Az etetőnek a fára való  felhúzását és leengedését (hiszen naponta legalább kétszer töltenem kellett) úgy oldottam meg, hogy a faágra, a sűrűjébe, ahová azért még felhúzható az etető, feltettem egy S alakú fémkampót, erre akasztottam aztán az etetőt tartó csigát. 

Vettem kicsi fémcsigát, de azt is meg kell védeni az időjárás viszontagságaitól, ezért levágtam egy vizes flakon felső harmadát, annyira, hogy a csiga éppen bele kerüljön, amikor lóg. 

A tetején rajta hagytam a csavaros kupakot is. A kupakot a közepén kilyukasztottam egy felforrósított szöggel, így szépen és könnyen kiolvad a lyuk. Azért nem jó simán áthurkolni a nyakán, mert akkor ferdén fog lógni, így meg függőleged.  Ebből lett a csiga védőburkolata. 

A csiga akasztós részén áthurkoltam egy madzagot, amit áthúztam a kilyukasztott kupakon, csomót kötöttem rá, hogy az S kampóra fel lehessen akasztani és még kötöttem csomókat a kupak tetejénél is, meg a belsejénél, rögzítésnek, hogy ne csúszkáljon. 

Így kaptam ezt a képen látható (az S fémkampóra) felakasztható alkotmányt, amiben ígya csiga védve van, mint egy műanyag haranggal le van fedve a flakon tetejével. 

Végül áthúztam a zsinórt a csigán, rákötöttem a madártetetőre és máris le- és felhúzható volt az etető a fán. A zsinórnak megfelelő hosszúságúnak kell lennie, hogy akkor se szaladjon le a csigáról, amikor leengedjük az etetőt. 

A képen spárga van, de végül nem azt használtam, hanem azt a kötelet, amit úgy találtam meg a neten, hogy "univerzális fonott kötél". A végeit picit meg kell égetni gyufával, hogy ne foszoljon szét.