Tegnap kora reggel 6-tól úgy nekirugaszkodtam a kertnek, mintha egy nap alatt akarnám behozni az összes kánikula miatti lemaradást. Délig bírtam. Egyrészt sokat kivett az erőmből is a meleg, másrészt - azt hiszem a huzattól - nagyon beállt a bal vállam és a nyakam. Eléggé fáj és akárhogy is tartom magam, akkor nem fáj, ha lefekszem. 
Bekentem Inno rheuma krémmel, az nagyon jó krém, el is lazult tőle, de elég gyakran kenni kell. 
Este próbálkoztam még kimenni, de gyakorlatilag a délutánok és esték nem tölthetők kinn, hacsak be nem öltözöm vastagon (de ahhoz meleg van), mert megesznek a rovarok. Két nagy csípéssel jöttem be kb. 10 perc után... szóval a kerti estéket elengedem. 

Mindenesetre haladtam reggel a kerttel, főleg a veteményessel. felkapáltam további ágyásokat. Mindegyiken rajta hagytam a füvet, estére szépen vissza is száradt. Kész lett a petrezselymes ágyás, a céklák és a zellerek és ezeket be is öntöztem tápoldatos lével. 

Nem tudom a zöldbabokat hagyjam-e még, mert most nem teremnek, de hátha még kivirágoznak. Egyébként nincs bajuk, csak a virágzást és a termést hagyták abba, gondolom a hőség miatt. 

A virágosban is tevékenykedtem kicsit. Először is elhordtam a sok visszavágott bársonyos kakukkszegfű szárat, amikkel félbemaradtam a kánikula miatt. Nem is a rendes komposztra mentek, hanem hátra. Van a kert hátsó részében a bokrok mögött egy zűrzavaros rész, ott kezdtem el először gyűjteni a komposztot és azóta is oda kerülnek azok a dolgok, amiket nem dolgozok fel valami miatt. Most ezek az elszáradt szárak is oda kerültek. 
Aztán még gyomláltam kicsit, illetve beszedtem egy nagy lavórba a borzaskatákat is, mindnek elszáradt már magtokja és összegyűjtöttem a magokat róla, na meg persze egy csomó szétszóródott. Jövőre lehet, hogy egy kicsit túl fog tengeni a borzaskata a kertben. 

Ma reggel meg elkezdtem lenyírni a füvet, lehet, hogy be is döglött a fűnyíróm. Leállítottam, mert fura volt a hangja és aztán már nem indult újra. Felfordítottam, hogy megnézzem be van-e akadva a kés, akkor láttam, hogy elejénél folyik a benzin... vagy olaj kifelé, bár szerintem ez attól volt, hogy felfordítottam. 
Aztán próbáltam még elindítani de kétszer füstölt... szerintem az olaj folyt ki belőle, megnéztem és kevés van benne, majd utánatöltöm és meglátom indul-e. Ha nem, akkor utána kell néznem, hogy garanciát hogy tudom érvényesíteni, tavasszal vettem még bőven garanciás.  
Ez most megint úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyattesés. 

Egyébként nagyon szép a kert, most főleg a veteményes része, a virágos nagyon szétszaladt a kánikulában. 

Lesz paradicsom is, ha nem is annyi, mint tavaly, de nincs is olyan sokra szükségem. Még a tavaly befőzöttekből is van egy csomó. 

Lassan szedem a bazsalikomot is, le szoktam fagyasztani, adagonként, alufóliába teszem, lapos csomagok lesznek belőle  és berakom egy nagy műanyagdobozba és így egyesével tudom kivenni az adagokat. Így olyan az íze, mintha friss lenne. A bazsalikom szerintem szárítva nem jó, elveszíti az igazi aromáját. 

Lesz itt paradicsom is bőven. Ezt is szeretem a fagyasztóba tenni, megforrázom, lehúzom a héját, darabolom és télen ugyanolyan jó lecsónak, mint a friss. A legtöbben üvegbe teszik, de úgy nem szeretem. Bár az is igaz, hogy a lecsót is ahányan, annyiféleképpen készítik. 
Emlékszem egyszer a cégnél a konyhában ebédeltünk és megkérdeztem a kollégámat mi az, amit eszik és azt mondta lecsó. Az valami narancssárga, híg lében főtt paprika volt... a lecsót én úgy csinálom, hogy sok hagymával, a paradicsomhoz képest kevesebb paprikával és sok paradicsommal. 
Pl. két hagymához 3 paprikát adok, a hagymát karikára vágom, a paprikát félbe, kicsumázom és vékony szeletekre vágom és az egészet zsíron jól lesütöm. A paradicsomot forró vízbe dobálom és lehúzom a héját, aztán összedarabolom, ennyi mennyiséghez 6-8 nagy paradicsomot használok és amikor lesült a hagyma és paprika, akkor adom hozzá a paradicsomot és ezt az egészet is lesütöm zsírjára. És persze sót adok hozzá, mást semmit. 
Nálunk ez az igazi lecsó és ez mindennel jó. Pirítóssal, rizzsel, tésztával, de néha szoktam rá tojást is ütni. 

A paprikák is rogyásig vannak, az idén nagyon jól sikerült, nagyon örülök neki. 

Kicsit sárosak az esőzésektől, de annyi baj legyen. Ez bolti kaliforniai magjából van. 

Ennek a magját a Szentesi magtól vettem, úgy hívják, hogy Fehér kos. Nagyon finom, tegnap vettem le belőle először, édes paprika, egyáltalán nem csíp. Én nem szeretem a csípőset, se a gyomromnak nem jó és az Ayurvéda szerint se jó nekem, mert a csípős nagyon erősíti a pittát és én amúgy is elég alaposan pitta típus vagyok.
Ezért maradnak ki a kertemből a chili paprikák is. Tavaly volt egy cayenne borsom, meg is szárítottam, de azóta is ott vannak lenn a pincében. Nagyon ritkán használok egy keveset olyan kajákba, amik nagyon megkívánják, de inkább csak télen, mert a csípős az fűt is és a forróságban nem is egészséges fogyasztani. 
A múltkor olvastam egy cikket, ahol éppen a csípőset javasolják meg sok gyömbért... akkora marhaságot is régen olvastam már. 

Rogyásig vannak a padlizsánok is, tegnap vettem be hármat és meg is sütöttem, már benn is vannak a fagyasztóban. A pittának nem javasolják a padlizsán fogyasztását sem, de erről az egyről nem mondok le. Annyira szeretem padlizsánkrémnek, hogy ezt nem tudnám nélkülözni a kajáim közül. 

Az idén ez a gömb cukkinim terem szépen, a többivel nem tudom mi van, de még most is csak fiú virágok vannak rajtuk. A sárga cukkinin van női virág is, de nem tudja megnöveszteni. 
A tökisszon projektem meg nem megy, egyszerűen nem akar teremni az se, de a sárga patisszon sem. Hmmm... nem értem, de várok vele, mert olyan nagyok és egészségesek, hogy biztos be fognak indulni, lehet, hogy a kánikulát nem szerették. 

Végre jobbak a reggelek, már kicsit le tudom hűteni a házat. Az éjjel lement 25 fokra a benti hőmérséklet, a nagy kora hajnali mindent kitárással innen indultam. Most 24,4 fok van benn és nem tudom fog-e még lejjebb menni, de ez akkor is jobb, mint 26 fokról nekiindulni a napnak bezáródó ablakokkal és kinti 35-38 fokkal, vagy többel. 
Elza is terpeszkedik a verandán, végre be tud jönni és pihenni. Nyitva hagytam neki is az ablakot, hogy járjon a levegő. 

Tegnap megsütöttem a káposztát is délután. Két adagban tudtam lesütni, mert nincs akkora edényem, hogy egyben ment volna. 5 doboz lett belőle a fagyasztóba, plusz volt egy egy az előző napi sütésből is. Ez elég is lesz télire, de fogok még venni káposztát, mert készítek másfélét is, pl. répával tavaszi tekercsbe valót és dumplingba valót is. Rohadt meleg volt már benn, mire kész lett a befőtt is és a káposzta is.

Ez egy nagy vájling, kettővel lett a káposzta, ez az egyik adag. 

Itt még sül, zsíron szoktam lesütni, szép barnára lepirítom. A són kívül egy lapos teáskanálnyi barnacukrot szoktam hozzáadni, mert az segít, hogy a színe szép legyen és az íze  is kell bele. 
Egyébként a káposztástésztát én kizárólag sósan, borsosan eszem. Hallottam, hogy vannak, akik cukorral, de el se tudnám képzelni, mint ahogy a krumplistésztát se pirospaprika nélkül. Van aki viszont anélkül eszi, ízlés dolga és szokásé is, ki hogy ismerte és szokta meg, arra esküszik. 

Tegnap megjöttek a TEMU-ról a dumpling készítő kis vackaim is. 
Szerintem ezekkel már fogok csinálni mindenfélét a télen. Azért szeretem, mert szinte bármivel tölthető a tészta, aztán ki lehet főzni és valamilyen tejfölös (vagy másféle) mártással enni, de olajban is ki lehet sütni. Gyakorlatilag nincs két egyforma dumpling.
Anno Hongkongban ettünk rengeteget és annyira ízlett, hogy úgy maradtam. Ott mindenféle van, minden kajáldában és a boltokban is hatalmas fagyasztópultok hada van kitömve mindenféle ízű és formájú dumplinggal. 
A legolcsóbbat rendeltem mert azért annyira nem vagyok konyhatündér, hogy folyton ezt gyártsam. Amennyit csinálni fogok, ahhoz bőven jók ezek a kis eszközök. 

Itt vannak a tegnapi szilvabefőttek is, a két üveg szörppel. A szörp jó lesz télen teába, vagy néha öntök egy kicsit egy flakon vízbe, hogy ízesebb legyen. Már ha el fog állni... bár van benne némi tartósító. 

 Egyébként az mutatja, hogy mennyire megviselt a hőség, hogy a ma reggeli kerti tevékenykedésem után hányingerem van, pedig alig csináltam valamit. 
Leszedtem megint az uborkát, de hamarosan már ki fogom húzkodni, mert nagyon beteg. 

Helyette vetettem újat az egyik ágyásba, ahonnan kijött a hagyma. Jól betrágyáztam a helyét és ezt tényleg fel szeretném futtatni, már ha majd az időjárás engedi, hogy kikeljen és nekem is legyen időm/erőm kimenni és alakítgatni. 

Kikapáltam a füvet a két répa ágyásból is, hogy legyen hely és vetettem 4 sor hagymamagot is, mind különböző, 1 sor lilahagyma, 1 sor 'Stuttgarti óriás' vöröshagyma, 1 sor lapos grillhagyma 'BORETTANA' és 1 sor 'Rákóczi Piroska' vöröshagyma. Még soha nem termesztettem dughagymának valót, most próbálom ki. Bár a legtöbb hagymamagot úgy vettem, hogy egyéves termesztésre is alkalmasak, de ilyen késői vetésnél szerintem (remélem) csak dughagyma méretre fognak megnőni... meglátom mi lesz belőle, kikelnek-e egyáltalán. A répaágyásokba vetettem őket, ahonnan már felszedtem a hagymákat. 
Hagymát hagyma után nem nagyon szokás, de adtam neki trágyát és eddig nem nagyon láttam kártevőket a hagymákban. És arra is gondoltam, hogy a répa védi, na meg a répát is védeni kell továbbra is. 

A kertben egyébként nagyon sok a gyom, a fű is nagyon megnőtt, kéne fűnyírózni és kaszálni, de amíg ki nem gyomlálok annyit, hogy legyen hová terítenem a fűnyíróból a nyesedéket, addig nem vágom le a füvet. Majd kaszálok, ahol amúgy se lehet fűnyírózni, de most tényleg rémállapotok vannak a kertben megint. 
Elég két nyamvadt hét, amikor nem lehet kimenni és szétmászik az egész. 
Napközben még most se lehet kinn megmaradni, ezért csak a reggelek maradnak (este a rovaroktól képtelenség kinn lenni), az meg annyira elég amennyire, de hát ez van.  

Tegnap már nem volt olyan rémesen meleg... kinn, de a ház nem tudott hűlni, bár legalább nem ment már fel 28 fokig a belső hőmérséklet. Úgy tűnik, hogy 27 fokra vagyok hitelesítve, addig elvagyok szenvedés és anyázás nélkül, de fölötte már szidom az időjárásfelelős (akárki vagy akármi legyen is az) összes relációját. 

A meleg ellenére tegnap képes voltam összereszelni a hűtőben lévő fél káposztát, nem akartam, hogy ott menjen tönkre. Lesütöttem káposztástésztára valónak, az lesz az ebéd, illetve egy dobozzal a fagyasztóba is tettem el. Szeretem télen, csak előveszem, főzök ki hozzá kockatésztát és már van is ebédem.
Vettem is ma még egy hatalmas káposztát, azt is le fogom sütni és fagyasztom.  

Ma reggel viszont csak 19 fok volt (az előző napok 22-hez képest ez már barátságos) és én már reggel 6-kor szilvát szedtem kinn a kertben. Sajnos nem lett sok, kb. 5 kilót tudtam leszedni. Lett 8 üveggel belőle, illetve kicsit elméreteztem a levét, ezért azt is kiszedtem üvegbe, jó lesz szörpnek. 

A befőtt receptje nagyon egyszerű, nem magoztam ki a szilvákat, se kedvem nem volt, illetve így legalább nem falom be olyan gyorsan, ha a magokat ki kell köpködni. Időnként, ha édességről van szó, nem tudom hol a határ. :( 

1 liter vízhez 30 dkg cukor kell, egy nagy darab fahéj, 1 babérlevél és pár szem szegfűszeg. Össze kell forralni, amikor forrt pár percet, akkor ki kell szedni a fűszereket belőle és beledobálni a forró lébe a szilvát. 2-3 percet forralni együtt és üvegekbe szedni, kell bele egy kis tartósító is. Száraz dunsztban hűl ki. 

Betegek a szilvafák nagyon, csupa monília. Nem volt érkezésem megpermetezni őket a gombaölő gombával amit vettem, de nem is tudom, hogy lenne-e értelme most ráfújni, mert tavalyról rajtuk vannak a múmiák is... ezt már nem lehet leszedni olyan sok van és fel se érem. Illetve kéne egy kis hűvös idő, hogy kipermetezhessem. 
Vagy talán majd lombhullás után leszedem a múmiákat és jövő tavasszal lemosózom és amikor már lesz lombja, akkor fújom rá a gombát. Majd kitalálom még. 

Ma reggel még kapáltam is, mert katasztrófahelyzet van a kertben megint. Megkapáltam a paprika és padlizsán ágyásokat (3 ágyás) és a köztük lévő járatokból is kivagdostam a füvet, illetve az egyik paradicsomot is felkapáltam. 
Aztán még nekiestem az egyik üres ágyásnak is, amiben hagyma volt, mert uborkát akarok tenni bele, lehetőleg még ma. 
Nagyon megy az uborkám tönkre és szeretnék még uborkát enni egészen késő őszig, sőt, ha lenne annyi, még berakni is jó lenne, lévén, hogy 2 üveg tönkrement a svéd uborkasalátából. 

A paradicsomok is rázendítettek, végre lehet kétpofára zabálni, én imádom csak úgy feldarabolva és megsózva enni. 
A nagy pirosak a régimódi befőző fajta, hatalmasra nő, folyton növő és akár egy kilós paradicsomokat is képes nevelni. Nagyon jó befőzni, lédús és jó húsos is. 
A rózsaszín pedig a 'New Big Dwarf', determinált fajta, nem nő 60-70 centinél nagyobbra, zömök és irtó sok paradicsomot képes teremni. Nagyon lédús.