Azt hiszem feltaláltam a spanyolviaszt a dáliagumók teleltetéshez. Nem egyszerű feladat átmeneti ezeket a növényeket a következő évre, mert vagy kiszáradnak a gumók, vagy megrothadnak, vagy elkapja őket valami betegség. Én sem akarom még elkiabálni, de úgy érzem, hogy tényleg jó megoldást találtam. 

Először is amikor kiszedtem őket a földből, levágtam a vastag,  üreges szárukat és száraz, fedett, szellős helyen lefelé fordítottam őket pár napra , hogy a víz kicsurogjon a szárakból.

Utána vittem be a pincébe, ahol a helyük jó, lenn vannak a leghűvösebb helységben, ahol persze nincs fagy, olyan 10-12 fok lehet ott. Majd teszek oda egy hőmérőt, hogy ne becsülgetni kelljen. 

Betettem őket egy papírdobozba és megszórtam cicaalommal. Nem lepi el teljesen, a nagyobb gumókat, amik a levágott száron vannak, félig takarja, a kicsiket pedig beledugdostam, mint a répát a homokba. Kb. hetente ellenőrzöm őket és ha nagyon száraznak találom a levegőt és az almot, akkor bespriccelem vízzel. Tartok ott egy spriccelőt, direkt a gumók miatt. 

A cicaalom azért jó, mert magába szívja a nedvességet és így nem rohadnak el a gumók, viszont enyhén nedves közegben vannak. A spriccelést nem szabad elfelejteni, mert az alom akkor a gumókból fogja kiszívni a nedvességet. Eddig bevált, szép, egészségesek a gumók, nagyon remélem, hogy így is maradnak. Jövőre új fajtákat is tervezek beszerezni, mert imádom ezeket a csodálatos virágokat. Olyan színpompásak és változatosak, színekben, formákban és méretekben egyaránt, hogy igazán csodálnivalók. 

Elkezdtem megsütni a saját termésű sütőtököket és azt kell mondjam, hogy finom lett. Jót tett nekik, hogy sokáig kinn hagytam őket és gondolom az utóérés is. Lenn vannak a pince előterében egy nagy papírdobozban. 

A legutóbbiból ettem is, és egy részéből sütőtökkrémet csináltam, nagyon hasonlóan a répakrémhez. 

Azzal a különbséggel, hogy ebben nincs fokhagyma. A jól átsült tököt elpépesítettem villával, reszeltem bele kis szerecsendiót, pici római köményt (őröltet) tettem bele, pici őrölt vegyes borsot és sót. Nyomtam bele egy kis majonézt, ennyi. Pirítóssal reggelire nagyon finom. 

Ma is tervezek egyet megsütni, lehet, hogy ma egy részére szórok kicsi fahéjat és csurgatok rá mézet, de nem az egészre, mert magában is szeretem. Én mindig túlsütöm kicsit a tököt, mert szeretem a picit túlsült, már-már égett széleit. 

Egyébként azon gondolkodtam, hogy jövőre nem ültetek, mert nagyon nagy helyet foglal és túlságosan fut mindenfelé, de azért tettel el belőle magot... hát persze, hogy tettem. :))))))

Annyira nincs erőm semmihez, hogy az rettenetes. Kimentem a kertbe kicsit, hogy levegőn legyek, de semmihez semmi energiám. Kedvem lenne, de pár gereblyehúzástól elfáradtam... mint akiben nincs izom. Bennem van a hajtóerő, hogy kimenjek és csináljam a dolgokat, de amikor kimegyek, akkor pár mozdulattól úgy érzem magam, mint egy rongybaba, csak lógnak a tagjaim erőtlenül. 

Összehúztam a magnólia leveleit egy kupacba, bár még a kupac se lett rendes. Össze kéne szedni... otthagytam. 

Találtam viszont alatta egy phlox-ot, gondolom magról kelhetett ki, mert előzőleg ott volt a phlox, onnan ültettem át a sziklakertbe. Még akkor vettem, amikor nem volt egy ásónyomnyi megművelt rész sem a kertben és hirtelen nem volt hová tenni, így  beültettem a magnólai alá. Jó helye volt egyébként ott, szépen virágzott, mert amikor nyílik, akkor még nincs lomb a fán, csak virág és később is sütötte a délutáni nap. Örülök ennek a kis magoncnak, mert imádom ezt a növényt, csodaszép virágai vannak tavasszal. 

És találtam még 2 kicsi kék kúszó nepáli borókát is, amiből szintén van egy nagy, a kicsik meg magoncok, mert nem a tövéről nőnek, hanem  másutt (nem messze) és önállóan. Az egyiket már odaígértem apunak.