Leszüreteltem életem első (és valószínűleg az utolsó) egérdinnye termését. Érdekességképpen rendeltem a magot, mert szeretek mindent kipróbálni, de azt kell mondjam, hogy a legtöbb különlegesség eddig nem bizonyult igazán érdekesnek. Persze, klassz dolog, hogy sikerült a növényt úgy felnevelni, hogy termést hozzon, de maga a termés nem éri meg... szerintem. 

Az egérdinnyének uborkaíze van, egy pici savanykás beütéssel. A növény futó, támasztékra van szüksége, sok apró levele van, nagyon elágazik és sok vizet kíván. Én ládában neveltem. Nehezen kelt ki, talán hűvös lehetett neki, de a magok nem pusztultak el, csak csücsültek a földben és akkor bújtak elő, amikor melegebb lett.
Az egérdinnyék kb 1-1,5 centisek, tehát nagyon aprók, sokkal kisebbek, mint amilyennek a képen látszik. Akkorák, mint ha piszkét (egres) szedtem volna. Az üveg, amibe beraktam, talán másfél decis ha van. Csak azért raktam el, hogy ha már lett, akkor érdekességképpen majd télen előveszem. Már ha egyáltalán megmarad.

 Tavaly is sok érdekes növényt ültettem, aztán felejtősre is tettem őket, és az az idén is így lesz ezzel az egérdinnyével. 

Végre terem az olasz rózsa padlizsán is és a képen a zöld szintén padlizsán. 

Eddig ez az egy volt belőle, de már egyre több a virág rajta, fehér virágja van, nem lila, mint a többi padlizsánnak. Ez a louisianai zöld padlizsán.

Megsütöttem mindet és benn vannak a fagyasztóban, de remélem, hogy a zöldből lesz annyi, hogy külön is tudjak eltenni belőle, hogy az ízét érezzem. 

Padlizsánkrémnek így szeretem a legjobban: 

Megsütöm a sütőben héjastul (alufóliába szoktam csomagolni külön-külön őket). Mikor megsült kihűtöm, (onnan tudom, hogy megsült, hogy összelottyad) lehúzom a héját és villával összetöröm. Ha fagyasztom, akkor így teszem el, összetörve, ízesítés nélkül. 

Az ízesítése: sózom, nagyon apróra vágott vörös vagy lilahagymát teszek bele, evőkanálnyi majonézt és jól összekeverem, hagyom összeérni az ízeket. Nagyon szeretem reggelire pirítósra. 

Nagyon finomat csináltam, már persze ha valaki szereti az indiai ízvilágot. 

4 nagy sárgarépát összeaprítottam az aprítógépben. Hozzáadtam egy tojást, kb. 3 evőkanál csicseriborsólisztet, szórtam bele egy teáskanálnyi lenmagot, sót, 1 káváskanálnyi garam masalát, reszeltem bele pluszban kicsi szerecsendiót és adtam még hozzá késhegynyi római köményt és apróra vágott petrezselyemzöldet. 

Az egészet összekevertem, az állaga formázható lett, kis gömböcöket csináltam belőle, panírmorzsába hempergettem és betettem kicsit a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek. Végül sütőzacskóban sütöttem meg őket, szép, ropogós pirosra a sütőben. 200 fokon, bő háromnegyedórát. 

Ha valaki vegánkodik, akkor a tojás elhagyható, én régen őrölt lenmagot használtam helyette tapasztónak, mert ugyan a receptek azt írják, hogy a csicseriliszttel is összetapad, de nekem nem állt össze vele. A lenmagliszt viszont garantáltan tojáshelyettesítő, elég sokáig használtam, van vele tapasztalatom. 

Akarok gyártani ilyen gömböcöket a fagyasztóba is, bár nem is tudom... nem tart sokáig megcsinálni. A fent leírt adagból, nekem 9 gömböcöm lett.