Egyébként azt utálom a legjobban az óraállításban, hogy szörnyű hosszúak az esték. Át kell alakítanom az elfoglaltságaimat, pedig nem vagyok az az unatkozós típus, de a téli beszorultságot nem szeretem, még akkor sem, ha éppen pihenésre vágyom. 
Ráadásul teljesen összezavarodott az alvókám megint, most a változatosság kedvéért felébredek kora hajnalban és nem tudok visszaaludni. 

Már majdnem az összes levél lejött a magnóliáról, ezért elkezdtem összegereblyézni és elhordani hátra a cserjésbe. Ez a 3. év, hogy beborítom ott a talajt vele, egyrészt mert talán az volt a legagyagosabb rész a kertben és iszonyúan meg tudott repedezni, másrészt a szulák miatt, bár azt nem nagyon érdekli... talán egy kicsivel kevesebb van belőle. 
Még nem estem neki teljes gőzzel, mert nem akarok duplán dolgozni, hullanak még a levelek, pár nagy, tömött vödörrel vittem el belőle... fogyogat minden nappal a fa alól, már jócskán látszik, hogy hordom elfelé. Rengeteg levél van, de ez jó, mert sok komposztot jelent. 

A cserjék közé szórva és még ők is le fogják engedni a saját leveleiket, jó vastag takarót kapnak maguk alá. 

Lesz mit nézegetni a kertben a télen is, mert kikeltek a spenótjaim végre, pedig már hetekkel ezelőtt elvetettem őket, de most kaptak esőt a hosszú hétvégén.
Vetettem még  tatsoi-t is, valami látszik, de nem vagyok biztos abban, hogy az kelt ki, de úgyse gyomlálok most, majd kiderül, hogy az lett-e. 
A fokhagymáknak még nyomát se látom. 

Hiányoltam a narancs-vörös színt a kertből és felfedeztem a naspolyát... érdemes volt megmenteni ezt a fát, mert a színe is fantasztikus így ősszel. 
Nagyon picik rajta a naspolyák, de nem tudom, hogy az idei szárazság-e az oka, de mindegy is. Nem hiszem, hogy valaha a naspolyával fogok kínlódani, csupa mag az egész, eddig is a fa alatt kóstolgattam le a magokról az éretteket, bár - mivel fölötte volt a diófa és a cseresznye is - sose volt rajta sok. Ha sok lesz, akkor majd kitalálom mi legyen vele. Maga a fa szép, csodás a virágja is és most megmutatta az őszi lombszínét is és fagyok után a gyümölcse is finom, majd megeszegetem. 

Böbe egészen eszméletlen szokásokat kezd felvenni. Az egy dolog, hogy minden hajnalban be akar mászni a paplanom alá (nem ő ébreszt, akkor jelentkezik, amikor észreveszi, hogy fenn vagyok), de simogatni is kell. Ha abbahagyom, akkor nyúkál a kezével és nyekeg. Szerencsére nem folytonos, van egy simiadag amit kér, aztán békén hagy. Akkor szokott elmenni, amikor fordulok, akkor elrohan, eszik pár falatot és visszafekszik valahová az ágyra, vagy ha már megy a fűtés, akkor a cicatorony tetejére, mert az a radiátor mellett van. 
Pedig nem akartam rászoktatni az ágyamra, direkt elzavartam onnan, amikor próbálkozott, de amikor ivartalanítva lett és ébredezett a műtét után, akkor még félálomban felmászott mellém, odabújt és ott reszketett nekem... na, hát ki a fene zavarta (vagy tette) volna le onnan?
Magam is meg voltam rémülve, hogy a frissen ragasztott sebével felmászott, emelni se mertem volna és annyira kis gyámoltalan volt... azóta az ágy nem tud már tabu lenni. 

Esténként pedig bevezetett (mostanában) egy teljesen új szertartást, le kell őt fektetni. :))) Mint egy kisbabát. Ha nem ugyanakkor megyek aludni, mint ő, akkor fektetés van, különben hiszti van, vagy nagyon bánatos nézés.  
Az az érdekes, hogy nem lehet őt ölbe venni (Elzát se), csak addig, amíg becipelem Őfelsége macskai seggét az ágyba, azt az elnehezedést érezni kéne, de az ölemben nem marad, azt nem tűri. Kell egy kis ugyulibugyuli, simogatás és imádás és már alszik is. :) 
Az éjjel meg úgy dudált (ez nála a horkolás), hogy ráébredtem. :D 

***

Minden kívánságom így teljesüljön! 
Beszélgettem a FB-n valakivel a gyönyörű splash krizantémja láttán és megint belesajdult a szívem, hogy az enyémek mind kipusztultak. Kétszer is, mert a tavalyi se maradt meg, pedig egy hungarocel dobozban próbáltam teleltetni, védve, de azt se bírta ki.  
Úgyis mennem kellett Pestre és betértem az OBI-ba is, mert a hirdetésükben van splash krizantém és voilà, sikerült is hoznom, méghozzá féláron. Az igaz, hogy nem azok a színek, de ez is háromféle egy cserépben. Ezeket most már benn fogom teleltetni a verandán és tavasszal majd szétültetem és maradnak cserépben. 
És hogy teljes legyen az örömöm, találtam ezt az apró, rózsaszín virágút is az OBI-ban. 
Volt nekem ilyen már, egyszer a szomszéd város piacán vettem és még soha, senkinél nem láttam ezt a fajtát azelőtt sem, és azóta sem. 
Tulajdonképpen emiatt járkáltam a piacra ilyentájt már tavaly is, hátha újra találok belőle, de sose volt, erre most szembe jött velem az OBI-ban. Nem teljesen ugyanaz, de hasonló. 

Nekem ez volt (lenti kép), sajnos a 2023-2024 téli krizantémpusztulásnak ez is áldozatul esett, ahogy a 95%-uk. 
Egyébként ehhez hasonlóm most pirosban van, szép, sárga kontúros a szirmok belseje, ahogy ennél fehér kontúros és az már egyszer áttelelt. Benne lesz a krizantémos posztban. 

Az új rózsaszínt is ki akarom ültetni, hátha, de azon gondolkodom, hogy veszek be belőle egy hajtást és ledugom. Nem tudom, hogy ilyenkor képes lesz-e még gyökeret ereszteni, de egy próbát megér... vagy benn teleltem, tavasszal szaporítom és jövőre próbálom ki, hogy áttelel-e. Olyan sokat elveszítettem már, ezt nem szeretném. 

Gyönyörű ma reggel lenn a völgy. :) 

Azt hittem, hogy lesz még egy harmadik bejegyzés is az Asterekről, mert az egyik egészen sötétlila, még most sem nyílt ki, de lehet, hogy nem is fog? 
Mindössze ennyit mutat eddig, ha később még kinyílik, majd ide fogom tenni pótlólag a képet róla. Meg van rakva bimbóval, de nem tudja kinyitni, szerintem a lisztharmat miatt. Lehet, hogy nem is érdemes vele várni, mert túl sűrű és csak teret adok a betegségnek, lehet, hogy visszavágom inkább. 
Pedig olyan szép a színe. 

 A rózsaszínek. 

Ezek másféle színűek, nem is tudom... pink, vagy magenta? 

Ez egy idei új szerzemény. 

Ezek az előkertben vannak (a következő 3 kép), de nagyon megviselte őket a nyár, alig maradt belőlük valami életben. Tavasszal költözni fognak innen. 
Ez a fehér, nem olyan, mint a másik fehér, ennek nem válik rózsaszínné, vagy inkább lilássá a széle, ez mindig fehér marad. 

Ezt a fehéret abból szaporítottam, ami még a ház előtt nem virágzott ki, nagyon szép, dús bokor nőtt ebből is. 

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre lilásabb. 

Van egy még egy ennél is sötétebb lila (az első kép), amiből két bokor is van, de azok még most se nyílnak, szerintem már nem nyílnak ki. Valószínűleg ez is csak azért, mert tavasszal új helyre ültettem át. 

Ebből is van még egy másik bokor, de az is nagyon megsínylette a nyarat. Ez is, de legalább mutat valamit, a másikon alig van virág. 

Ez a ház előtt van, még ez is nagyon szép lilássá fog változni, majd mutatom még. Ide is pótolni fogom a képet róla. Ez olyan, mint amit fentebb mutattam. 

A másik újat is beteszem ide, hogy egy helyen meglegyenek. Nekem is hasznos lehet visszanézni, hogy minek kell előbújnia tavasszal. :) 

Meg vagyok időben kicsit csusszanva a bejegyzésekkel, de nem is baj, nemsokára eljön az az idő, amikor több szünetet fogok tartani, mert nem lesz miről írni, nem nagyon történik majd semmi a kertben. 

Szombat reggel volt egy nyargalásom a piacon, eredetileg krizantémot néztem volna, de semmi érdekeset nem láttam, helyette hoztam ezt az Astert, ami remélem szépen be fog állni. 
Nem lesz olyan magas, mint a többi, ez inkább törpe, ezért is vettem, mert ágyások szélére nagyon jó lesz, amikor majd elszaporodik. 

És még mindig a hosszú hétvégénél vagyok, vasárnap megcsináltam egy újabb ágyást, villázás, nagyobb gyomok kiszedése, a szalmatakarás rajta maradt, annak a tetejébe szórtam komposztot és a legtetejére ment a széna. 
Meglátom, hogy válik be ez a fajta kertészkedés, de amit eddig láttam a talajon, már a szalma alatt is nagyon porhanyós és jó minőségű a talaj. 

Rendeztem egy kis sütögetést is, most a kolbász a menő. :)))
Hagymával, csöpögtetett kenyérrel, kimchivel... nyami! Persze az eső miatt már el voltak téve a kerti bútorok és a kis üstkályha is, de végül is nem tartott semeddig újra kihozni őket. Jól esett a kertben ücsörögni, tele hassal, a szép, őszi napsütésben. 
Lassan itt az ideje élvezni is kertet, az elmúlt években csak a munka volt, az állandó tevékenykedés, az igyekezet, hogy az ember utolérje magát. Úgy tűnik, hogy őszre eljött ez is, amikor csak ülök és élvezem a kertet, ahogy van. :)

Lement a vállamról a birsalma kérdés is, apu elvitte az összeset, így nem kell már azzal is vacakolnom, nem volt már hozzá kedvem. 

Hullanak a levelek, már kétszer is gereblyéztem, a szilva és az őszibarack leveleit rakom bele a komposztba, ami a virágágyásokra hull, az természetesen ott marad és helyben komposztálódik el. A magnólia leveleivel nem vacakolok többször is, majd amikor lehull az összes, akkor összegyűjtöm. 
A képen Elzu ácsorog itt az őszies hangulatban. :) 

Ez egy kicsit távolabbról... nem mutattam eddig így, mert a szilvafa tövébe volt letéve egy nagy bála szalma és elég csúnya volt a takarással együtt, de az idén már elhasználtam mulcsnak. Tavasszal majd végre kimehet a kispadom a fa alá, aztán majd kicsit kipofozom a környékét is, de az is lehet, hogy hagyom füvesre. 
A szilvafa alatt elkezdtem hagyni nőni egy magoncot (vagy a tövéről hajt), mert a fa már elég öreg és nem tudom meddig bírja majd. Mire ki kell majd vágni, addigra felnő alatta egy fiatal fa. 
Fontos az árnyéka és a szilva is jó fajta, sárga, de nem fosóka szilva, hanem nagyszemű, hosszúkás, elválik a magjától és az íze is jó. Nem tudom meg lehetne-e fiatalítani ezt a fát...