Pár napja reggel a ZenCica is rájött, hogy a kaja odalenn terem. :))) Akármennyire is alfában vagy thétában leledzik a cica, azt azért nem tudta nem észrevenni, hogy a többiek egyszerre rohannak lefelé, hanyatt-homlok a tetőről, ezért végül a maga zen módján ő is lejött. Szépen, lassan, komótosan, de lejött. 
Herkules egy kicsit odébb evett, de majd közelítünk. Végül is ez most miattam volt, mert a "vadak" tőlem nem mertek volna odajönni a kajához (bár a Nyenyere már nem vad, alig tudok tőle lépni a kertben), Herkules meg kéri a rendes reggeli imádást, simizést és úgy egyáltalán. :) 
Édes kis Kandúrka, sose hittem volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a lábamhoz dörgölőzik és az udvaron is simogathatom őt. Teljesen felszabadult a cica. :)
Valamelyik nap a napsütésben a fűben hentergett és a hasát simiztette. Ezt a cicák nem nagyon szokták megengedni, még Böbe is csak tessék-lássék, de Herkules imádja, bár ő minden érintést imád. Nem akarom elhinni, hogy ehhez majdnem 5 év kellett és hogy pár hónapja még ugyanúgy elszaladt az udvaron, mint a vadak. Olyan, mint aki egész életében arra várt, hogy végre szeresse valaki. :) 
Herkuló még most is turmixolt kaját eszik, de legalább eszik és azt hiszem az antibiotikumok a kis belében is rendbe tettek valamit, mert normálisan eszik végre. Már nem olyan, mint egy végtelen bél, amibe csak öntöttem a kaját és mégis mindig éhes volt. Nem tudom meddig lesz el Herkuló, mert sovány és nem is néz ki túl jól, de a kedve jó és jön a tavasz is, hátha... nézzétek azt a fejet!  Annyira tud élvezkedni, mint aki beszívott! :D :D 

Jó, hogy tegnap lefotóztam a krókuszokat, nyiladoznak már. Ma nem menne, esik az eső (a változatosság kedvéért) és eléggé ronda idő van kinn, megint jól felázik a kert. A hóvirágok pedig teljes virágzásban vannak.  

A keleti hunyor (vagy büdös hunyor) nem akarja hagyni magát lefotózni, akárhányat csinálok róla, mind homályos egy kicsit, de most van tele bimbóval. Nem szereti ezt a túlzottan nedves környezetet, nem is olyan nagy, mint tavaly volt, de remélem, hogy a virágait ki tudja nyitni, bár nem jelentősek, nem is túl mutatósak, de nem bánnám, ha szaporodna kicsit. 

Az Ericán tegnap találtam egy falatozó, nagy poszméhet, fehér popsisnak hívom őket. :)))) Nem tudom, hogy a természet miért szereti ennyire a fehér popsikat, de az őzeknek is az van. Biztos ugyanaz a lélek teremtette őket és nem tud elrugaszkodni a saját fehér popsis ötletétől. :)))))

 Amikor anyu elment, akkor utána olvastam Dr. Michael Newton-tól a Lelkünk útja című könyvet, 4 kicsi kötet, de annál érdekesebb. Azt érdemes tudni róla, hogy Ő egy hipnoterapeuta volt, aki felfedezte, hogy a páciensei a hipnózis állapotában időnként átmennek valami olyan térbe, ami az élet után van, pontosabban az életek között. Aztán elkezdett célirányosan ezzel foglalkozni a hipnózis keretein belül. 
A könyv rendkívül érdekes és nekem nagyon sokat segített anyu halála után. 
Ebben a könyvben olvastam, hogy vannak olyan lelkek, akik a teremtéssel foglalkoznak (elvileg mindegyik), de azokról írt, akik gyakorolnak... talán a fehér popsik ilyen gyakorlásokból erednek. :)) 

Mindenesetre az nagyon jó hír, hogy lassan a tudomány is elkezd foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg a témában. Most már olyan sok tapasztalás gyűlt össze a világban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 
Van egy nagyon érdekes weboldal is, ahol gyűjtik már a világszerte tapasztalt halálközeli élményeket, ami majdnem ugyanez a kategória, bár ezek tapasztalói éppen csak bepillantanak abba a világba, aztán visszajönnek. És ha belegondolunk, akkor miért is ne lehetne? A pillangó se gondolná a báb állapotában, hogy mi lesz belőle és mi magunk is egész más állapotban élünk a fogantatástól a születésig. Ha ez lehetséges, akkor miért is ne lehetne lehetséges a halál után is bármi? 

Mivel már ősidők óta foglalkozom spirituális kérdésekkel, mélyen hiszek abban, hogy az, amit ma spirituális útnak és tudásnak nevezünk, az egy nagyon régi, elveszett tudásnak a fennmaradt része, a tudomány pedig a saját kacskaringós módján elkezdte újra felfedezni ezeket a dolgokat. 

Csináltam fotót az összes 2023 őszén elültetett hagymás növényről és majd nézem, ahogy szépen kivirágoznak. Tavaly is így csináltam. Sajnos lett 3, amiknek se híre, se hamva nem lett, ezek az Acis Autumnale 'September Snow' és a Dichelostemma 'Ida-Maia' voltak, illetve a korbácsliliom, de a többsége szépen virágzott tavaly tavasszal. Egyébként még várok az első kettőre, mert tavaly láttam valamit két helyen, amikről nem tudtam, hogy az mi lehet, virágot nem hoztak, hátha az idén lesz belőlük valami. 

Az idén az első, ami mellé pipát tehetek, az az Iris reticulata 'Eye Catcher', ami ugyan még nem nyílt ki teljesen, de már azonosítható (és persze oda is írtam mellé) és úgyis lesz még róla kép, amikor jobban kinyílik. Mellette az a sűrűség a díszhagymák, remélem nem fogják zavarni egymást. 

Tegnap is kinn voltam a kertben egyébként, az igaz, hogy délelőtt nem volt igazán jó idő, de aztán kipendült egy kicsit. 
Megpermeteztem lemosóval a megmetszett fákat és az orbáncfű cserjét is, mert megtámadta valami rozsdabetegség. Szerintem azt a betegséget kapta el, ami a púpliliomon volt ősszel, ott van tőle nem messze. Nem is tudom megmarad-e egyáltalán. Fújtam a púpliliom tövére is, bár még nem hajt, de a gombaspórák biztos ott vannak. Majd amikor kihajt (ha kihajt), akkor is le fogom fújni.  

Aztán megint nekiálltam visszavágni lágyszárú évelők elszáradt részeit, főleg a krizantémokat. Jó sokat sikerült levágni, de még mindig van bőven. Két bokor elszáradt szárait nem daraboltam vissza mulcsnak, mert valami bajuk volt, a többit mind visszaraktam saját maguk köré. 
Most látszik egyébként, hogy hová lehetne még hagymásokat ültetni közéjük, ősszel nem látszott a hely a hatalmas bokor virágoktól, de most megjegyeztem, mehet még bele egy csomó krókusz és miegymás. 

Második reggel vittem le a fűbe a kaját a cicáknak, mert nagyon unom már, hogy örökké tele van hátul a tető macskakajás edényekkel és különben se tolongjanak itt az ablakban. 
A Nyenyere és a Mosogató azonnal rohantak, Herkules hívásra, de lejött, a ZenCica azonban a füle botját se mozdítja, ő végül fenn kapott enni, bár szerintem nem volt jó ötlet, mert valahogy meg kell majd értenie, hogy másutt fog ezután enni. Úgy tűnik neki bele fog telni egy kis időbe. 
Amúgy fürtökben lógnak rajtam a macskák... kicsit (nagyon) elegem van belőlük, de mindig megesik rajtuk a szívem. Szerintem a környék valamiért nem kívánt macskái mind nálam kötnek ki.  A Nyenyere a borzalmas hangjával és nem hallgat el, Elzát szerintem azért dobhatták ki, mert olyan volt, mint egy élő gázkazán, bár az utóbbi időben rendbe jött már, a télen már nem éreztem azt a szagot a verandán.
Herkulest tudjuk, neki kb. minden baja van, a ZenCica nem tudom mitől zen, de tuti valami nem stimmel vele.  Csak a Mosogató normális és persze a Böbe. 

Böbe egyébként játszani tanít engem. Mostanában esténként bevezette, hogy bújócskázik. Van az előszobában egy hatalmas tükör, JYSK-ben vettem, nagyon szép, ezüst a kerete, de nem tudom, hogy gondolták, azt nem lehet feltenni a falra, ezért fel van téve egy kis szekrénykére és csak neki van támasztva a falnak. Na, ezt a Böbe felfedezte magának és folyton ott kell bújócskázni vele és labdázni. Bebújik és gurítgatjuk a labdát, de a TV mögé is bebújik, ott meg egy összesodort újsággal nyúkálok, ő meg kinyúkál a TV alatt és elkapja az újságot és/vagy püföli... marhára élvezi. Én nem annyira, de kb. két hete kezdte és minden este játszani kell vele, mielőtt lefekszik aludni. :)))) Mint egy gyerek! 

Szombaton majdnem egész nap kinn voltam a kertben, megmetszettem a birsalmát, a piros ribizlit és az őszibarackot. Hát... a barackon nem tudom lesz-e, de legalább most barackfa formája van. Az is lehet, hogy később kellett volna... na mindegy, ez most már így lett. 
A birsalmáról levágtam az összes tőhajtást és az ágain voltak már iszonyú vastag, felfelé törekvő, vízhajtásnak látszó ágak. Azokat mind kivágtam, a többi részéhez nem nyúltam, mert azt tudom, hogy a birsalma a tavalyi hajtásain hozza a termést. Aztán majd valamikor meg is kéne permetezni, de vasárnapra esőt ígértek, jövő héten nem biztos, hogy lesz időm... a tavalyi lemosópermetezés is így maradt el. 
A levágott vastag tőhajtásokat szépen megtisztítottam és lesznek belőlük jó karóim a borsóhálónak.
A kert csupa sár egyébként, nem lehet a talajra rámenni. Másutt látom, hogy már javában veteményeznek, szerintem nekem itt március közepénél hamarabb nincs esélyem, de az is csak akkor, ha addig már nem esne több eső. 

Vágtam még ki öreg ágakat a nagy jezsámen bokorból is, azt a bokrot ősszel szerintem tövig vissza fogom vágni, az is lehet, hogy kiveszem onnan. Van még másik kettő jezsámen bokrom és ugyan csodás, amikor nyílik a virága és az illata is fantasztikus, de tőről nagyon terjed. 

Délután pedig sütöttem muffint, mert majd meghaltam valami édességért és a muffin az olyan összeborítós süti és hamar kész is van. Tettem bele a tavaly eltett tökisszonból, amit 3-4 napon át áztattam-főztem tömény cukorszirupban. Egyáltalán nem lehet rájönni, hogy tök, jó édes lett, áttetsző. Lehet, hogy az idén megpróbálom majd úgy, hogy kicsit kiszárítom utána a cukros tökkockákat. Kíváncsi vagyok rá, hogy meg lehet-e csinálni. 

A muffin receptje: (mennyiségeket csak kb. tudok, mert azt tudom, hogy az állagának milyennek kell lennie és ahhoz igazítok mindent. 

1 tojás, csipet só, 2 cs. vaníliáscukor, fél cs. sütőpor, 2 evőkanál barna nádcukor, kb. fél dl étolaj (7-8 dkg vajat szoktam olvasztani, de nincs itthon), tej, a cukros tökök a (kevés) levével), kb. 10 dkg dejó, 1 marék aszalt vörösáfonya és rétesliszt. A muffinpapírokat beraktam a muffintepsibe és belekanalaztam a cuccot. Kb. 190 fokon sütöttem, amíg a teteje szép piros nem lett. 

Az a jó benne, hogy akármit is bele lehet borítani, kókuszreszeléket, csokidarabokat, befőttet, reszelt almát, banánt, vagy bármilyen gyümölcsöt, de sósat is lehet készíteni. 

El vannak vetve a palántának valók is, főleg virágok, de már földben van a zeller és a paprikák, illetve egy fajta padlizsán. Az egyik ablak már majdnem tele van, a másik még szabad, majd oda jönnek a paradicsomok.
A virágok közül a keleti mák már kikelt, pár Monarda is és úgy láttam, hogy kikelt pár Geum is, a piros biztosan, a sárga meg napok óta kínlódik. Valami látszik a nagyezerjófű magjain is, csak kicsit lenne végre több napsütés, mert hiába a déli ablak, ha nem süt a nap. 

És persze a hóvirágok is itt vannak még, most ők a főszereplők kertben.