Tegnap reggel is masíroztam ki a kertbe korán. Megszerettem ezeket a hajnali kertészkedéseket, pedig a muszáj vitt rá, mivel azonban mostanában nem jógázok (nem is tudom miért) jól esik a kora reggeli mozgás. 
Kibányásztam a cuccok közül a talicskát és megraktam a tegnap visszavágott rengeteg növénnyel és elvittem őket, ne díszelegjenek ott a ház előtt. 

Aztán kivittem az ásóvillát és ástam vele két nagy lyukat a tegnapelőtt lefektetett keménypapír alá, az egyikbe tarackoló kékgyökeret ültettem ki, a másikba egy magas varjúhájat a szaporulatból. Lyukat vágtam a papíron és rátettem, lefogattam téglával egy darab cseréppel. Aztán összegereblyéztem a füvet, amit tegnap levágtam és letakartam a papírt vele, hogy ne csúfoskodjon nekem ott a ház előtt. Szépen ki fog a papír alatt pusztulni a fű és elporhanyósodik majd a talaj. A legközelebbi fűnyíráskor megint ki fogok tenni egy nagy papírt és megint letakarom fűvel és szépen majd az egész részt beültetem így és akkor utána már nem kell kaszálni sem. 

Ez a tarackoló kékgyökér, benn a kertben már nyílik, ha minden jól megy és életben marad, akkor két-három év alatt benő majd ott egy nagy területet és szép kék lesz az egész, aztán őszre pedig a levelei váltanak vörösbe, az is nagyon szép.

Kigyomláltam a kerítés melletti sávot is, visszavágtam a citromfüvet és volt egy szegény, gondozatlan kakukkfű is, amit nagyon visszametszettem, remélem életben marad. Úgy vágtam le, hogy maradtak rajta kis hajtások. A többit leszedtem szárítani, sőt még majd a bentiekről is kell szednem, mert elég sok kakukkfüvet használok a konyhában. 
A kigyomlált sáv szélében ott hagytam a füvet, tavasszal is így csináltam és ahol a fű volt, ott is porhanyóssá vált a talaj, most legalább 10 centivel kijjebb tudtam húzódni a gyomlálással, olyan könnyen kijött a fű belőle. Érdekes módon a tarack adja magát a legkönnyebben, ahol pl. visszamászott a már beültetett részbe, simán kihúzom a szálakat. 

Kitakarítottam az esővíz elvezetőt is és leszedtem a füvet, ahol ránőtt a a szélére, de a járda közök is nagyon be vannak nőve, azt még nem tudom, hogy szedjem ki onnan. Egyszer már nekirugaszkodtam, de a kánikula miatt abbamaradt és megint benőtte a fű. Gondolkodtam már azon is, hogy lefújom gyomirtóval, valószínűleg az lesz a legjobb. 

Valamelyik délután az előkertet is rendbe tettem, nem is volt tervben, csak kimentem és azon kaptam magam, hogy már kész is. Illetve nincs teljesen kész, mert fel akarok szedni onnan virághagymákat, amiknek már nem jó a helye ott, ahol vannak. 

Illetve olyanon is vacakolok, hogy nagy esőknél bejön a víz a kapubejáróba, pedig tettek fel nekem lemezt, ami elvileg levezetné a vizet, de amikor nagyon zuhog, akkor alámegy a víz és onnan befolyik. Azt nézegettem ma reggel, hogy valamivel be kéne tömni alatta a rést. Van is itthon purhabom, de nem tudom, hogy vízzáró-e, majd meg kell nézni. Ha jó, akkor befújom vele azt a rést és meg is lesz oldva a dolog. 
Rendbe kellene már szednem a kapubejáratot is, mert belülről vállalhatatlanul néz ki... 

Termés is akadt, 9 padlizsánt vettem le és rendületlenül terem. Kettőt karikákra vágva tettem el, a többit megsütöttem padlizsánkrémnek és mentek a fagyasztóba. 
A legközelebbieket már frissen eszem meg, tervezek rántott padlizsánt is és muszakát. 

Már volt két nagy kaliforniai paprikám is. 

 Nyílik a kristályvirág is, nem tudom télen hogyan fogom megőrizni ezt a növényt, volt már máskor is, de nem se kinn, se benn nem telelt át. 

A következő 2 képen az őszi vérfű a főszereplő. Tavalyi magvetésből van ez az egy tő, de az idén is neveltem 3 db-ot (ennyi sikerült). Nem túl fotogén, de az ágyásban nagyon jól mutat, nagyobb nálam. 

Mályvacserje, ernyős verbéna és kasvirág. 

Ebből a pár tő füzérajakból nagy telep lett, nagyon szépek, főleg a bordó hólyagvessző előtt nagyon mutatnak. 

És még mindig a barátcserje, lassan levirágzik, de az idén nagyon szép végre. 

Kezd nyílni a Kleopátra tűje is, egyelőre csak a vezérhajtása, de már tele van oldalágakkal is és mindegyiken bimbó is van. 

Az idén csodaszép a sudárzsálya is, tavaly ő se (ahogy a barátcserje se) szerette a sok esőt. 

Nah, végre jó hűvös reggel volt tegnap, csak 12 fok volt és én azonnal kinyargaltam, előkaptam a kaszát és levágtam a füvet a ház előtt és a szomszéd gondozatlan telkén is haladtam vagy 10 métert befelé a ház fala és a saját kerítésem mellett, de akkora a csalán, hogy nem bírtam végigmenni. Úgy kellett emelgetni a kaszát, hogy a nálam magasabb, behajló csalánokat is lekaszabolja. Elfáradtam bele, majd folytatom valamelyik nap. 
Rendezettség az nem lett ennek ellenére, mert nekiestem a hatalmasra nőtt és már elnyílt vadmályváknak és visszavágtam őket és a zsályát is, a muskotályzsályákat is és amit még találtam. Kihúzkodtam a 70 centis füveket is és megtaláltam alatta a tavasszal kiültetett bársonyos kakukkszegfűket is. 
Még lesz mit visszavágni, de azok már vissza lesznek darabolva a saját helyükre, a tegnap visszavágottakat viszont össze fogom darabolni és elhordom, nem szeretném a vadmályvát tovább szaporítani és már tele van maggal.
Egyelőre ott hevernek, ezért nincs rendezettség a ház előtt. 

Sőt... megspékeltem az egészet még azzal, hogy letakartam egy részt keménypapírral, mert nem akarom én azt a részt örökkön örökké kaszálni, lesznek részek, amiket beültetek növényekkel. Egy lejtős részre tettem a papírt és nem is fogom megvárni, hogy kiölje a füvet maga alatt, hanem majd kivágom egy részen és be fogok ültetni egy pár tő tarackoló kékgyökeret, hadd terjedjen és majd tele lesz nekem csodaszép kék virágokkal az a rész. 

Szeretem az ilyen kora reggeli nekilendüléseket, annyi mindent meg lehet csinálni és akkor is eredményesnek és hasznosnak érzem a napot, ha utána már semmit nem csinálok a kertben.

Megtámasztottam az egyik titóniát is, mert valamelyik nap a nagy esőben megdőlt. Jó nagy, vastag karó kellett hozzá. Érdekes, hogy ezek a virágok milyen kecsesnek tűnnek, de valójában olyan robosztusak, alig bírtam felemelni, akkora nagyra nőtt. 

Kezd nyílni a Helenium is, nagyom megszerettem ezt a virágot. Kicsit hamar virágzik az idén ez is, tavaly már pirosodtak a tűztövis bogyói, amikor virágzott és nagyon jól mutattak együtt. Nem tudom az idén nyílik-e addig. 

Most indulnak ezek a rózsaszínű phloxok is, ezek sokáig virágoznak. Mögötte már olyan dús a Clematis Alpina. Tavaly beköltözött mellé egy erdei iszalag és mire észrevettem, már akkora volt, hogy alig tudtam kivágni. Az Alpina clematisból pedig két apró, vékony szálacska maradt, azt se tudtam túléli-e majd. Túlélte és nő is mint a bolond. Ez olyan fajta, amit nem nagyon kell metszeni, az idei hajtásain fog jövőre virágozni, sok-sok apró lila virágot fog hozni. A Montana is ilyen, még egy olyat szeretnék majd. 

Idei magvetésből, kivirágzott a piros gyömbérgyökerem is. Ez nagyon jól sikerült, van kiültetve belőle egy csomó (legalább 6 tő), nagyon szép a színe, nekem jobban bejön mint azon korall pirosak, amik már vannak. És úgy néz ki, hogy a sárga tömött virágúból is kikelt egy darab, lassan ki is ültetem a kertbe. 

Nyílnak az árnyékliliomok is, most egy csomó lila nyílik, de már a nagyon illatos fehérek is készülődnek. 

Kiborított a Böbe az éjjel. Este későn bejött, nagy nyávogások közepette, evett, aztán megkezdte a cirkuszolást. 
Először ki akart menni, de nem mert. Mostanában ez van, alig mer kimenni. 
Szerintem a Nyenyere tartja őket frászban, Elzával is napirenden vannak a cirkuszok, csak Elza harcos, de Böbike nem. Ő egy kis mafla, rettenetesen fél, ő leginkább csak osonni tud, rejtőzködni, jól elbújni és fára mászni, de a Nyenyerével ez se jön be neki, mert az is jól tud fára mászni is.
Szóval nem mert kimenni, ráadásul Elza is benyargalt és hozott egy egeret is, amit végül el kellett vennem tőle, mert az már mégse csináljuk, hogy behozza a verandára és ott eszi meg. 
Kizavarni Elzát se tudtam, inkább lemondott az egérről. Aztán már a Böbe is annyira be volt szarva, hogy nem ment ki. Végül bemászott mellém az ágyba és hosszas dagasztás után elaludtunk. 
Aztán hajnal fél 3-kor megint felébresztett, azt hittem ki akar menni, de enni akart és addig cirkuszolt, amíg nem kapott kaját. 
Aztán megint elnyugodott egy órácskára és újra felébresztett, de megint nem mert kimenni. Akkor már nagyon mérges voltam és jól leszidtam őt, erre elkezdett zajongani. Ahhoz képest, hogy milyen láthatatlan és hallhatatlan tud lenni, most elkezdett trappolni fel és alá... márpedig amikor ő trappol, akkor dübörög az egész ház. 
Végül fél 5-kor ment ki nagy megkönnyebbülésemre, de már nem tudtam visszaaludni. 

Egyébként ma reggel néztem éppen az ablakból, hogy másodvirágzik az akác. Azt mondják, ha az akác kétszer virágzik, akkor hosszú lesz az ősz. Meglátjuk, de nemcsak itt-ott van virág az akácfákon, hanem jó sok van rajtuk, még nem is láttam ennyit soha nyáron. 

A kert viszont úgy tűnik elég hamar levirágzik, persze lesznek még majd újabbak, de már nem sok. Majd a magas varjúhájak jönnek még, az Asterek és a japán szellőrózsák és néhány őszi hagymás.
Ezen az őszön nagyon fog hiányozni a krizantémok színpompája a kertből, leginkább a sárga hagyományosak élték túl a telet, ők foknak nyílni. Még most is nagyon fáj a szívem értük, de azt hiszem a kertből elengedtem őket, nem fogok annyit visszahozni, mert nem akarom ezt újra megélni. Az ember évekig őrizgeti és mind kiveszik... ááááá, ezt mégegyszer nem. 

Tegnap rendszereztem kicsit a virágmagokat, bezacskóztam azokat, amiket már gyűjtöttem az idén (évelő szarkalábat, fehér, fehéres rózsaszín és hagyományos rózsaszín bársonyos kakukkszegfűket, törökszegfűt) és leszedtem a már elszáradt klárcsikat is, de most még száradnak a magtokok. 

A kertben tegnap annyit tevékenykedtem, hogy kigyomláltam a sziklakertet, mert szinte teljesen benőtte a folyondár. 

A veteményesben kikelt a múlt héten vetett uborkám, szóval van remény, hogy lesz még uborkám az idén. 

Megint szedtem le paradicsomot és paprikát (fehér kos) is.

Na, hát ez is egy jópofa dolog. 
Ilyen pálcákkal szoktam jelölni növényeket, többnyire előre festett, színes pálcákkal, de néha, amikor nincs pálcám, akkor csak vágok valahonnan, ami kézre esik és azzal jelölöm az elültetett növényt és akkor kihajt... máskor meg az ember dugványozik, mint a bolond és sorra pusztulnak el a kis növények és nem lesz belőlük semmi. 
Szóval kihajtott két jelölőpálcám is, az egyikből lesz egy Annabelle hortenzia, a másikból pedig egy mályvacserje,  csak nem tudom, hogy a lila vagy a rózsaszín. Jó nem? :)))

Ezeket nagyon szeretem így együtt. Biztos lesz még kép róluk, mert ott növekszik és nyílik már a háttérben a fehér Kleopátra tűje is. Mit kínlódtam tavasszal ezért a növényért és végül kettő maradt meg csak. A másik az előkertben van.  

Trombitavirágok.

Ez pedig a kis fügém, amit a barátnőmtől kaptam. Tavaly ősz elején ültettem ki a földbe, de nem nézett ki jól, nem tudtam, hogy egyáltalán megmarad-e, de tavasszal kihajtott, csak éppen azóta nem haladt sehová. 
Most kezdett el hajtani, aminek nagyon örülök. 
Egyébként ezek a fügék nem valami érzékeny növények. A szomszéd fügéjén látom, ami a háza északi oldalában van, de még fák is veszik körül, tehát totál árnyékban van és mégis terem neki és nő. Lassan kinövi a körülötte lévő fákat is. 
Az én másik  (Babits) fügémen is van már termés, több is, remélem, hogy be is fognak érni.