Mostanában teljesen rákattantam a youtube-on a különböző kertészkedős csatornákra. Nem az észosztós, önmutogatós, népszerűséghajhászós, pojácáskodós csatornák, hanem azokra, amik ténylegesen azt mutatják, hogy az illető mit csinál a kertjében. 
Ezek, amiket most találtam, azért is nagyon tetszenek, mert Észak-Vietnamban kertészkednek (és házat építenek).  Vietnamnak ez a része a Ráktérítő környékén van, szubtrópusi monszun az éghajlata. 
Nagyon érdekes látni, hogy kókuszpálmákat ültetnek, nő a kertben a banánfa, a papaya, taró és sok egyéb is, ugyanakkor sok hasonló növényt is nevelnek, mint mi és rengeteg háziállat is van: kutyák, cicák, csirkék, kacsák, libák. 
Van pl. kukorica is náluk a kertben, de meglepetésemre még káposztát, karalábét és sárgarépát is láttam. Hatalmas mustársalátákat termesztenek, nagy tömegben fogyasztják és itt is álmélkodva nézem, hogy se földibolha, se káposztalepke, se más nem károsítja. Mintha Európa kapta volna az összes kártevőt... 

Két csatornát nézek, egy testvérpár csatornái. A srác úgy tűnik, hogy egy mániás házépítő. Először felépítette az első kertet, amit odaadott a húgának, aztán felment a hegyekbe és óriási erőfeszítések árán ott is épített egy házat, amit végül ott hagyott, mert nem bírta a klímát. 
Azt nem tudom, hogy megy ez ott Vietnamban, hogy csak úgy bemennek a dzsungelbe és elfoglalnak területet, amit kitisztítanak és aztán építkeznek rá és megművelik, vagy megveszik, de amit szinte két kézzel, pár szerszámmal megcsinálnak, az fantasztikus. 
Arról nem is beszélve, hogy vezetik be a hegyekből, a természetes vízfolyásokból a vizet és ugyanígy az áramot is. Mondhatni saját vízerőművet építenek... mondjuk azt nem tudom, hogy ez mennyire lehet elterjedt, de ha igen, akkor mennyire lehet ott tele műanyag csövekkel a természet és milyen szervezetlenül. 
Először csak néztem, hogy nem zárják el a vizet, folyton csorog, aztán láttam, hogy a hegyi patakok, folyók vize van odavezetve. 
Úgy tűnik, hogy csapadék van bőven, folyhat a víz világba. 

Ami nagyon tetszik benne, hogy olyan képeket mutat Vietnámról, a csodás hegyekről, amiket akkor se látna az ember (vagy nem úgy), ha odautazna. 

Szóval nagyon érdekes, ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyet (szerintem jobb, mint thrillereket nézni). Az igaz, hogy talán a mi tempónkhoz képest kicsit lassú, kicsit vontatott. Nem lennék kíváncsi külön-külön minden szeg beverésére, minden lyuk kifúrására, minden szál bambusz begyűjtésére az erdőben. Viszont az is érdekes, hogy ott simán kimennek az erdőbe és (nemcsak a vizet veszik el), hanem kivágják a fát ami kell, a bambuszt is, ami kell, kiirtják az erdőt ahol kell, ... nálunk mindent meg kell venni, vagy legalábbis engedély kell hozzá. 
Lehet, hogy jogszabályi oldalról mi jobban védjük a természetet, érdekes módon mégis azt gondolom, hogy mi élünk sokkal távolabb a természettől és mi vagyunk a természetrombolóbbak a növekvő városokkal, a növekvő forgalommal, az engedély nélkül lerakott szeméttel, a természetes vizekbe és földekre kiengedett vegyszerekkel, az eltékozolt (gyárakkal, napelemekkel, stb. beépített) vagy végletekig kizsigerelt földjeinkkel. 

***

A kertben a hóvirágok egyre szebben kinyílnak és a ház előtt a krókuszok is, mert ott melegebb van. 

Tegnap voltam kinn kicsit tevékenykedni is a kertben. Nem volt túl meleg, 9 fok volt a maximum és kellemetlen, hűvös szél fújt. Nem erős, de olyan cúgos, nemszeretem szél volt, nem tudtam levenni a sapkát a fejemről. 

Kivágtam egy szúrós, borókaszerű növényt, pontosabban levágtam a nagy részét. Neki volt támaszkodva annak a belső kerítésnek, amit szeretnék megszüntetni és csúnyácska is volt már, elöregedett az is. 
Van a tövénél friss hajtása, majd azt hagyom meg és azt hiszem szabályozni fogom, hogy ne nőjön meg akkorára, mint volt és azt is, hogy merrefelé nőhet.  
Ezen kívül még visszametszettem az egyik Fairy rózsámat is, a másikhoz még nem nyúltam, azt majd szeretném kivenni és be fogom ültetni cserépbe, mert odaígértem a barátnőmnek. 
Ennyihez volt kedvem a hidegben, de most már sok meló lesz a kertben: akarok némi fazonigazítást a mályvacserjéknek, meg kell metszeni majd a hortenziákat (és dugványokat készíteni belőle), a többi rózsát is, a tűztöviseket és még az őszibarackfát is, sőt a meghagyott görbe almafámat is. Remélem tényleg jobb idő lesz a hét közepétől, ma reggel csak -5 fok volt, szóval nem kapkodok még túlzottan. 

A kertben még most sem lehet igazán tevékenykedni, fagyott a talaj. Tegnap éppen néztem, hogy hiába a napsütés, csak tocsog a föld teteje, nem tudja elnyelni a leesett esőt sem, mert 5 centire már fagyos. 

Elmentünk inkább kirándulni egy helyre, amire már régóta kíváncsi voltam. Nem természeti látnivaló, inkább hívhatjuk ipari hulladéknak, de jól néz ki. :))))
Ezek a salakhegyek Salgótarján külső részén vannak, Pintértelepnél. A régi ötvözetgyár kohójából szállították ide a salakot és ezek a hegyek nőttek fel belőle. 
Érdekes, hogy az egyiket benőtte a gaz, a másikat pedig az erózió koptatja, de ettől igazán holdbéli a táj. Mindkét hegy mellett ott vannak a hatalmas betonmonstrumok is, állítólag ezek voltak hivatottak tartani a szállítószalagokat. Jó sok acél van bennük, még most is erősnek tűnnek. 
Könnyen megtaláltuk őket, már akkor látszik az egyik salakhegy csúcsa, amikor az ember benéz az utcába. 
A házak előtt érdemes leparkolni az autót és onnan egy rövid sétával (az utolsó háztól már földúton kell menni) elérhetők. 

Érdemes volt ezt is megnézni, érdekes, különleges látvány, gondolom az erózió miatt állandóan változik is. Pár év és be fogja nőni egy fenyves, rengeteg kis erdei fenyő csemetét láttunk. Biztos a közeli fenyvesből szóródhattak szét a magok, úgy tűnik szeretik ott a helyet. 

Az egyik betonmonstrum maradványai. 

A másik benn van a két kúp között. 

Előttünk a Mátra. Olyan szép ez a vidék...

... és még egy hatalmas naperőmű is van. 

Március van! Végre!
Az igaz, hogy -3 fokkal nyitott ma reggel, de akkor is! 

A "nem volt mérhető csapadék" című megállapításom tegnap hál'Istennek nem bizonyult igaznak, ugyanis feltűnt, hogy csupa víz minden a kertben, a csapadékmérőm meg üres. 
Hmmmm... hát nem szétfagyott a lelkem! Vennem kell egy újat.

Visszakaptam az állatorvosi rendelőtől is a pénzemet. Kétszer sikerült kifizetnem szegény Marcika altatását... kártyával akartam, de kétszer is úgy tűnt, hogy elutasította a Bank, végül kifizettem készpénzzel. Aztán hétfőn láttam, hogy mégis levonásra került a számlámról is. 18.000 Ft, azért nem kevés összeg, hogy kétszer fizesse ki az ember, de ez is rendben van most már, visszautalták. 

Végre van mit mutatnom is a kertből. 
Az egyszem fehér krókusz ott maradt az előkertben és virít is, tavalyelőtt ősszel az egész telepet átköltöztettem máshová, ez az egy maradt és nyílik. Hagyom is szaporodni tovább. 
Egyébként krókuszt felszedni úgy, hogy ne maradjon belőle, az a lehetetlen kategória, de örülök neki, mert így újabb és újabb telepek szaporodnak belőle. 

A tricolorok is az előkertben nyílnak. Mindig  megfogadom, nem fotózgatok, amikor még nincs teljes virágzásban egy-egy növény, de ilyenkor tavasszal, amikor az ember a bimbókat is árgus szemekkel lesi, lehetetlen ezt betartani. :)))) 
Lesz még kép róluk, amikor teljes virágzásban lesznek. :)

A SziszaÚr szó szerint a lábaim előtt hever. Az utóbbi napokban kicsit kevesebb simi jutott neki, ezért kárpótoltam őt, de nézzétek a mancsát. Két kézzel kapaszkodott belém, alig akart elengedni, de a fotóhoz azért pózba vágta magát.  Az arcán persze ott van, hogy:  "De ugye nem hagyod abba a simogatást!?" :))))
4 évembe telt, mire Herkulót sikerült megszelídítenem, de azóta szinte szerelmes belém, le se lehet rázni. :)))

Kikevertem a lemosó permetlevet is és a birsalmát lefújtam vele, pontosabban legalább a sebeket és az alsó ágakat. Volt egy kis szél, a tetejére nem igazán tudtam felfújatni miatta a permetet, de eláll valameddig. Remélem a jövő héten lesz olyan nap, amikor rendesen tudok lemosózni. 

Megérkeztek a növényeim is, a kínai álbirs és a japán szentfa. 
Nagyon remélem, hogy jó helyük lesz nálam.