Azt hiszem lassan eljön az az idő, amikor ritkábban fogok jelentkezni, mert nem igazán lesz miről írni. 
A kertbe hétközben már nem tudok kimenni dolgozni, mert mire kilépek a melóból, addigra sötét van. Hétvégén pedig nem tudni milyen időjárás lesz.

A talaj is mélyen vizes, nem könnyen fog olyanra száradni, hogy kezelhető legyen. Most is annyi eső leesett pénteken és vasárnap, hogy az borzasztó, legfeljebb dagonyázni lehetne a kertben. Kész ítéletidő volt mind a két nap. 
Ami fel lett villázva az elkészült, a többivel majd valamikor boldogulok, egyszerűen az időjárás nem engedte. 
Bevallom, hogy ez a tavaly késő nyár óta tartó rengeteg eső már kezd az agyamra menni. Kellett, nagyon kellett a 2021-2022-es nagy aszály után, de a párásság miatt nagyon elszaporodtak a gombabetegségek, rosszabb termésem lett, mint az aszály idején volt. A monília tombol a gyümölcsfákon, nem is tudom, hogy valaha meg tudom-e őket gyógyítani. 
Én ugyan nem permetezek, de apu mindig fújja a fákat, de nála is ugyanilyen betegek, semmi különbség nincs.

Az idén behoztam a kertbe 2 mézbogyót, egy pawpaw-ot és két jujubát, mert már nem merek "hazai" gyümölcsöket telepíteni, annyi betegség támadja őket. Ezeknek viszont egyelőre nincs ellenségük nálunk. Hogy aztán ez meddig tart, az majd kiderül. 

A télen tervezgetni fogok, majd nézek sok képet a neten is, mert van egy része a kertnek, amivel nem tudom mi legyen. 
Elől a tuják alatt van az ÁrnyasKert, az úgy is marad, illetve még alakul. Semmi élet nem volt azon a részen, mostanra azonban egész szépen sikerült beültetnem és  jól is érzik magukat azok a növények, amik ott vannak. Tehát az ÁrnyasKert szépen halad a maga útján. 
Ezen a részen (ami a képen van) kapott helyet (a kép alján) egy fügebokor, ami még kicsi és egy másik füge is van már benne, de az nagyon kérdéses, hogy megmarad-e, majd tavaszra kiderül.
Az első füge feletti ágyásban van az epres, amit viszont már meg akarok majd újítani, de nem biztos, hogy abból a fajtából, ami van, mert ez leterem és kész. 
Nézni fogok valami folytontermő fajtát.
Van ott egy nagy letakart rész (gyomirtás céljából), oda tervezek még epret ültetni, de még nem biztos. 
Van itt 3 szilvafa is, de nagyon betegek, talán a legkisebbet, vagy talán a középsőt megpróbálom menteni, de a többinek mennie kell. 
Szőlők is vannak még ott, de nem jó fajták és nagyon öreg tövek. Az idén még ezek is betegek lettek, pedig rezisztens fajták. Olyan szépen indult, azt hittem rengeteg szőlő lesz, de elvitte ezeket is a betegség. Nem tudom megtartom-e őket. Egyébként ennek a kertnek a nagy részét tényleg le kellett és még le is kell tarolnom. Nagyon öreg növények voltak/vannak benne, ami pedig nem öreg az beteg. 
Egy értékes gyümölcsfa sincs benne, mind olyan fajták, amik nem igazán jók. Talán az alma az egyetlen, ami jó fajta, de az is nagyon öreg fa már.
Néha nekikeseredek, mert túl sok a hátrányos adottsága a kertnek, amivel együtt kell élnem és ahhoz képest hozni ki belőle valamit. A házzal ugyanez van, annyira determinált minden, egy csomó, amúgy hasznos "tákolmánnyal", hogy sose lesz olyan, amire vágytam. 
Az a baj a tákolmányokkal is, hogy szükségesek, de lebontani és újracsinálni nagyon drága lenne, így meg elégedetlen vagyok vele. Lehetne persze rákölteni nagyon sok pénzt, de tényleg nagyon sok kéne rá, vagy lehetne nagy kreativitással kihozni belőlük valamit, de ahhoz meg idő kéne, ami szintén nincs.  

Szóval nem tudom, hogy legyen, viszont ki kéne alakítani ezt a részt is valahogy. Nem akarok kerttervezőt hívni, de erről már regéltem és nem is az ára miatt (amiatt is), hanem általában nem tetszenek, amiket csinálnak. 

A napokban kiástam a korai lonc bokrot is és egy kb. 50 centisre nőtt életfát. Valahová majd át kéne őket ültetni, de még nem találtam meg a helyüket a kertben. 

Ma kapott az idegen cica is enni... nem bírom nézni és hallgatni. Annyira éhes és annyira sír minden alkalommal és hiába kergettem el, akkor is idejött. Kidobott cica lehet és nemrég dobhatták ki, mert szelíd és az a nyafizás is....ez a cica beszélget. Látszik, hogy emberhez szokott. Már simogattam is tegnap. 
Lassan el kell kezdenem gazdit keresni nekik, mert túl sokan vannak. 

Nincs jó kedvem, a szabi után ma megyek vissza dolgozni és már egyre nehezebben "török be". Befeszült az egész vállövem ma reggelre, ez is mutatja, hogy mennyi feszkót rak rám már maga a tudat... minden idegszálam tiltakozik, hogy visszamenjek abba a stresszbe. Nagyon érzem, hogy változtatni kéne, ez a biztonsági játékosság istenbizony fájdalmasabb, mintha belemennék valami marha nagy változásba. És már jó ideje nem is ismerek magamra sem, mert bennem mindig annyi ambíció és bátorság volt, most meg évek óta már olyan gyáva és megalkuvó vagyok, zéró lelkesedéssel és csak fogy belőlem a szufla. Mint akit kiheréltek bazmeg. 
Nem azt csinálom, amit szeretnék és ez, hogy állandóan fojtom le az energiáimat és a lendületemet, ez már szabályosan beteggé tesz. Nem tudom átültetni a munkába az energiámat, ott meg csak erőlködök, hogy valahogy rábírjam magam, hogy azt csináljam, amit nem akarok. 
Egyébként ez már az a stádium, amikor így vagy úgy, de úgyis eldől valamerre a dolog, ha nem én, akkor majd úgy, hogy esetleg eldöntik helyettem. 

Hogy Fodor Ákost idézzem: 

"Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy."

:D 

Az a pénteki viharos szél nem igazán tett jót a magas krizantémoknak, de ahhoz képest meglepően rugalmasak. Azt hiszem az összes időjárási viszontagság közül a szelet utálom a legjobban, a villámlást és bizonyos mérték után a fagyot is. 
A kedvenc, magas krizantémomból sajnos majd a fele bokor letört, de nem a szélben, hanem amikor megpróbáltam újra felkötözni. 

Elza csütörtök éjjel nem jött be, pontosabban szerintem nem tudott bejönni. Reggel ki kellett mennem és úgy hívni őt, pedig itt feküdt a lépcsőház mellett az odarakott (és még el nem hordott) ágak között. Szerintem lefogta őt valamelyik kandúr, valószínűleg Herkules, mert reggel hangosan követelte a kaját, nagyon ki volt éhezve. Elza meg kifáradva, láttam a nyakán, hogy fogta őt valami, szürke a szőre és a kandúr szokta így lenyomni. Hiába az ivartalanítás, ha ezek a nyavalyások már tudják, hogy nőstény cica, akkor is űzik őt. 
Mivel Böbe nem használta eddig egyszer sem a bungit, így kitettem Elzának (a bungija tetejére) és rögtön bele is bújt. Fájnak a tagjai is, alig tudott felugrani rá. 
Most dupla bungija van, a doboz maga, ami jól ki van neki bélelve, a tetején egy vastag pléd, azon szokott feküdni, most pedig rátettem ezt a bolti bungit a plédre, abba van behúzódva. 
Örülök, hogy végre használja valaki, ha már jó drágán megvettem. 

Kaptam megint két óriási bokor krizantémot. Ilyenkor halottak napja után mindig jól járok, mert  megveszik az erkélyre és ilyenkor megkapom én, mert ki tudom ültetni a kertbe. 
A kicsit én vettem (öcázé), na nem a kínaiaktól, hanem a Sparban. Pofátlanságnak tartom, hogy ilyen állapotában nincs leárazva, de amíg van olyan hülye (én), aki megveszi, addig nem is fogják leértékelni. 
Én viszont úgy nézek rá, hogy ha megmarad, akkor jövőre ekkora bokor lesz belőle, mint a nagyok mellette, ha nem... hát akkor elbactam öcáz magyar királyi forintot. Majd jövőre beszámolok a fejleményekről. 

 Herkulest sikerült napozás közben lencsevégre kapnom. Hetek óta ilyen kidugott nyelvvel létezik, szerintem ez az önfeledtség jele nála. Szét szoktam magam röhögni rajta, amikor itt ül nekem az előszobaablakban kidugott nyelvvel és néz befelé azzal az abszolút naivan őszinte képével és annyira látszik rajta, hogy totálisan bízik, hogy lesz kaja és simi. Tegnap reggel nagyon kellett simizni őt, a kaja se érdekelte, amíg meg nem kapta az adagját, vannak ilyen szeretetrohamos napjai. :))

 És akkor az idei krizantémsorozatom utolsó epizódja következik, ezek talán a legszebbek. Mondhatni még télen vettem őket, egy cserépben a 3 fajtát, jobb ötletem nem is lehetett volna. Ilyen csodaszépek lettek. 
Sajnos gyökereztetni elfelejtettem belőle, így lutri lesz, hogy áttelelnek-e. Gondolkodtam azon is, hogy lehet, hogy beveszem földlabdával, de benn teleltetni szerintem sokkal nagyobb lutri, mint kinn hagyni. Nálam meleg a pince is, ha locsolom akkor felnyúlik és kimúlik, ha nem, akkor kiszárad. Nagyon nehéz megtalálni azt a középutat, ami jó lenne nekik. A verandára már nem tudom felhozni, mert ahhoz túl nagyok, nincs hely. 

Chrysanthemum indicum 'Splash Energy' 

Chrysanthemum “Splash Meadow”

Chrysanthemum indicum 'Splash Intense'

Tegnap - megint kihasználva, hogy sütött a nap - kiszedtem a hatalmas petrezselyem termésemet a földből, lett vagy 8 darab... ilyen még sose volt. Kb. a fele lesz használható, az összes csupa rozsda kívülről. Tavaly a nagy aszályban sokkal szebb és több volt belőle, már tényleg nem tudom mitől függ, hogy jó-e a termés. 
A helyét fel is villáztam rögtön, megint elkészült egy kis rész, viszont lassan rendben lesz a veteményes, már csak 2 ágyás van, amiben még van cucc. 

Kiszedtem az előkertből a valódi sáfrányokat is, mert nem igazán virágoznak. Tavaly se, idén se nagyon, le se tudtam fotózni. Nagy meglepetésemre lett egy fél vödörnyi hagymám, nagy telepek nőttek a 10 hagymából, nem értem, hogy miért nem hozott virágot sose. 
Most azon töröm a fejem, hogy hová ültessem ki őket, hogy szép legyen a virágzása és ha már ennyire jól elszaporodott, szeretném, hogy fedezze nekem a konyha sáfrányszükségletét. 

És akkor a krizantémok, mert ez most az ő idejük.

Ezek a gömböcök és egyebek igazi meglepetések. Ez a sárga pl. nem volt lefotózva tavaly. Arra emlékeztem, hogy hármat ültettem arra a részre tavaly ősszel (de csak kettőről volt fotó) és 3 jelölőkaró volt leszúrva is, de csak ez az egy maradt meg, nem tudtam melyik lesz. 
Nagyon szép a színe, borús időben is olyan, mintha sütné nap. 

Erre a rózsaszínűre szintén nem emlékeztem, végül megtaláltam a tavaly őszi fotókon, de csak akkor, amikor már mutatta a színét és úgy tudtam beazonosítani. Nagyon sokat változott egy év alatt a kert. 
Az idén is vettem egy csodarózsaszínt, nagyon örülnék, ha megmaradna, mert az kicsit másféle szerintem. 

A bordók nem újak, de ezek is elég késeiek. Még jó, hogy a hétvégén nem vettem meg a piacon. Nagyon nézegettem egyet, mert sárga volt a közepe, teljesen ki volt nyílva már, de ez a fajta volt. Ebből pedig nekem már 3 nagy gömböcöm is van. A 3. még most sem nyílik, az a ház előtt van a déli oldalon, ott kap a legtöbb fényt és ezek rövid nappalos növények, akkor nyílnak, amikor már elég sötétet kapnak.  

Itt már látszik a sárga közepe is. 

Ez a meggypiros már volt, de mostanra nyílt ki teljesen.  

Ahogy ez a margarétás is mostanra teljesen kinyílt. 

Ez is meglepi, egyáltalán nem emlékeztem rá, de nagyon örülök neki. :) Egy darabig szinte észre se vettem, ott növekedett az egyik lila gömböc mögött, csak most figyeltem fel rá, amikor elkezdte kinyitni a virágait.