Utolsó pillanatban ültettem el, ráadásul a legnagyobb tavaszi szárazságban, ezért öntöznöm kellett.  Nem is a legjobb talajú részbe ültettem, eléggé agyagos az a rész, de szépen kikeltek és az öntözés hatására meg is nőttek. 

Szeretem a búzavirágot, a természetes, eredeti búzavirágnak  gyönyörű kék a színe és ezek között is volt olan kék, de van közötte lilás is és rózsaszínű is.

Hagyom meg magnak belőle, mert szeretném, ha jövőre is lenne a kertemben. 

A kedvenc virágom a pillangóvirág. Annyira szép, kecses virág, a gyönyörű csipkés leveleivel, hogy az csoda. Olyan könnyednek látszik, mint a pillangó, mégis erős növény, hiszen magasra nő és ellenáll a nagy szélnek is. 

A hagyományos pillangóvirágaim még nem nyíltak ki, de a sárga fajta már javában virágzik. Kisebb termetű, mint a rózsaszín és a levelei is más formájúak, nem olyan nagyon légies, mint a másik Cosmos virág. 

Láttam egyébként sötétbordó magot is, nem is tudom miért nem vettem, de majd jövőre. legalább megint lesz valami újfajta virágom. :)

Palántát neveltem a magjaiból és aztán szétültettem őket a kertben, kis csoportokba. Eddig leszedtem az elnyílt virágokat, de később majd hagyok párat magba menni, mert jövőre is szeretnék ültetni, ez a virág nem maradhat ki a kertemből. 

Nagy meglepetésemre egy piros is nyílik a sárgák között, nagyon örülök neki, csodálatos virág. 

Nem rendeztem neki egyébként túl nagy ápolást, miután kitettem a végleges helyére, arra ügyeltem, hogy esők után a talaj ne keményedjen meg körülötte, óvatosan egy pici, kézikapával mindig fellazítottam a talaját és persze a gyomokat se engedtem elszaporodni körülötte. 

Az etetőnek a fára való  felhúzását és leengedését (hiszen naponta legalább kétszer töltenem kellett) úgy oldottam meg, hogy a faágra, a sűrűjébe, ahová azért még felhúzható az etető, feltettem egy S alakú fémkampót, erre akasztottam aztán az etetőt tartó csigát. 

Vettem kicsi fémcsigát, de azt is meg kell védeni az időjárás viszontagságaitól, ezért levágtam egy vizes flakon felső harmadát, annyira, hogy a csiga éppen bele kerüljön, amikor lóg. 

A tetején rajta hagytam a csavaros kupakot is. A kupakot a közepén kilyukasztottam egy felforrósított szöggel, így szépen és könnyen kiolvad a lyuk. Azért nem jó simán áthurkolni a nyakán, mert akkor ferdén fog lógni, így meg függőleged.  Ebből lett a csiga védőburkolata. 

A csiga akasztós részén áthurkoltam egy madzagot, amit áthúztam a kilyukasztott kupakon, csomót kötöttem rá, hogy az S kampóra fel lehessen akasztani és még kötöttem csomókat a kupak tetejénél is, meg a belsejénél, rögzítésnek, hogy ne csúszkáljon. 

Így kaptam ezt a képen látható (az S fémkampóra) felakasztható alkotmányt, amiben ígya csiga védve van, mint egy műanyag haranggal le van fedve a flakon tetejével. 

Végül áthúztam a zsinórt a csigán, rákötöttem a madártetetőre és máris le- és felhúzható volt az etető a fán. A zsinórnak megfelelő hosszúságúnak kell lennie, hogy akkor se szaladjon le a csigáról, amikor leengedjük az etetőt. 

A képen spárga van, de végül nem azt használtam, hanem azt a kötelet, amit úgy találtam meg a neten, hogy "univerzális fonott kötél". A végeit picit meg kell égetni gyufával, hogy ne foszoljon szét.