Nekiduráltam magam tegnap reggel és - mivel nem volt olyan meleg, sőt - lekaszáltam a kert aljában a füvet. Mit is mondjak? 
Mióta itt vagyok nem kaszáltam még ekkora füvet, nagyon megnőtt. Úgy általában a köldökömig ért a fű, de voltak nagyobb disznóparéjok is, amik kimagasodtak belőle. Nem volt könnyű levágni, de megvan. 
A hullott és nem használható almák már egy kupacba voltak szedve, de megint lehullott egy csomó és félbe kellett szakítanom a kaszálást miattuk. Összehordtam egy kupacba, majd valamelyik reggel felhordom a komposztra. 
Itt a faluban a vadászok kihordják a hullott gyümölcsöt a vadaknak az erdőre is, de most a szomszédban látom, hogy napok óta ott állnak a vödrök, valamiért nem vitték el.
Én viszont nem akarom a kert aljában sem hagyni, mert ha idejönnének a vaddisznók, annak nem örülnék. Azok mennek tökön-paszulyon át, meg a kerítésemen is át, szóval nem kellenek ide a kertbe, de a szarvasok sem.  
A szarvasok így is leharapták a ház elé kiültetett varjúhájamat, legalábbis szerintem ők voltak. 
Pedig olyan gyorsan megnőtt és már kezdett virágozni is, erre valamelyik nap nézem, azt hittem valaki ellopta, de nem, csak a teteje volt levéve. A fele növény van meg, de az szerencsére a töve. 

Kiszedtem a kerti pletykát is, mert annyira hullatja a magját, így is terítve volt alatta, jövőre szedhetem megint. Egyszer már majdnem sikerült megszabadulnom tőle, de elég nehéz, mert mindenhová széthordódik a magja és kel és kel... kiirthatatlan. 
Szép egyébként, szívós is, a szárazságot is bírja és nagyon jó talajtakaró, de iszonyú szapora. Elhordtam a komposztra, lehet, hogy nem volt jó ötlet, mert tele lesz a magjával az is. 

Aztán leszedtem a hosszú paradicsomokat is, nem lett sok, mert hátul voltak, ahol nem öntöztem, de ahhoz képest egész jól túléltek és pár szem volt is rajtuk. Tulajdonképpen ez volt a kellemes meglepetés, mert nem számítottam egy darabra sem.
Szedtem hozzá gömbölyű paradicsomot is, nem magoztam ki, csak megmostam, leszárítottam és összedaraboltam, jól besóztam őket és beraktam a szárítóba, amit direkt azért rendeltem, hogy legyen miben aszalni. 
A tavalyi aszalásomnak az a tanulsága volt, hogy tálcán nem lehet normálisan aszalni, mert nem úgy távozik a nedvesség. Már tavaly is átraktam a paradicsomokat rácsokra, hogy alulról is szellőzzön, de bajos volt rárakni a hálót, alulról úgy is bemásztak a rovarok... ez a háló pedig teljesen zárt, ebben senki nem tudja bántani. 
Nagyon remélem, hogy jövőre már fügét is tudok benne aszalni. 

Nem lesz sok, de nem vagyok nagy aszalt paradicsom evő, így elég lesz és még tavalyról is van 2 üveggel olívaolajban eltéve. Hozzá se nyúltam. 

Érnek a paprikáim is és még most is ontja a padlizsán is a termést, ezért úgy döntöttem, hogy zakuszkát fogok csinálni. 
Lövésem sincs, hogy milyennek kell lennie, mert soha nem ettem, de van egy jó receptem, amit meg akarok főzni, méghozzá a babos változatot, de úgy, hogy én a babot is összetrutymózom, mert ezeket a kencéket pirítóson szeretem.  
Nem csinálok sokat, mert benne van a pakliban, hogy nem szeretem. Emlékszem, hogy az ajvárral is hogy odavoltak, de nekem nem ízlik. 

Ezek pedig majd mennek a zakuszkába egyenesen a kertből, na meg a paradicsom is, de azt most nem fotóztam (és bab is).  

Végre van narancssárga kaliforniai paprikám is! 

Most van az, hogy nekem semmi kedvem kertészkedni... ilyet se sokszor olvasni nálam, de most ez van. 
Érdekes, hogy amikor van egy pár nap fellélegzés a kánikulai időszakok között, akkor nincs bennem kakaó, hogy kimenjek és csináljam a kertet. 
Mérhetetlenül unom ezt a nyarat, a beszorultságot a lakásba, a leengedett redőnyöket, a félhomályt, de muszáj, különben a déli nap, annyira felmelegítené a házat, hogy viselhetetlen lenne benn a klíma. 
Most éppenséggel jó idő van, tegnap reggel nálunk 12 fok volt, ma 14 fok van és éjjel végig nyitva volt minden, jól lehűlt a ház végre, de ha a hétvégén megint 34 fok lesz, akkor megint fel fog melegedni. 
Elég volt már ebből! 
Augusztus 20-a után eddig mindig olyan megbízhatóan bedöglött az időjárás, de ebben a hülye évben ez se jött össze. 

Tegnap reggel elrongyoltam a LIDL-be, mert rájöttem, hogy csütörtökről virághagymákat árulnak, hoztam is egy csomót és most örülök, hogy nem rendeltem, mert ahhoz képest töredék áron tudtam megvenni őket és szépeket vettem. A webáruházakban se láttam jobbakat, viszont azok tényleg sokkal drágábbak.
Bőség zavara volt most, alig tudtam kiválasztani, hogy mit hozzak el. 
Teleraktam a kosaramat, aztán vissza, aztán megint tele és ott rendezkedtem, hogy akkor mi is van már és mi kéne. 
Végül csodaszép rózsaszín tulipánokat hagytam ott, mert elég sok rózsaszínű van már, de egy fehér-pirosat is visszatettem... de! Megyek még én a LIDL-be!. :D :D 

Aztán amikor hazaértem, még mindig árnyékos volt a kert veteményes oldala, ki is mentem a petrezselymes-céklás ágyást felkapálni és kiszedni a gyomot, de bakker... kínkeservesen csináltam meg, kedv nélkül, mert kell. Ilyen nem gyakran van nálam... 
A kaszálást is csak halogatom, pedig már akkora lenn a fű a kert végében, hogy ha nem csinálom meg záros határidőn belül, akkor nehéz lesz, enné meg a fene. Az idén annyiszor kellett vágni a füvet, hogyha másért nem, akkor azért fogok haladni alul a parlag feltöréssel és a beültetésekkel, hogy ne legyen már annyi kaszálni való. 

Ebédhez pedig csináltam egy érdekes (nekem finom is) patisszon salátát sárga patisszonból. 
Összereszeltem a patisszont, lesóztam és vágtam bele egy fehér salátahagymát. Megszórtam őrölt koriandermaggal, őrölt mustármaggal, pici borsikafűvel, locsoltam rá egy pici rizsecetet és 1 evőkanál olívaolajat. Jól összekevertem és hagytam állni a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek. 
Én magában is szeretem, de salátának is tökéletes húsok mellé.  

Találtam újfajta pillangóvirágokat is a kertben, a fehér és a cirmos is újak, ilyenem még nem volt. Azért a rózsaszín is szépen mutat. 

Nah, megjöttek a legújabb szerzeményeim is. Egy srác hirdetett chayote tököt, évek óta vadászom rá, rendeltem is gyorsan kettőt belőle. 
Nagyon remélem, hogy mind a kettő el fog állni nekem tavaszig és majd kiültethetem őket a kertbe. 
Nagyon szaladós, kell majd neki támrendszer, de két tök azért nem olyan borzasztó, szerintem csak megoldom valahogy. 

 Soha nem volt még ennyire tele a kamrám, mint az idén. El kellett mennem venni új üvegeket, vettem 10-10 darabot, a képen lévő nagyobbakból és a kisebbekből is. A kisebb nagyon szép, így volt tetővel együtt az összes. Jók lesznek lekvárnak. 
Nem igazán szeretem a nagy üvegeket, mert nem fogy el, általában mindig megromlott, ha megbontottam. Nem eszem annyi lekvárt, de néha jól esik. 

Ez itt a képen most almalekvár. Összeszedtem a fa alól a potyadék almákat, megpucoltam, lereszeltem és cukorral, vaníliás cukorral és fahéjjal ízesítve megfőztem.
Rengeteg lekvárom van az idén, a bodzazselétől kezdve, rebarbara-alma, eper, őszibarack és most az alma. 
Idén szilvám nem volt annyi, de van még tavalyról is, na meg vannak régebbi ribizlilekvárjaim is, sőt még van pár éves pekmez is, szőlőből főzve. 

Szóval tele van a kamra, de nemcsak lekvárral, hanem befőttekkel is, savanyúságokkal és a fagyasztók is, nem kell sokszor boltba mennem a télen, az biztos. Főleg, hogy egyre kevesebb húst eszem, érdekes, de tényleg jobb a közérzetem és energikusabb is vagyok, ha jó sokáig nem eszem húst. 
Néha viszont kiéhezem rá, akkor nem tudok semmivel jól lakni, akkor eszem húst, de alapvetően ritkán esik már igazán jól. 

Teljesen kivirágzott az előkertben a selyemmirtusz is, a következő képen pedig az új van, amit kiültettem szintén az előkertbe. Ezek fogják ott uralni a képet és jó helyük is lesz, mert az a legvédettebb hely az egész kertben. 

Ez pedig Herkuló, észre se vettem őt, egy támasztékot kerestem, őt meg ott bújt a minden között a száraz leveleken. 
Jól van már a CicaÚr, visszajött az étvágya, itt les nekem egész nap ablakban és kaját kunyerál. 
Sajnos úgy tűnik, hogy ez a szájbetegség ez valami másik betegségnek a hozadéka és vissza fog térni. Majd nagyon figyelnem kell rá, hogy amikor elugrik az ételtől, akkor azonnal turmixoljak neki és legyen benne a gyógyszere, hogy ne tudjon úgy elhatalmasodni, mint most, mert szegénykém a kínok-kínját állhatta ki, biztos nagy fájdalmai voltak a szájacskájában. 
Még a szemét kéne valahogy rendbe hozni, de reménytelen a belecseppentés.