Kicsit megint leállt a kert, a rózsák zöme lement, viszont várom a sásliliomokat, de nagyon lassan indulnak be. 
Az egyéb liliomokat pedig nem jó helyekre ültettem és nem is akkorák, mint ami rájuk volt írva, sokkal kisebbek. Mindet ki fogom ásni ősszel és új helyre ültetni mert így semmit nem mutatnak a nagy növények között. 

Délután kiástam a teltvirágú gyöngyikét (Muscari armeniacum Blue Spike), mert annyira sűrű volt már, hogy bimbót ugyan hozott, de ki nem tudta nyitni a virágait. Első évben volt szép, utána már nem. Valószínűleg ez az a növény, aminek a hagymáit érdemes minden évben felszedni és újraültetni. 
Elképesztő mennyiségű apró hagyma lett, ha lenne helyem elültetni, akkor termeszteni is lehetne... mindez 10 hagymából. Nem biztos, hogy oda ültetem vissza, ahol volt, még át kell gondolnom. 

Illetve átültettem a medveköröm magoncot is és a tavaly magról nevelt fehér füzérajkat, mert nem haladt sehová azon a helyen, ahol eddig volt. Rozsdásak voltak a levelei is, meglátom az új helyen életre kel-e. Az idén már virágoznia is kellett volna, tavaly kicsike volt, mégis volt rajta egy pici virágsor. Most még akkorára se nőtt meg, mint tavaly ősszel volt, pedig ez állítólag egy nem túl igényes növény. 

A piros sásliliomból két helyen is van, nem is tudtam, hogy egyformák. 

Ez egy másik fajta. 

Cickafarkak. 

Piros kokárdavirág.

Macskafarkú veronika

Ebből ez az egy szál kelt ki, de legalább pár szem magot majd tudok szedni róla. Piros lenvirág. 

Ez pedig a kaméleonvirágom, még sose virágzott, nem is láttam ilyet azelőtt soha. 

Tegnap nem jeleskedtem a kertben, szombaton valahogy besokalltam a melegtől. 

Elkezdett teremni a zöldbab is, először a sárga, de már jön a zöld is, rengeteg lesz és a fagyasztó is elkezdett telni. 
Ribizlit is tettem el megint egy dobozzal és van még egy dobozra való, amit le kell szárazni. 

Nem csináltam fotót az összes cukkiniről, de mind szépek és már van rajtuk cukkini is, lassan szedhető lesz. 

Növöget az uborka is és a borsikafüvek is csodaszépek. Lassan veszek is ki szárítani, de olyat is szoktam hagyni fűszernek, ami virágos. 

Ez pedig egy tavaly a földben maradt póréhagyma, lehet, hogy teszek majd a virágoskertbe is jövőre egyet-egyet, mert nagyon szép és hatalmas, legalább 120 centi magas lehet.

Nyílik a lufim is. (léggömbvirág). 

Ez pedig a szombaton gyomtalanított rész, akkor amikor épp csak elkezdtem rendbe szedni. Muszáj volt, mert a folyondár teljesen befonta a növényeket, ki se látszott, hogy mik vannak ott. 
A következő képen már tisztább a helyzet. Le akartam még mulcsolni, de nagyon meleg volt. Majd a jövő hétvégén megcsinálom jó vastagon, szénával.
Egyébként látszik az alsó képen, hogy mennyit jelent a mulcs, a kövekhez közeli részen le volt takarva és ugyan a folyondár ott is előbújt, de közel se annyi, mint a többi részen.

A Star of India közelről, csodaszép. 

A szombati nagy gyomtalanítási akcióm kiterjedt egy másik évelőágyásra is, ahol megtaláltam a hegyi imolát, amiről azt hittem, hogy elveszett. Lövésem se volt, hogy hová ültettem ki tavasszal. Kész csoda, hogy virágot hozott, mert ezt az idén magról neveltem. 

Ez meg egy fej nélküli macska a tetőn. :)))) Herkuli nagyon fura pozíciókat tud felvenni. 

A Mosogató Cica is beszokott az udvarba, nagyon fáradt arcot vág és szerintem ezt a cicát valaki bántja. Egy időben már lehetett simizni, aztán sokáig nem, mert nagyon félt. Most egy pár napig megint lehetett, de tegnap megint nem, sőt, a kezem után kapott a mancsával. Pedig olyan szép cica, nem tudom kié lehet, de nem zavarom el az udvarból most már, hátha ideszokik. Végül is... kajálni ide jár. 

Tegnap délután olyan álmosnak éreztem magam amikor kiléptem a melóból, hogy azt hittem semmire se lesz jó a péntek délután. Le is dőltem kicsit, de nem kellett 10 percnél több, már mentem is kifelé a kertbe.
Nekiálltam és lekaszáltam megint egy darabot a füves részből, mit mondjak, leizzadtam rendesen. Valahogy most olyan sűrű a fű, hogy nehezen vitte a damil, de azért végül sikerült levágni, ha nem is lett valami tökéletes. 

Aztán szedtem még ribizlit, ami a hűtőben van, még le kell majd szemeznem. Estére terveztem, de megláttam, hogy mennyi zöldbab van és azt is elkezdtem leszedni és feldolgozni. Most hirtelen egyszerre elég sok minden lett, de itt az egész hétvége, a ribizlivel és zöldbabbal végezni akarok. 

Két zacsival lett a zöldbabból, nem volt már türelmem többet szedni, mert zabáltak a szúnyogok (vagy valamik). Úgy megcsípte valami a csuklómnál, hogy alig tudom enyhíteni a viszketést. Ezek évről évre egyre rosszabbak, persze a vegyszeres irtással olyan szépen szelektáljuk őket, tényleg csak a legerősebbek maradnak életben és azok szaporodnak tovább.

Mindenesetre a babom csodaszép, nagyon zsenge, ezért is akarom még ma leszedni és feldolgozni az egészet. 

 Tegnap még visszavagdostam egy csomó muskotályzsályát is, nem szeretném, hogy magot hozzon, nagyon szapora. Szépen visszadaraboltam őt is saját maga alá, hadd komposztálódjon el.

A kert nagyon szép csupa zöld, csupa szín.

Az évelő fátyolvirág kissé túl nagyra nőtt és kiraktam a támasztékot hozzá, erre eldől az ellenkező irányba. Nem merem megmozdítani, mert nagyon törékeny a szára. Valahogy majd ki kell bányásznom alóla a kis tuját és van ott évelő kokárdavirág is, aminek már egy ideje látszik, hogy nem jó a hely, majd át fogom ültetni onnan valahová... mert már nem nagyon van üres hely. Parlagot kell törnöm megint, de nem a 31 fokban fogom csinálni, az biztos.

Az ernyős verbénát szépen megutáltam, nagyon szórja a magját, nagyon szapora, nagyon erőszakos és ez nem az a fajta virág, amiről az ember nyesegeti az elnyílt virágokat, legfeljebb Hamupipőke. Szép-szép, de lehet,hogy végleg ki fogom ebrudalni a kertemből. 

A túlélő harangvirágom.