Akkorát szívtam a "kacsafacsaróval" tegnap, mint a torkosborz.
Kipasszíroztam a paradicsomot (nagynehezen), aztán végül úgy beszorult, hogy nem jött ki a passzírozóból a facsarós része. 
Amúgy is kb. minden csupa paradicsom volt, lecsurgott az asztal alá, de felcsapódott a falra is... áááááá! Ezért nem szeretek befőzni, mert minden csupa trutymó, rengeteg munka és még attól is félni kell, hogy megromlik.
Végül amikor szét volt szedve az egész, letörölgetve az asztal, a konyhapult és egyebek, akkor újra összeraktam a dögöt és visszafelé kitekertem belőle a száraz részeket és szétjött. Aztán újra letöröltem az aszalt  meg mindent. 
Na meg felmostam, ami - ugye - közel 90% páratartalomnál nem száradt fel, illetve csak nagyon nehezen. 

A sárga paradicsomot (Azoychka) nem passzíroztam ki, majd megeszem és jövőre nem ültetek belőle ennyit, mert ez - a színénél fogva - befőzni nem jó. Legalábbis én nem szeretnék sárga levet inni, vagy sárga ketcupot, viszont enni nagyon finom. 

 Ezek a sárga paradicsomok nálam kb. 1-1,2 méteresre nőttek és ezeket se kellett túl sokat kacsolni, elég karcsú növények. A bogyója közepes, kb. 12 dkg egy gyümölcs, az íze is finom, nekem ez volt a legkevéssé savas, de ízes. 
Az előző két évben pl. volt sárga lampion alakú koktél paradicsomom, azt nem ültetek többet, mert se íze se bűze, viszont van aki meg nagyon szereti. 
Az Azoychka-nak van íze, jó lédús is. Megtartom, de enni elég lesz egy tő is. 

A New Big Dwarf is jó. Ez a felső képen a bal felső sarokban van, a rózsaszín paradicsom. 
Csináltam róla fotót önmagában is, de úgy nem látszik a színe, a képen viszont a többihez képest látszik, hogy rózsaszínűbb. 

A növény egészen kicsi termetű, nem nőtt 60-70 centinél magasabbra viszont nagyon elágazik, ezért kellett kacsolni, de nem egy szárat hagytam belőle, hanem kettőt. Kis zömök növény és annyi hatalmas paradicsom van rajta hogy ezt is karózni kellett, mert elhúzzák a gyümölcsök. 
Az íze nem rossz, én szeretem ha a paradicsom kicsit savanyúbb, de ezt is megtartom, már csak a méretei miatt is, mert nem foglal sok helyet, cserébe viszont terem, mint a bolond és nagyon szép a színe is. 

Tegnap estefelé - számítva a rengeteg esőre - még kimentem és leszedtem az érett paradicsomokat. 
Egyrészt a fagyasztóba is tettem belőle lecsónak (nem annyira szeretem az üveges lecsókat), másrészt ma még ki akarom préselni őket és főzök ketchupot. 
Illetve kóstolgatok, mert ebben az évben csupa új fajtát (számomra új) ültettem és nem ismerem őket. 

Az első, amit megkóstoltam a fekete paradicsom volt, a Black Beauty, ami fekete - feketés piros, 1-1.2  m-re nő meg (karózni kell) és eleinte a szára is feketés. Közepes terméseket ad és nagyon jó húsú paradicsom. Nem kellett sokat kacsolni, nem volt erőszakos a növekedése, viszont elég sok paradicsom van rajta, de nagyon lassan érik be. 

Jó az íze is, a húsa sűrű és nagyon piros. 
Pedig az első, amit levettem róla, az nem volt jó, de nem tudtam, hogy milyennek kell lennie éretten. Érdekessége, hogy a paradicsom gyümölcs teteje nagyon hamar fekete (de tényleg koromfekete) lesz, viszont amíg az alja zöld, addig nem jó a paradicsom. 
Itt a képen (fent), úgy tűnnek, mintha már érettek lennének, de az alja még zöld. A kis csalfa! 

Éretten így néz ki, csoda sötétpiros a színe, egyszerűen imádom, azt hiszem kedvenc paradicsomom lesz. Az íze is nagyon jó, de senki ne kérdezze, hogy mihez hasonlít (ettől a világból tudok kifutni), mert paradicsomhoz hasonlít, lévén, hogy paradicsom. Szóval akkor van kész, amikor az alja így bepirosodik.

Kettévágtam és ilyen csodás a belseje, rögtön szedtem belőle magot is, mert csupa olyan fajtákat vettem, amik (elvileg) jövőre is ugyanolyanok lesznek, mint az eredeti gyümölcs. 
Majd hagyok olyat is, ami kicsit tovább érik, mert szerintem a hús is tudna még sokkal sötétebb piros is lenni. Sajnos ez az idei év csapadékban kedvező volt, de az, hogy májusban gyakorlatilag kimaradt a meleg és a napsütés, sokat vetett vissza mind a paradicsomokon mind a paprikákon.

Mi több, viharok sorozata. Szombat hajnaltól egészen reggelig sorban érkeztek a zivatarok, iszonyú mennyiségű esővel, dörgéssel-villámlással. Olyan villámlás volt, hogy féltem. Nem igazán tudtam aludni, időnként félszendergésben voltam, de nagyon tomboló szelet nem hallottam. 
A  kert sincs nagyon szétverve, egy-két paradicsomkarón kellett igazítani reggel. Az utcában viszont kidőlt egy szilvafa, de az szerintem inkább a meggyengült talaj miatt, egy lejtőn állt és ledőlt az útra. Alig tudtam elmenni mellette a kocsival, de mire visszafelé jöttem, már eltakarították onnan.

Viszont annyi víz lejött, ami még sosem, egészen a pincelejárómig folyt le a víz. Az pedig egy fedett rész a ház teljes szélességében, ott van a fatároló és a kocsibeálló is. A víz egészen a hátsó részig folyt be, elérte a berakott fát is, ilyen még soha nem volt. Direkt nem betonoztattam le, hogyha befolyik is némi víz, akkor a föld elnyelje.
Fel se merült, hogy oda hátra is befolyhat, eddig a legnagyobb viharban is max. fél méterre lett nedves a tető széle alatt, de most... nem is tudom, hogy jöhetett lefelé az áldás az égből, hogy ennyire vizes lett minden. Rémületes volt a vihar, illetve viharok... mindig mondom én, hogy valami zavar van erőben, az a sok tavalyi ima az esőért most ért oda. :)))) De most már elég lenne, de ez meg majd jövőre ér oda? Nnnna, hát jól nézünk ki. 

Napközben azt hiszem elértem a tűrőképességem határát a fülledtség miatt. Anno Hongkong volt ilyen, bár ott nem 85%, hanem 99% volt a páratartalom, de tegnap itt se kellett megmozdulni sem ahhoz, hogy leverjen a veríték. Vasárnapra 22 fokot ígérnek maximum... hát hajrá, mert ez már kibírhatatlan, ami ma van. 

Tegnap délután Böbikét visszavittem az állatorvoshoz, mert úgy éreztem, hogy megint genny gyűlik benne és szerettem volna azt a sebet is ellenőriztetni, amit a popsija mellett dörzsölt ki a gallérral. 
Szerencsére teljesen rendben van, azért kapott még egy penicillin injekciót, mert sajnos az antibiotikumot nem tudtam vele beszedetni. Az első két negyed szemet szépen megette a kezemből, mert ízesített a gyógyszer, de a többit már nem. Azt hiszem még kettőt megevett kajában, de aztán már a kaját se ette meg, amibe belecsempésztem neki. Eszméletlenül fineszes ez a kis dög! :))) Herkules ette meg a gyógyszereket, de neki meg sose árt, mert mindig minden baja van. 

Böbike nagyon lefogyott, már a múlt héten is csak 4 kiló volt, amikor a dokinál voltunk, tegnap már csak 3.80 kg. 
Ő előtte legalább 4 kg 30 deka lehetett, vissza kell hizlalnom a Kis Csókát, be is tankoltam ma falatokkal, hogy legyen neki itthon minden, amit csak szeret.

Tegnap szedtem szilvát és este ki is magoztam. Olyan lekvár receptet találtam, amit összerétegezek, egy napig hagyom állni és csak főzni kell, kevergetni se nagyon.  2,5 kiló szilva, ennyi fér a lábasomba. 
Jó sokáig főztem, 4 kis üveggel lett, remélem el fog állni. 
Még délelőtt kimentem és szedtem megint vagy 3 kilót és este szépen kimagozgatom a TV előtt és holnap újabb adagot főzök. 

Kivettem a "kész" karalábékat is, legyalultam gyufaszálra (úgy szeretem levesbe) és eltettem a fagyasztóba. 

Aztán még behoztam a kovászos uborkákat is. Az egyik sajnos bepenészesedett, szerintem a leszorító lapkától, úgyhogy marha mérges voltam. Egyrészt mert mehetett a szemétre, másrészt ebben a fülledt melegben becipeltem az a nagy üveget, aztán meg kicipeltem kiönteni. 
A másik az jó volt, szétraktam üvegekbe, egy a hűtőbe enni, a többi kapott egy kis tartósítót és jó lesz télire... már ha sikerül és eláll. Minden esetre raktam alájuk műanyag dobozokat, ha kiforrna, ne a polcra folyjon a lötyi. Egyszer jártam így, az első évben. Csupa ragadós szmötyi volt az egész polc, vért izzadtam, mire letakarítottam és nem szeretek takarítani. 
Ezeket kell a leghamarabb elfogyasztani, mert nem olyan elállós, mint a savanyú uborka.