Ma reggel -9 fokra ébredtünk, most nagyon örülök, hogy jól betakargattam mindent odakinn. 
Úgy látom, hogy ez a hét lesz ilyen fagyos, aztán visszaenyhül az idő. A jövő hétre is fagyokat ígérnek még, de már nem ennyire hideget. Meglátjuk.

Böbike kora reggel kikéredzkedett, aztán 3 perc múlva jött is be. Fázott a macskabunda! :)))
Rájöttem, hogy miért nem lehet simizni, valami sérülés van a bőrén. Most már látszik, mert a szőr a nyalogatástól elkopott körülötte vagy direkt kiszaggatta nem tudom. Egy kerek lyuk van ott, annyira furán szabályos, mint amikor bőrlyukasztóval átütik a bőrt. Nem tudom, hogy kerítés drót fúródott-e bele, vagy valami szögbe hátalhatott bele. Találtam egy puklit is rajta, szerintem felakadhatott valamin, vagy beleesett, de jól megütötte magát. 
Viszont nem gyulladt az a rész, nem is piros és nem is forró. Ha gyulladt valami, elég a kezemet fölé tartani és érezni lehet, de nem forró. Majd figyelem, ha valami változik, rosszabbodik, akkor megyünk a dokibácsihoz.

Kifigyeltem a MókaKépűt, ez a cica bizony szintén kandúr... mivel ő idegen cica és bizalmatlan is, nem igazán szoktam felemelt farokkal közlekedni látni, de most, hogy figyeltem, így megláttam, hogy fiú. Az egyetlen jó oldala, hogy nem fog idefialni, na de 3 kandúr! Mondhatnám, hogy imádnak engem a macskapasik, de az az igazság, hogy a kaját imádják. :))))) Még jó, hogy a két lány ivartalanítva van. 

Halott madárkát találtam tegnap a kertben... szerintem csuszka. Nagyon sajnálom szegényt, nem tudom mi baja lett. Nem hinném, hogy valamelyik macska kapta volna el, mert akkor meg is ette volna. Lehet, hogy csak beteg volt. Olyan rossz halott állatot találni, megvisel a gondolat, hogy ő már nem fogja látni az idei tavaszt. :(

Elolvadt a hó is teljesen, délután olyan csodaszép színekben pompázott a táj, hogy lefotóztam a vöröslő naplementében a dombokat, gondolom szél lesz megint. Vagy még mindig? 

Ültettem a hétvégén újabb két növényt. Elültettem a pepinót is, még soha nem volt ilyen növényem, de szeretném, ha teremne, ezért a korai ültetés. 
A másik a sisakvirág, amit a tavalyelőtt szedett magokból remélek. Tavaly egyetlenegy kelt ki és sajnos az se maradt  meg. Egy darabig éldegélt a kertben, aztán elpusztult. Nem tudom miért nem sikerült megtartanom, ezért próbálkozom újra, feltéve, hogy akár egy mag is csíraképes lesz. 

Eszméletlen viharos szél fúj kinn, esett egy kis dara is délelőtt, de a tegnapi szép hó szinte teljesen elolvadt mára. Tegnap se tartott sokáig, de egy kicsit legalább szép volt, már ennyi is jól esik, legalább mutatott valamit magából a tél. 
Csak az ablakból fotózgattam, így egész más a kert. 

Ma délelőtt már kinn voltam és betakargattam a fügét, a japán juhart és a kínai selyemmirtuszt, mert holnapra már erős fagyot ígérnek. Bár szerencsére úgy látom, hogy csökken, mert valamelyik nap még -10 volt a legtöbb, aztán csak -9, most pedig már csak -8, de ezeknek a növényeknek ez is ártalmas lehet. 
Azt nem tudom, hogy majd mivel takarom pl. a fügét, amikor már nagy bokor lesz. 

Kihordtam még két talicska szénát is azok közé a növények köré, amik mellett már eléggé berohadt az ősszel kirakott cucc. Így a száraz széna majd ad nekik valami védelmet a fagy ellen, ha el nem hordja a szél. 

Szedtem tegnap egy félvödör földet vakondtúrásból, mert úgy látom, hogy ez a palántaföld, amit vettem nem ér egy kalap szamócát sem. 
Tele van vöröses szálakkal, amik műszálnak tűnnek... nem veszek több földet. Drágán adják őket és nem tudni miből van: Drágák és cserébe mégcsak nem is jó minőségűek. Tavaly is volt olyan, amiben csak sínylődtek a növények. 
Erőt kell vennem magamon és rendesen kezelni a komposztálókat, hogy magam állítsak elő jó minőségű ültetőközeget a palántáimnak.
Csak... ugye... rám is igaz a mondás, hogy a tél az az évszak, amikor túl hideg van ahhoz, hogy elvégezzük a kertben azokat a dolgokat, amikhez nyáron túl meleg volt. :))) Valahogy így vagyok én is, tavaly folyamatosan fel volt írva a "todo" listámra, hogy átforgassam a komposztot, aztán végül hozzá se nyúltam, csak raktam a tetejére. 

Böbével nem tudom mi van, nem lehet őt simogatni, hisztérikusan nyávog, ha hozzáérek, mintha nyúznám... nincs sérülése, láthatóan semmi baja nincs. Úgy érzem velem van baja, de gőzöm sincs, hogy mi. Megváltozott. 
Itt lakik, eszik, melegszik, pihen, de engem valamiért nehezen visel. A többiekkel minden rendben van, szóval nem tudom Böbikének mi baja lett velem.
Tegnap este is felmászott az ölembe, aztán amikor megsimiztem, akkor hisztizve leugrott. 
Arra gondoltam, hogy talán érzi rajtam már a feszkót, amikor hozzáérek, mert már nem tudom csak úgy simán megsimogatni, mert attól félek, hogy milyen undok vartyogás és rángatózás jön már megint. 
Azt hiszem békén hagyom egy időre, majd ha hiányzik neki a simi, akkor idejön. Ha nem, akkor társas magány lesz a macskámmal. :D :D 

Vettem tegnap a Pennyben egy cserépben 3 összeültetett krizantémot. Csodaszép, cső alakú virágszirmai vannak, fehér, lila és téglaszínű van a cserépben. Nem is számítottam erre, de nagyon örülök neki. Régóta vágyom erre a fajtára, láttam már valaki kertjében, tehát talán át is telel. Most még benn van a verandán, de tavasszal ki fogom ültetni és majd nagyon erős védelemmel látom el jövő télre, de az is lehet, hogy majd gyökereztetek a hajtásaiból cserépbe is és hozok be télire belőle, mert ez nagyon különleges, nagyon tetszik nekem. Nagyon szeretném megtartani,