. 

Marcit megint el kellett altatni, hogy rendbe lehessen szedni őt (mert a múltkor - ugye - majdnem lebontotta a rendelőt), szerintem most kicsit többet kapott, mert sokára ébredt fel. Megint ki lett tisztítva a sebe, azt mondta a doki, hogy most nem volt gennyes, de be se gyógyult. Nagy megkeményedett szövet van az arcán, biztos a régóta fennálló gyulladástól, ami lehet, hogy el se fog múlni. Kapott szurit megint és majd mától adom neki az antibiotikumot is. 
Ráadta a doki a gallért is, én nagyon nem vagyok híve, de elvittem magammal, mert valahogy meg kell akadályozni, hogy állandóan feltépje a sebét. Biztos viszket neki mikor gyógyul, de már az is egy kész csoda, hogy nem pusztult még el ez a cica, annyiszor visszafertőződött a sebe. Most is lázas volt. 

Mikor délután lementem hozzá, már be volt bújva az egyik polcra (gallérostul), végül megfogtam a grabancát és kivettem onnan és visszafektettem a takaróra, amit odakészítettem neki. Lefeküdt és marhára élvezte, hogy simogatom, még dagasztott is, de az is igaz, hogy még elég kába volt, mert amúgy vadcica, de most majd meg fog szelídülni ő is. Remélem...

Mától kapja a gyógyszert, de nem engedem ki, hogy tudjam a sebét is kenegetni a Betadin kenőccsel. Most már az lenne a jó, ha minél hamarabb begyógyulna és nem telne megint neki gennyel vagy folyadékkal. 
Nehéz gyógyulása van szegénynek, tulajdonképpen már majdnem el is engedtem ezt a cicát, de aztán valahogy nem vitt rá a lélek. Mégse nézhetem végig, hogy itt lassan elpusztuljon nekem. 
Vittem le neki vizet is, kaját is és a Böbe almosdobozát, mert nincs több almos itthon. Böbe hónapok óta nem használta, ő kinn végzi a dolgát, remélem nem most fog rájönni az aprófosás, meg hogy nem fázott fel, mert Elzával együtt végig kinn voltak, amíg odavoltam a Marcival. 
Úgy vártak haza, mint a Messiást, csak úgy tülekedtek befelé mind a ketten a melegbe, amikor hazaértünk. :))

Reménykedek, hogy az éjjel  a Marci nem akasztotta fel magát sehová, meg nem borított magára semmit a pincében. Annyi minden van ott, de máshová nem tudtam őt tenni, mert már minden lyukban lakik valaki. Még nem voltam lenn, majd kiderül...

Egész karácsonykor vártam azt a megszokott karácsonyi, téli hangulatot, hogy eljöjjön az angyalka és leszálljon vele valami különleges csoda-érzés, de nem jött. Jött helyette tegnap ez a ködös, napközben is fagyos idő, amit valami oknál fogva imádok és magával hozta azt, ami annyira hiányzott a megelőző napokban. 
Nem tudom, hogy miért éppen az a ködös, hideg idő hozza el nekem ezt az érzést, de mindig hozza. 
Érdekes, de a napos időben nem volt kedvem kimozdulni, de tegnap rögtön kivitt a ködös-fagyos idő az erdőre egy jó sétára. 
Még nem volt zúzmarás az erdő, de legalább lesz miért kimenni kimenni megint, amikor ezüstbe borulnak a fák. Nagyon szeretem a zúzmarát, olyankor mintha az ember egy mesekönyvbe lépne át. 

Jó volt kinn sétálni, ha nem sötétedne olyan hamar, akkor biztos tovább is mentem volna, de így is szép volt. Jó másfél órát voltam kinn. 

Azt hiszem jobban fogok hallgatni a macskáimra, mint a meteorológiai előrejelzésre. 
Herkuló az utóbbi éjszakákat benn töltötte a helyén az alagsor előterében, de tegnap nem volt hajlandó benn maradni. Szó szerint kifejezte, hogy kinn szeretné tölteni az éjszakát és... nem is volt -6 fok, ahogy ígérték, csak -2. Ennyi még nem kottyan meg a CicaÚrnak, de reggel azért bevonult melegedni egy kicsit. Majd később kiteszem a kis hátsóját, hogy este legyen kedve benn maradni, aztán majd meglátjuk lesz-e. :))))

Jó ideje készülök már szushit csinálni. Nagyon régen készítettem már, de most megkívántam és éppen időben, mert a nori lapjaim szavatossága is nemsokára lejárt volna. 
4 rúddal lett 15 dkg rizsből. Végül nem bontottam fel hozzá se a tonhalat (túl nagy volt a doboz), se a lazacot, mert mindenből csak megmaradt volna egy csomó. Majd máskor azokból fogom készíteni. Nagyon sokat se akartam csinálni, mert ne maradjon itt nekem semmi halas újévre, még elúszik a szerencsém. :)))
Így aztán tojást se sütöttem bele, avokádóért meg lusta voltam elmenni a boltba, így ez ilyen szegényes, eccerű szushi lett, ellenben nagyon finom. Felnyitottam egy olajos hering konzervet, felszeleteltem hosszúkásra egy kis paprikát és némi savanyú paradicsomot és azt tekertem bele a rizsbe. Elza is jól járt, most ő kapta meg a halnak az olaját, ki is nyalta fenékig a dobozból. 
Ráadásul a wasabim is lejárt (nem röhög!) és nem is most, ezért azt kidobtam... na, hát ez egy ilyen félig hozzávalók nélküli szushi lett (hihi), de nagyon jól laktam belőle. Azért be kell vallani, hogy wasabival sokkal finomabb. Bele szoktam keverni a szójaszószba és úgy mártogatom bele.
Azt hittem, hogy wasabi porom van itthon (bár az is biztos lejár egy idő után), de ez paszta volt... majd mindent be kell most már szerezni hozzá és persze gyakrabban kell szushit csinálnom. 
Majd úgyis készülök Pestre menni és akkor bemegyek az Ázsia Centerbe (újabban World Mall), ott van az első emeleten (most meg nem mondom melyik szárnyban) egy hatalmas élelmiszer üzlet, ott szoktam beszerezni az ilyesmit. 

Makifalatokat készítettem, a nigirit én annyira nem szeretem és nyers halat se szoktam soha használni, mert azt nagyon el kell tudni készíteni, nehogy valami féreg benne maradjon, aztán ha az ember megeszi, akkor ott nő benne a tengeri kígyó... szóval nyers hallal nem, még akkor sem, ha előtte le volt fagyasztva. 
Van elég dolog, amit bele lehet tenni, mindenféle halak konzervből, vagy (hidegen, melegen) füstölve, tojásrántotta, uborka, savanyú uborka, avokádó, paprika...  minden, ami passzol a rizzsel. 

Ha valakinek nincs otthon szushi rizs, az se ijedjen meg, lehet sima kerekszemű rizsből is készíteni. 

A rizst meg kell párolni üresen, semmit nem kell beletenni. Kikeverni (15 dkg rizshez) 2 teáskanál nádcukrot 4-5 teáskanál rizsecettel (ez nem helyettesíthető a hagyományos ecettel, mert más íze lesz) és csipetnyi sóval. 
Amikor a rizs elkészül, akkor összekeverem a cukros-ecetes löttyel (több részletben öntöm rá és keverem, mert ettől fog majd összetapadni a rizs) és aztán ki kell teríteni egy tálcára, hogy hűljön. 
Vannak olyan receptek, amik azt írják, hogy mittudoménhányszor kell legyezgetni, de én nem legyezgettem, kihűlt anélkül is.  És nem vagyok akkora gasztromókus sem, hogy észrevegyem a különbséget, ha van egyáltalán.

Aztán előkészítettem a halat, a paprikaszeleteket és a savanyút (illetve, amiket bele akar tenni az ember). Illetve a nori lapokat és a bambusz tekerőt. 

Vannak receptek, amik azt írják, hogy az egész nori lapon kell elteríteni a rizst, de nekem az nem vált be. Így is vastagabbak a makifalatjaim, mint amit bárhol venni lehet. Szerintem azokat egy fél nori lapra tekerik fel, de az még nem próbáltam, de így, még sose sikerült olyan vékony rudacskákat tekerni. 
Szóval én csak félig rakom rizzsel és egy nedves kanállal szoktam szépen elegyengetni rajta, tulajdonképpen szét kell kenni rajta a rizst és arra rápakolni a közepére a cuccot, amit bele akarunk tenni a szushiba.

Utána én a kanál nedves hátával be szoktam kenni a norilap alsó és felső széleit, hogy majd könnyen összeragadjon és utána lehet tekerni. 
Kis rudak lesznek belőle, amiket szoktam hagyni állni egy kicsit, hogy összeálljon és utána könnyebb szeletelni. 

Nedves  (és minden vágásnál újranedvesített) késsel kell felszeletelni. 
A végeket én nem szoktam tálalásnál a többi közé tenni, azok az elsőre befalós, konyhamalacos falatok. :))))

Magában nem igazán érdemes megkóstolni, mert szinte teljesen sótlan, de nehogy valaki sózza, mert a szójaszósz nagyon sós (én van amikor szinte azzal sózok leveseket) és abba fogjuk mártogatni. 
Kell még hozzá szójaszósz (szushihoz való), én olyan közepesen sötétet szoktam venni, van rengetegféle, szét kell nézni, kinek mi ízlik. Chiliset se érdemes hozzá választani, mert a wasabi is nagyon erős. 
A mi tormánkhoz képest, brrr... 

Emlékszem, hogy anno Hongkongban bementünk kajálni egy japán étterembe és ott ettem életemben először szushit és hoztak hozzá egy kb. kis diónyi wasabit, én meg úgy néztem rá, hogy na ezek is hogy spórolnak már. Aztán amikor megkóstoltam (elmartam kb. a negyedét egy falatra), szerintem még a fülemen is kicsaptak a lángok tőle, de még a könnyem is kicsordult. :D :D 

Szóval ez a szushi most wasabi nélkül lett, de így is finom, jobban szeretem hozzá a szushi gyömbért, az meg  van itthon bőven, képes vagyok magában is enni.