13 fok volt reggel, végre nem volt már hideg.
Megint rendbe tettem egy ágyást, szárazság ide vagy oda, a gyom az nő, muszáj kiszedni, mert lassan mennek ki a szabadföldbe a paradicsomok, paprikák, padlizsánok, zellerek és vetni fogom az uborkát is, a cukkiniket és a patisszont. Bár nem tudom minek... 

Kiültettem egy nagy csomó tátika palántát is, a záporvirágokat... egyre több az öntöznivaló... és még maradt is tátika, amit visszaültettem a pohárba. Rengeteg egynyári palántám is van: pillangóvirágok magasak és alacsonyak, büdöskék és rézvirágok tömkelege, sóvirág, chia, a celózia és a titónia, amaránt, meg mittudomén, tele van kinn a kis fóliaház velük. Sőt még benn is vannak az ablakpárkányon: Kleopátra tűje, évelő szarkalábak, csillagfürtök, jób könnye... az idén igazán kitettem magamért, hogy majd színes legyen a kert, de a természet nagyon úgy tűnik, hogy nem ezt tervezte. 
Megint eszembe jutott a mondás, hogy: "Minden a tervek szerint alakul, bár ezek nem az én terveim." :D 

Szintén benn nőnek még a perillák, a tulsit már kivittem a fóliába... nem is tudom mikor fogok a végére érni a kiültetésnek. A locsolásukra meg gondolni se akarok. 

Bár most megfogadtam, hogy csak a veteményest fogom öntözni, a virágosban pedig az marad, ami megmarad. Addig kapnak vizet, amíg beállnak, aztán gondoskodjanak magukról.
Ha kell, akkor le fog cserélődni a növényzet a kertben, mert ez itt több, mint 1500 nm, nem tudom az egészet minden nap öntözni, még forgóban sem, ahogy tavaly, mert a végén már az se volt elég. 
Az Árnyas kertben már kiment egy örökzöld páfrány, bár azt lehet, hogy a fagy vitte el.
Kész röhej már, az ember csak kapkodja fejét, ezt a tavalyi aszály vitte, azt az idei aszály, ja és közben amazt meg a téli fagy, a gyümölcsöt meg a tavaszi fagy.  

Most szerintem kimegy még másik pár páfrány, a Macrophylla hortenziák is, de a tollbugák is haldokolnak. Ami vízigényes, az ki fog pusztulni, de már engedem, mert nagyon úgy tűnik, hogy ebbe az irányba fog változni az éghajlatunk. Nem akarok abba a csapdába esni, hogy küzdök-küzdök és végül úgyis kimúlnak. 
Csalódott vagyok, nagyon nagy energiákkal indultam neki a szezonnak és már itt a legelején olyan, mintha kupán vertek volna, hogy csak ne olyan hevesen! 

Úgy vagyok a virágpalántákkal is, hogy - mind az egynyáriakkal, mind az évelőkkel - ami végül megmarad, azt fogom továbbra is nevelni, ami nem, azt elengedem. 
Kezdem nagyra becsülni a haranglábakat, mert nagyon bírják az extrém szárazságot, de az én kötött, betonszerű talajomat is. 
Ráadásul nem tudom, hogy csinálják, de az egyik részen csak egyfajta volt, aztán valahonnan megjelent mellette egy világoskék, tavaly már 3 féle volt és most már elég sok színű van...  Pedig nem szoktam őket engedni magot hozni és mégis. A kert másik részén vannak más színűek is, de mindig visszavágom a mag érlelése előtt, mert eléggé gyomosító növény és így is rengeteg új növény lesz valahonnan, de nemcsak új növény, hanem teljesen új színek is. Nem tudom, hogy csinálja ez a növény, de az idén nagyon szépek lettek. 

Minden szárazság ellenére megkezdtem a kiültetéseket a kertbe, ha már felneveltem ezt a sok virágpalántát, akkor legalább megpróbálom őket megtartani. 
Ennyit még nem Hamupipőkéztem, jól belocsolom őket és a kis, kerti ollómmal rövidre darabolom a szénát és úgy teszem köréjük mulcsnak. Így többnek tűnik a széna, jobban a kicsi növények köré tudom rendezni, talán valamivel hatékonyabb lesz, mintha azokat a hosszú szálakat raktam volna le. 
Már kinn vannak a szegfűk, a kúpvirágok (csak 3 lett sajnos), a hajnalkák és a 4 db színes, évelő margaréta is. 
Remélem, hogy majd nem feledkezem meg a hajnalkákról a ház előtt, mert ott nagyon száraz minden és azért ültettem őket, hogy felfuttassam a kerítésre, hogy védjék az árnyékliliomokat a napsütéstől. 
Van a kerítésnek egy kőlábazata, ami mellett árnyék van és eleinte jók is voltak ott az árnyékliliomok, de már akkorára nőnek minden évben, hogy magasabbak, mint a kőlábazat és mindig megégeti őket a nap. 
Tavaly nyár végén beültettem oda egy nagy tő Jiaogulant (ötlevelű ginseng) és csodák-csodája az is áttelelt, de a két árnyékliliom között van, ezért arra várni kell, hogy annyira nagy legyen, hogy ténylegesen befussa a kerítést, a hajnalka sokkal gyorsabban növekszik és a virágja is szép lesz. 

A veteményesbe kiültettem a póréhagymákat és szedtem fel retket a fólia alól, szépek lettek és egészségesek is. A zöldje is nagyon szép, ezért fellógattam lenn az alagsorban megszáradni. Ki akarom próbálni elkészíteni, ahogy a koreai videókban láttam, de majd vissza kell nézni, hogy pontosan, hogy csinálják. 
Téli sarjadékhagymát is szedtem fel enni. 

Az egyik ásásmentes ágyásomat végül fel kellett villáznom, mert ebben a formában nem lehet bele vetni. Nem volt elég rajta a mulcs, sokkal több kellett volna. Idő kell ahhoz, hogy felépüljön a talaj, de azt hiszem maradok az őszi villázásnál és inkább mustárt fogok beleszórni. Göröngyös is lett, nem lesz jó bele vetni. 
A kép jobb oldalán látszik, hogy verem oldalában már milyen hatalmasa nőtt a madárbirs, viszont a borostyán, amit beültettem, az kidöglött, újat kell ültetnem bele. 

Ahol járok rajta, már most ilyen repedezett a talaj.

Nagyon érdekes "szelek" fújnak mostanában. Éppen kinn voltam a kertben és nagy zúgást hallottam, olyan volt, mintha közeledne valami, mintha repülő húzott volna a fejem felett közvetlenül, óriási szél támadt és aztán ahogy jött, úgy el is ült. Nem tartott tovább 30 másodpercnél és mostanában gyakran van ilyen. Istenbizony olyan volt, mintha egy láthatatlan, de nagy jármű húzott volna el.  
Van amikor percekig is eltart, de ezek nem olyanok, mint amikor tényleg viharos szél fúj. 
Az autóval is tapasztalok az utóbbi időben furákat, mintha láthatatlan nagy gömbök lennének az úton, amiknek nekimegyek, de rugalmasak és elpattannak... 
Mert a szél régen is fújt, az ember érzi, hogy tolja az autót főleg nagyobb sebességnél, de ezek a valamik nekem jönnek, vagy én megyek beléjük. 
Ti nem vettétek még ezt észre? Nehéz ezt időjárási jelenségnek titulálni. 

A sziklakertben még szépek a növények, de kaptak már egy kis vizet, hogy ne gyengüljenek le teljesen. 
Aztán a fotóról láttam meg, hogy a kövek és a lépőkövek között milyen üres, ezért beraktam kövirózsákkal, majd szépen elszaporodnak és sokkal jobban fog kinézni. 

A japán gyöngyvessző ilyenkor tavasszal nagyot brillírozik ezzel a színnel, nagyon szeretem. Remélem a 3 bujtás sikerülni fog és akkor a kert más részeibe is ültethetek belőle. 
Előtte az egyik fajta óriásliliomom növekszik. 

Itt a hólyagvesszővel együtt vannak. 
Tavaly a hólyagvessző alá vittem le árnyékliliomot, de nem ültettem elég mélyre, ráadásul tavaly csak döglődött az aszályban és még jobban kiszáradt, mert kiemelkedett a talajból. Ezért most kivettem és beültettem már rendesen... nem tudom tavaly hogy sikeredett olyan vacakul a beültetése. 

A japán juharom a lemenő nap fényében, olyan szép! 

Tárnics, ez az, amelyik jobban érzi magát, a másikat még mindig ápolgatom, talán megmarad. 

Este az Árnyas kertben, azt hiszem szükségem lesz több ilyen kis napelemes lámpára, olyan jó hangulatot adnak este a kertnek, csak sajnos általában nem tartanak sokáig. Az Árnyas kert sajnos csak önmaga árnyéka az idén a szárazság miatt. 

Kicsit kitakarítottam az előkertet, de sajnos a tyúkhúr már szétszórta a magját, lesz bőven belőle jövőre is. :)))
Szedtem ki tarackoló kékgyökeret és már harmadszorra ültettem ki a ház elé egy lejtős részre... szerintem most is ki fog száradni, de a remény hal meg utoljára. Pedig olyan jó lenne, ha betakarná azt a részt. Ez a virág kinyírja maga alatt a gyomot és nagyon szép és ha elterjedne, nem kéne a kaszával ott se erőlködni. 
Most megöntöztem jó alaposan, de oda nem hordok ki vizet, elég öntöznivaló van benn a kertben is. 
Kijött vele egy szép, gyökeres darab a piros sásliliomból is, azt is kiültettem a kapu mellé. Úgy látom, hogy a szarvasok a narancssárga sásliliomot nem zabálják, hátha ezt se... mostanában nem látom őket. Egész télen itt rágtak le mindent, most hatalmas a fű mellettem a kaszálón, de nem jönnek. Biztos máshol is találnak most kaját maguknak. 

Ez egyébként nem is volt tervbe véve, csak úgy megcsináltam, ezért most nagyon örülök magamnak megint. 

A keleti mák az előkertben (Papaver orientale) már nagyon készülődik. 

Kicsit megint felhajtottam lenn a kert végében a rézsűnél a geotextilből és beültettem egy fehér-zöld tarka kúszó kecskerágót, de vittem le még nagyon neonzöld és mályvaszínű tűzesőt is, illetve csatavirágot, pár követ is baraktam a szegélybe. Nem nagy haladás, de valamicske.
Amúgy meg ott lenn végig "kellemes" dögszag lengedezett, szerintem a szomszéd földön valami elhullott állat lehet a nagy fűben, talán róka? Bár... lehet bármi, macska is, vagy elhullott madár. 
Nem is voltam lenn, csak, amíg megcsináltam amit akartam, mert nagyon büdös volt. 

Lehangoló a szárazság. 
Az Árnyas kert gyakorlatilag megsemmisülni látszik. Megöntöztem, de ez most szinte semmit sem ér. Tavaly tavasszal erőteljesek voltak a növényeim, de nem volt lehetőségük regenerálódni a tavalyi aszály után. Nyár végén jött az eső, amikor már nem a növekedéssel vannak elfoglalva, ezért ez a szárazság most hatványozódik, a tavalyi szárazság miatt egyébként is legyengült növényeket gyötri meg... sok minden ki fog pusztulni, ha nem kapunk egy-két héten belül kiadós mennyiségű esőt. 

El van vetve a rengeteg egynyárim, aminek nagy része ki se kelt, pedig igyekszem nedvesen tartani a földet nekik, de nagyon sok frissen kiültetett növény is van és akkor a veteményesről még nem is beszéltem. Meg arról a rengeteg virág és zöldségpalántáról, amiket mind ki fogok ültetni... hogy fogom locsolni mindet? 

Pedig elsején elvetettem a zöldbabot is, nem mindet, de a sötétlila színűt és pár sor zöldet vetettem, a többit majd később a borsó helyére, hátha addigra esne az eső... az ember mindig reménykedik. 

Kiszedtem egy rakás túlburjánzott haranglábat is és kettőt átültettem az Árnyas kerti sziklakertbe, ott nem nagyon marad meg semmi, de a haranglábak tipikusan mindent is kibírnak és szinte mindig zöldek, kivéve télen. 
Szedtem ki szintén nagyon elterjedt kínai szellőrózsákat is azokról a helyekről, ahol nem szeretném, hogy legyenek és átültettem máshová...  jól belocsoltam és ezeket is sorsára hagyom. 
Olyan kár... annyi minden találna most helyre a kertben, rendeződhetne, alakulhatna, ehelyett megint az van, hogy nézem a pusztulatot. Már 15-20 mm eső csodákat művelne a kerttel és adna egy kis időt neki a regenerálódásra, de mintha minden összeesküdött volna. 
A kis vizes élőhely ötletét egyelőre félre is tettem. 

Kivettem a kikelt csörgőfákat (6 darab van) is és beültettem hosszú cserepekbe, hogy a főgyökerét mindegyik jól le tudja ereszteni. 

Összességében azért haladgatok lassan, kicsivel kevesebb lelkesedéssel az időjárás miatt. Nehéz így lelkesnek maradni, ha nem látok esélyt se arra, hogy a munkámból kialakul valami szép. 

A kökörcsinek már magba mennek, de így is olyan mutatósak. 

Böbike újabban kerti díszkedik, hol az egyik dísz helyén csücsül, hol a másikon. Eszembe juttatja, hogy ki kéne már hordani a díszeket, amit aztán jól elfelejtek. 

A sziklakertben most is egész jó színek vannak, ezek a piros kövirózsák, csak most éppen már sárgák. :)

Ez egy szúróshegyű mongolkövirózsa (Orostachys spinosa ex Bongelia). 

Kivirágzott a medvehagyma is. Az idén meg se kóstoltam...