Nagyon örülök, hogy így őszre mindig sikerülnek a retkek, amik nem is retkek, hanem vajrépák, de retekként fogyasztjuk őket. Tavasszal nekem a retek sosem sikerül, mert az utóbbi években mindig nagy fagyok vannak, nem lehet vetni, aztán meg hirtelen túl meleg, ami nem kedvez a reteknek, nem növeszt fejet, csak felmagzik. 
Ezek az őszi retkek pedig megbízhatóan megteremnek. 
Pedig ezt a vajrépát el lehet vetni ősszel is, de nekem akkor se sikerült tavaszra belőle semmi. Így viszont, augusztusban vetve mindig szép, nagyra nőnek. 
Lesz még müncheni sör is, már szépek, de abból még nem vettem ki és fekete retek is lesz pár darab. Utóbbiból nem kell sok, nem is annyira enni termesztem, hanem retekcseppeket szoktam belőle csinálni. 
Alkoholban áztatom jó sokáig és nagyon jó a gyomornak, de a szaga... hát az valami förtelem! 
A leveleit egyébként csak le szoktam dobálni a földre, tavaszig szépen vissza is komposztálódik a talajra és addig is takarja a földet. 
Nagyon szeretem őket ilyenkor, amikor a paprika és paradicsom már nem terem a kertben. Ámbár paprikát szoktam venni, mert azt nem akarom nélkülözni, de paradicsom nélkül egész jól elvagyok télen, sőt uborkát is ritkán veszek. Nem igazán szeretem a kígyóuborkákat, amit télen árulnak. 

 Leszedtem tegnap az utolsó brokkolikat is. Volt ami már kinyílt, de magot már nem fog tudni érlelni. Virágzik egy csomó rapini is, otthagytam, majd jönnek a fagyok és lefagynak, az is jó lesz talajtakarónak. 
Ha elállna az eső, most már a brokkolikat is visszadarabolnám, hogy takarják a talajt, de most is esik... már tényleg nagyon tele van a puttonyom az esővel. 

A brokkoliból fokhagymás, tejszínes brokkoli fog készülni és farfallét fogok kifőzni hozzá. 

Kivirágzott a hálaadási kaktuszom. Ezt eddig simán karácsonyi kaktusznak hívtam, csak a minap okosodtam fel arról, hogy létezik hálaadási kaktusz, sőt, húsvéti kaktusz is. 
Csodálkoztam is, hogy ilyen hamar virágba borult, de ezek szerint ez a dolga és éppen időben nyílik. 
Rákerestem viszont a húsvéti kaktuszokra is, kell nekem olyan, mert nagyon különleges a virágjuk. Karácsonyi kaktuszom van, már az is növeszti a bimbókat. Annak más a színe, pink színű, illetve hívják azt a színt ciklámen színnek is. 
Látom több helyen, hogy vannak, akik gyűjtik, nem is csodálkozom rajta, annyira szép színeik vannak. Egy húsvétit még én is megpróbálok majd szerezni.  Sajnos hely híján nem igazán engedhetek meg többet. 

Nem írom le, hogy mi a különbség közöttük, akit érdekel az utánaolvashat, több helyen is van leírás róla.
Egy ideje figyelem már a neten ezt oktatási kényszert, mindenki úgy ír dolgokról, mintha fő tudora lenne a témának, pedig szinte mindenki ugyanazt a cikket másolgatja... nem tudom mi ez, valami szakértői mánia, mindenki hozzáértőnek akar mutatkozni és azt hiszi, hogy megnéz egy cikket, akkor már ért is hozzá és oktathatja... Ha viszont rákérdezek a tapasztalataira, akkor ööööö.... hát ő még sose próbálta, de olyan is van, aki sose látta. Emiatt sok hülyeség is terjeng, mert tapasztalat nélkül adnak tovább dogokat, amiket csak úgy elhittek.

Jah! Igaz, a mondás, hogy a világon az ész van a legigazságosabban elosztva, mert mindenki azt hiszi neki elég van, sőt több is, mint másnak. 

Behoztam tegnap az októberkét is, mert rengeteg esőt kapott és még ígérik is az esőt újra. Nem akarom már, hogy tovább ázzon. 

Nagyon szép teleppé nőtt az egyik fajta indás ínfüvem is és a levelei is szép, színes foltot adnak most a kertben. Remélem tavasszal szépen fog virágozni. 

Gyönyörű most a kutyatej is (Euphorbia x martinii ‘Ascot Rainbow’), de most már figyelnem kell a nagyobb fagyokra lassan, nem szeretném, hogy elfagyjanak az ágai, mint tavaly. 

Elza nekiment tegnap az idegen cicának. Úgy nekipattant és akkora verekedés lett, hogy én még ilyet nem is láttam. Ez nagyon durva volt, Elza teljes erejéből gyilkolta a cicát, márpedig Elza nagy tenyeres-talpas CicaNéni, szóval van benne anyag rendesen, le is gyűrte. A másik cica se menekült nagyon, de azért igyekezett volna (amikor kiszabadult Elza karmai közül) békében elmenni, de Elza újra és újra csúnyán letámadta. 
Ő maga is megsérült, mert amikor bejött, akkor alig tudott lefeküdni és fájdalmában hangosan és rémisztően morgott (ahogy szokott, mint egy vadállat), azt hittem eltört a jobb első lába, de csak valami hirtelen fájdalmas rándulás lehetett. Egész délután figyeltem, de nem dagadt be neki és később már rá is lépett, estére meg tök jó volt, a lépcsőn is lerohant. 
Pedig az egyik hátsó lábával meg a rózsafa törzsén támasztott ki egy pillanatra, de úgy tűnik nem tört bele tüske. 

Azt viszont nem bánnám, ha nem jönne vissza az idegen cica, nem kell ide már az a jószág is. 

Böbe meg nem jött haza az éjjel, állt bennem az ütő is, hogy miért, mert ilyenkor már benn szokott aludni, de jól van. Reggel 6-kor jött be és már benn durmol az ágyban. 
Ez a Böbe valamelyik nap, a ronda, régi disznóól egy gerendáján egyensúlyozott. 

Nem tudom mit kéne csinálni azzal az óllal... lenn van a kert legvégében, lehet, hogy mégis el kéne bontatni, de alig találni bárkit nehéz fizikai munkára. A beomlott vermet se csinálta meg végül a srác, akivel beszéltem. 

Ez a kis kecskerágó (a Tamariska alatt van) nagyon jó vásár volt, már olyan szépen terjed, már egy csomó hajtása elkúszott és még örökzöld is. Legalább háromszorosára nőtt, pedig az idén ültettem. Remélem meg is fogja oldani a gyomosodás kérdését azon a részen, mert sokat küszködtem vele. Most őszre annyit látok, hogy már nem jött elő annyi tyúkhúr, mint tavaly ősszel, sőt, azokon a részeken gyakorlatilag nincs már tyúkhúr. Ezen őszintén meg vagyok lepődve, de talán a cserjék kizabálták a sok nitrogént a talajból azzal, hogy olyan hatalmasat nőttek az idén.

Szép színek is lettek a kertben, pedig ez az ősz nem olyan szép, mint szokott, szerintem a sok eső miatt. Akkor szép az ősz, amikor napos és száraz és van idejük szépen színeződni a növényeknek a jó időben. 
Ez a cserszömörce egyébként is bordó, de most szép, pirosas, narancsos színei is vannak. 

A múltkor néztem a tűztöviseket is, mert az egyiket pirosnak vettem, a másikat narancsnak, de akkor még nem látszott rajtuk a különbség és kicsit mérges is voltam. Most már látszik, nagyon szépek, de majd erősen meg kell metszeni őket, mert a nagyobb már nagyon elágazott mindenfelé.