Tegnap este nem jött be a Böbe. A rókás kaland óta minden este megjelent, amikor sötétedni kezdett, de tegnap tiszta hülye volt. 

Elzával huzakodtak megint. Elza mindig nekiszalad és elzavarja. Valamelyik nap azt vettem észre, hogy Elza ül a kertben a füstölő előtt és csak utána láttam meg Böbét a füstölő tetején, Elza nem engedte le. El szokta állni az útját akkor is, amikor be akar jönni. 

Egyébként értik... Elzán látom, hogy szeretne bejönni és tudja, milyen a benti lét. Szinte biztos vagyok abban, hogy ő valami kidobott benti cica. Viszont megtanult kinn élni és túlélni, bár most már a kajával nem kell gondolnia. Ettől függetlenül a múltkor kaptam tőle egy egeret. :D 

Eddig úgy láttam, hogy a Böbe tart tőle, de tegnap már nagyon fújt rá, de kivárta, míg Elza egészen közel ér és csak akkor szaladt el előle. Úgy vettem észre, hogy most ő piszkálja Elzát és nem fordítva. Eddig egy ijedt kiscicát láttam, aki fél, de most nem. Azt hiszem felvette a kesztyűt Elza ellen és előbb-utóbb eldöntik majd kié a terület, de ha jót akarnak maguknak, akkor osztozniuk kell, legfeljebb nem járnak ugyanazon utakon... elég nagy a kert, végül is el tudják kerülni egymást. 

Herkuli meg szarik rájuk, jön és eszik és hízik. Böbével jóban vannak, az utóbbi időben a Böbe elég óvatosan ment ki reggelente, nézte, hogy melyik macska van a környéken és ha Herkules volt itt, szinte láttam a megkönnyebbülést rajta. 

Nem győzök magamon csodálkozni, hogy szeretem ezeket a dögöket! De tényleg jó fejek és elég érdekesek, nem ismertem a cicákat eddig, de igazán érdekes életük van. Csavargók, önállóak, nagyon nagy túlélők és bizalmatlanok, de el lehet nyerni a bizalmukat. Nem könnyű, de ők is nagyon vágynak szeretetre. Már még Kandúr Herkuli is dörgöli a fejét a kezemhez. Egyszer már a hátán is végighúztam a kezem, de azért elég rosszallóan hátranézett, olyan "El a mancsokkal!" nézéssel. :))))

Kinyílt az egy szem vetővirágom, még ezt is tavaly ősszel ültettem, de elég későn és már nem hozott virágot. Így aztán tavasszal nagyon örültem neki, amikor megláttam a levelét kihajtani, ebből tudtam, hogy él a növény. 

Most pedig minden nap figyeltem, hogy virágzik-e majd, de már kezdtem megijedni, mert nyoma se volt, aztán egyik napról a másikra kibújt a földből. Sajnos anpokig nem tudta kinyitni a virágját, mert borús volt az idő. Olyan, mint a krókuszok, azok se nyílnak ki borús időben. Remélem majd szaporodik... nem is tudom hogy gondoltam, hogy csak egy hagymát vettem, azt hiszem spóroltam, mert rengeteg félét rendeltem tavaly és mindenből akartam egy kicsit. 

Reggel kimentem és leszedtem egy nagy vajling szőlőt. Nem volt igazán jó idő a kinti kertészkedésre, reggel esett is, dörgött, villámlott, gondoltam itt az idő a pekmez (vagy peszmeg) készítésre. 

Elhoztam Pestről a múltkor a "kacsafacsarót" és azzal szépen kipréseltem a mustot a szőlőből. Ez tulajdonképpen egy Vital Center, amit még anno valamelyik tévés shopból  rendeltem olyan egyet fizet kettőt kap alapon egy ismerőssel. Nem szeretném elkiabálni, de konyhai gépet ennyit még az életben nem használtam, mint ez a kis csodaeszközt, nagyon jó. Remélem még sokáig fog tartani. 

No, ennek van egy nanoszűrős része, aminek a közepébe beledobálom a leszemezett szőlőt (mondjuk ez elég Hamupipőkés) és szépen kinyomja belőle a levet. Volt vagy 5-6 kaktuszfügém is, azokat is kifacsartam vele, mert egyébként élvezhetetlenek, annyi mag van bennük. Szóval ez kaktuszos pekmez lesz. 

Még nem főztem meg, benn van a lé a hűtőben, majd délután, amikor már nem megyek ki a kertbe, akkor fogom megfőzni. 

A poloskákkal tele van az összes hócipőm. Baromi sok van, egyszerűen elképesztő. Bezártam a veranda ajtaját, mégis bemásznak valahol, gondolom az ajtó alatti résen... de mindenütt ott vannak, a falakon, a növényeken, mindenhol. Undorító lények. Ilyenkor el szoktam gondolkodni, hogy Istennek vajon mi volt ezekkel a szándéka, mert semmi nem eszi őket, pedig mekkora kajatömeget biztosítanának már... 

Elültettem a két új krizantémomat, nagyon remélem, hogy  ki fogják nyitni a virágaikat. 

Kiszedtem egy rakás növényt a kertből, amik már befejezték az életüket. Uborkát, pár tő paradicsomot, a patisszon és cukkiniféléket, rengeteg gyomot, az elnyílt  körömvirágokat, kihúzgáltam az édesköményeket. Akkora karógyökerük van, hogy alig  tudtam kiszedni őket. Utánanézek jó-e valamire, mert nagyon szépek, nagyok és jó az illatuk.

Letépte a szél az egyik darab belátásgátlót a kerítésről (nem teljesen szerencsére)  azt is visszaerősítettem, még jó, hogy van itthon műanyag kötözőm. Szóval egy csomót mókoltam kinn és még ki is megyek kicsit. 

Még azon agyalok, hogy mi legyen a komposzttal, mert megint nyitni kell valahol egy újat. A most kiszedett növényeket csak behalmoztam a réginek a tetejére,  de majd össze kell darabolni őket és új helyre gyűjteni. 

Sokkal több időre lenne szükségem.