Újabb reggeli öntözés után - ezúttal az előkert volt a soros, ma az Árnyas kert jön - tegnap nekiálltam és kiszedtem a cukorborsót is. Az összeset elvittem hátra a másik borsóágyásba és letakartam vele a talajt. Még mindig nem fedte be teljesen. Egyelőre nincs több mulcsanyagom, illetve van szénám is, de majd kijön még 2 sor borsó, azt fogom odatenni. 
Viszont olyan büszke vagyok apukámra, képzeljétek el, hogy elkezdett mulcsolni ő is. :) 86 éves múlt és még tavaly is azt mondta, hogy attól rendezetlen és csúnya kert, de mindig mutogattam neki, hogy nézze meg, milyen jó nedves és hűvös a talaj a mulcs alatt még a legnagyobb kánikulában is. 
Aztán valamelyik nap, amikor átjött és végigsétáltunk a kerten, elámult, hogy milyen szépek a paradicsomjaim és tegnap mutatta, hogy ő is lemulcsolta szénával az összes palántáját és nedves alatta a talaj. :)

Nekiestem és visszavágtam az orvosi zsályát. Hatalmas az a bokor és minden évben rájövök, hogy nem lehet formára vágni. Annyi ága van és és keletkezik új, ami aztán megfásodik, hogy csak nyesni lehet vissza, amennyire csak tudom. Az alsó, földön fekvő részeit is teljesen kivágtam, gyakorlatilag visszamulcsoltam ezt is saját maga alá a zöld és a fás részekkel együtt. 
Még a jezsámenek vannak hátra, az még szép falat lesz visszametszegetni őket. 

Viszont képzeljétek mi találtam a kertben. Gyomlálgattam itt-ott, pakolásztam vissza a kiszedett füvet a növények köré, amikor megláttam a sárga cérnákat az egyik ernyős verbénán (ami ugye szintén magától kelt), Aranka volt rajta! 
Na, hát ettől aztán rohadtul megijedtem, leszedtem az összeset róla, bedobtam a kukába, de aztán rájöttem, hogy amiben már benne van, azt is ki kell dobnom, ezért ment a verbéna is utána. 
Nem tudom honnan jött be ez az élősködő dög a kertembe, de úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyattesés. 

Érdekes egyébként megfigyelni, hogy vannak növények, amiknek meg se kottyan a szárazság. Ilyen pl. az Írország harangjai vagy másik nevén kagylóvirág. Növekszik rendületlenül és hozza ezeket az érdekes formájú zöld virágokat, amik tulajdonképpen csészelevelek az apró virág körül. 
Érdekes, hogy a leírások szerint rendszeres öntözést igényel, hát nem... én nem öntözöm és tök jól elvan egyelőre. 

A tűzgyöngyvirágok is nyílnak, bár nem olyan gazdagon, mint szoktak, de hát kész csoda, hogy élnek. 

Az előkertben a fehér macskafarkú veronika is hamar elbarnítja a szirmait. 

A muskotályzsálya bírja, de lassan vége a virágzásnak. Még hagyom kicsit, mert a kék fadongóknak nagy kedvence, de vissza fogom vágni, mert nem szeretném, ha magot hullatna, mert akkor mindenütt lesz belőle és már pici korában is olyan gyökere van, hogy ásó kell hozzá. Egyszer már megkínlódtam vele, elég is volt annyi, azóta nem engedem szaporodni csak úgy bele a vakvilágba.  

Búzavirág, a kertbe már nem engedem be, mert ez is olyan, hogy mindenhol lesz belőle. Kívül nőtt (magától) a kerítésen kívül, ott szórhatja a magját, de ez most egy szál,  jövőre már százan lesznek... ezzel fogok mulcsolni, de azért szép. Nagyon szeretem a kék virágokat.

Clematis 'Star of India', jól megijesztett tavasszal, azt hittem ennek is vége lett. A 'Justa' sajnos kipusztult és ennek a szárain se láttam egy megveszekedett rügyet sem. Már majdnem lemondtam róla, amikor láttam, hogy tőről hajt kifelé. Nem olyan dús, mint tavaly volt, nem tudom, hogy mi baja volt neki, de most kicsit figyelmesebben öntözöm, mert lehet, hogy ez a száraz időjárás nem kedvezett neki. Szárazabb helyen van, mint a többiek. 

Levendula. Szedtem egy csokorral belőle és begyömöszöltem egy üvegbe és nyakon öntöttem vodkával. Kullancs ellen fogom picit majd hígítani vízzel és magamra permetezni. 

A 'The Fairy' rózsám is nyílni kezdett. Rengeteg bimbó van rajta, fel is támasztottam az ágait, mert ez tulajdonképpen egy talajtakaró rózsa, de nem akarom, hogy a földön heverjenek az ágai. 
Nagyon bírja a metszést, tavasszal szinte tövig visszanyestem és ekkora megint. 

Böbike, CsőMacska! :))) Újabban teljesen ellepte a fotelt, állandóan ott alszik. Mindig van valami kedvenc helye a lakásban. :) 
Szerencse, hogy az én fotelemre már nem szokott pályázni. :D Volt idő, amikor szó szerint harcoltunk a fotelemért. :))))

8 fok van ma reggel, nem semmi ez az időjárás az idén. 
Tegnap egy pillanat alatt kerekedett olyan hatalmas porördög, mint egy minitornádó, csak úgy vitte a port, ilyet Magyarországon én még nem is láttam. Nem tartott sokáig, de iszonyú nagy port kavart fel. 
USA-ban láttam rengeteg porördögöt, ott naponta többet is láttunk a sivatagban. 

Úgy érzem, hogy lassan elkezdhetek kétségbeesni, annyira száraz minden, de nem adom fel, mert olyan nem lehet, hogy ne jöjjön eső valamikor. Végül is nem vagyunk sivatag (még), szóval csak ki kell tartani, de hogy meddig... azt nem tudni. 

Minden nap rengeteg vizet kihordok a növényekre és meg is hálálják. Gyakorlatilag nem néz ki rosszul a kert, van ugyan pár növény, amiket jobban megvisel a szárazság, de azokkal kicsit többet törődök. Még nem engedtem el egyiket sem (de ha kell, el fogom) és nagyon bízom abban, hogy nem is kell. 2022-t is megúszták még a Macrophyllák is, az igaz, hogy akkor már a fürdővizet is kihordtam. Most a tollbugáknál rezeg a léc, virágozni készülnek, de nagyon viseltesek szegények. 

Még mindig rakom ki a szalmát, a zöldbabokat is lemulcsoltam vele, bár a zöldbab a nagy lombjával saját maga alatt nagyon jól tudja tartani a nedvességet, de most nem olyan nagy a lombja, ellenben virágozni készül... most muszájnak éreztem, hogy ezt is megvédjem. Azelőtt nem igazán öntöztem a zöldbabot sosem, de most kell, szeretném, ha tudna teremni. Így aztán most minden van, öntözés is, mulcs is. 
Ha így folytatódik az aszály, olyan drága lesz minden a boltokban, hogy majd nem lehet megfizetni, minden termést meg akarok óvni és eltenni amit csak tudok. 

Raktam ki szalmát a paradicsom ágyásokba is, mert már szinte megette a fűnyesedéket maga alól és most nem lesz új fű, mert nem nő. Van még 2-3 szénabálám is (kockabála), ha kell, azokat is kirakom az ágyásokra. 

Az uborkákon még van fűnyesedék, illetve tegnap a horolóval végimentem az ágyásközökön, mert tele volt porcsinnal, ami nagyon szívja el a vizet és az összes kivágott füvet felhúztam az uborkák töve köré. 

A virágokat is visszarakom a talajra. Kiszedtem már majdnem az összes borzaskatát, mert rengeteg volt és nem szeretném, ha olyan sok magot szórna. Mindent visszadaraboltam a talajra, ahogy a múltkor a velencei kutyatejeket is. Sajnos még most is van olyan rész, ahol nincs mulcs és ujjnyi repedés van a földön, a talajból kiesett (vagy kitört) növényjelölőket se tudom visszadugni, beton az egész. 

Nyitottam egy Excel táblát is, hogy vezessem, mi mikor kapott tápoldatot, hogy ne legyen nekik se sok, se kevés. Illetve a paradicsomok is kaptak tejes-vizes permetezést, a sárguló levelű növények (hortenziák, Ilex Crenata, a Callicarpa Dichotoma,  a mályvacserjék) vasat kaptak Zöldítő vitamin - vaskelát műtrágya formájában. Feloldottam vízben és lombtrágyaként kapták ezt is. 
A hortenziák öntözéskor timsót is kaptak, hogy kékebbek legyenek a virágaik. Tudom, optimista vagyok, hogy lesznek egyáltalán virágaik, de ha megjön az eső, akkor meg minden gyönyörű lesz (és nagyon füves). :)))

Kiszedtem egy másik ágyás borsót is, nem lett elég rá a takarás, de a maradék szalmát már nem akarom ide kirakni. 
Majd szedem ki a többi borsót is most már és azzal betakarom az egészet, ahonnan pedig kiszedtem, az takaratlan marad, oda úgy se tervezek ültetni semmit. Van egy csomó komposztom is, majd legfeljebb azzal takarom be, de csak ősszel, mert én ugyan a kánikulában ami jön, neki nem állok lapátolni. 

4 naponta érek körbe az öntözéssel, nem adok mindennek minden nap. Ezért van a mulcs. Mégis van, ami nem bírja ki még az árnyékban sem, pl. a cserjés hortenziáknak már tegnap kellett vinnem egy kanna vizet, mert leereszti a bimbóit és a leveleit. Az a rész ahol van, nagyon száraz, benn a hatalmas életfák alatt, de ugyanígy van a tölgylevelű hortenziám is. 
Hát... meglátjuk mi lesz ebből... 

 A kertlakóim mind itt lebzselnek benn a kertben, olyan jó érzés itthon tudni őket és ők is mind nyugisak és jól érzik magukat. 

Az igaz, hogy Herkuló már nagyon elszemtelenedett, eddig mindent megevett, de most elkezdett válogatni. Nem ám kicsit, hanem nagyon. Eddig bontogattam neki a dobozokat, de amikor 3 doboz étel van felbontva és imádkoztam, hogy jöjjön a MosogatóCica, hogy ne menjenek itt pocsékba a kaják, akkor én is megmakacsoltam magam és nem kapott enni. Majd éhes lesz. 
Vén Disznó! Kihasználja, hogy annyira tutujgattam őt. Látni kéne azokat a tágra nyílt szemeket, amikkel úgy tud nézni, olyan jelentőségteljesen, csak úgy világítanak ki a sárga szemek a fekete fejéből! Különben meg nem is éhes, mert tök jól elhéderel hátul a tetőn. Ha meg kiteszem a lábam, akkor rögtön jön hasat vakartatni. Dörzsölt, vén zsivány! :))
Estére végül felvertem neki 2 tojást tejföllel, azt szépen elnyalogatta és elégedettnek is tűnt utána. A kajákat megette a MosogatóCica, aki ma korán reggel is itt kezdett nálam a reggelivel, de hogy hol lakhat, azt nem tudom. 

Böbike a kert minden pontján henyél, végre itthon tud/mer lenni. Amerre lépek mindig macska van, mert jönnek utánam, ahol a kertben vagyok, odatelepülnek ők is. :) 
Itt az epresben. 

Ez az oszlop az egyik komposztáló mellett van, nagyon szeret a komposztáló tetején feküdni és néha szórakozásból felmászik az oszlopra is. 

A kedvenc helyük, itt járok át a veteményes felé két nagy tuja között. Itt vannak a legjobban útban, szerintem ezért itt lazítanak a legtöbbet, szinte nincs perc, hogy az átjáróban ne feküdne egy cica. :D :D 
Itt most Böbe fekszik, de Elza is befigyel. Nagyon észen kell lennem, nehogy rájuk lépjek, mert Herkules el se megy (a többiek se nagyon, úgy kell átlépdelni rajtuk), de ő süket, mint az ágyú és néha nem érzékeli a lépteimet sem. 

Találtam egy orrszarvú bogarat, élőt! Mióta itt vagyok, nem láttam, csak egyszer találtam egy tetemet, ez viszont élt. Eltettem őt a betonról be a virágok közé a fűbe. 

És ami jó hír, azt hiszem a patkányunk kimúlt, mert a széthányt cicakaja nem tűnik már el a tetőről. A szárazat összeszedem, de a nedves kajákból amit Herkules szétnyammog azt nem tudom, az marad a legyeknek és a darazsaknak, illetve össze szokott aszalódni, akkor tudom összesöpörni onnan. 
Olyanok ezek a macskák, mint a malacok.  

Elmentem a kertészetbe marhatrágyáért... hát persze, hogy növényeket is hoztam haza, pedig megfogadtam, hogy újabb öntöznivalókat egyelőre nem hozok. Dehát ember  tervez, a növénymohóság meg végez az emberrel... nem is tudom minek teszek bármilyen fogadalmat, amikor kertészetbe megyek, úgyis teljesen felesleges. 

Hazajött velem egy Ráncoslevelű örökzöld bangita (Viburnum rhytipodhyllum), egy Japán kecskerágó (fehéres-tarka) (Euonymus japonicus 'Aureovariegatus'), legalábbis ez volt ráírva, de ahogy nézem a fizimiskáját szerintem ez inkább 'Albomarginatus’... annyi tuti, hogy japán kecskerágó. Illetve egy Törpe oszlopos som, (Cornus sanguinea 'Compressa'). 
Ezek közül kettő biztosan örökzöld, a som pedig szépen színeződik őszre, emiatt és a kompakt növekedése miatt is hoztam el. Lombhullató és ez is veresgyűrűs som, elvileg a hajtásai is szép pirosak lesznek télen. 
Nagyon néztem még egy vérszilvát is, nagyon szépek voltak, de fának most gödröt ásni... kész képtelenség lenne. 
Örülök, ha a cserjéket elültetem valahogy. Majd hajnalban valamikor, amikor nem döglök meg. 

A bangitából kettő kellene, amik genetikailag különböznek, mert csak akkor nevel termést... egyet hoztam, mert mi a garancia, hogy az a sok bangita különbözik, amik a kertészetben voltak, szerintem sanszosabb, hogy mind ugyanarról lett dugványozva. Egyébként itt nem messze is van nagy ilyen bangita bokor, hátha összeporzódnak majd, de nem fogok eret vágni magamon, ha nem lesz termése.  

A kertben szorgalmasan öntözök és mulcsolok, bízom abban, hogy a JóIsten csak erre fordítja már a tekintetét és észbe kap, hogy jól megfeledkezett rólunk itt a Kárpát-medencében és küld pár nagy, dagi esőfelhőt, hogy itt eresszék le magukból a vizet.
Az állatok is szomjaznak, egy vakond a kút mellett x-edszer túr fel. Ott öntözöm a vizet a kannába és ott nedves a talaj, mert mindig megy egy kicsi mellé is. Már nem számolom hányszor túrt fel, elsimítom és napok óta újra és újra fel van túrva... biztos szomjas szegény, (vagy azok szomjasak, amiket megeszik), hadd csinálja, szépen fellazul ott a talaj, legalább a pitypangok elköltöznek onnan, a fű meg úgyis benövi, amikor majd kap esőt.  

Csináltam dugványt a mirtuszloncról, kettőt... nem is most, még az is lehet, hogy írtam is már.   Majd kiderül, hogy eresztenek-e gyökeret. 

És akkor a virágok. 
Futórózsa. 

Égőszerelem.

Kaukázusi ördögszem fehér és lila. 

Pompás küllőrojt. 

Ez a rész eléggé összevissza most, de ott van középen a mézalmácska bokor és nagyra fog nőni, ezért nem ültetem be nagyon, mert a bokor hamar meg fog nőni. (már ha az idén ki nem szárad...)

Tavaly ültettem (LIDL szabadgyökerű) fáklyaliliom. Nehezen honosítottam meg a kertben, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt már ez, ez az első virágja. :) 

Piros cickafark. 

A Comet tearózsám az idén nagyon kitesz magáért. 

Évelő szarkalábak, ezek most csodák. 

Évelő, szőrös fottellény, mostanában mindig benn alszik. Bejön, eszik, hozzám se szól, felmászik a fotelbe, kiköpködi magából a koldustetveket (apróbojtorján tagadós termése), amikor fotózom alszik, de érzékeli és pampog egy kicsit, csak úgy álmában. Néha felkel enni, aztán alszik tovább. Délután 5 körül kel fel, eszik és kimegy. Na jó, néha, ha már nagyon célzatosan elnyúlok az ágyon, akkor nagy kegyesen felmászik mellém egy kicsit, akkor van egy kis meghittkedés, de csak azért, mert látja rajtam, hogy kell nekem egy kis macskaszeretgetés, aztán kimegy és megkezdi az éjszakai műszakot. 
Már a 6. évébe lépett... ki hinné, úgy szalad az idő. :) Nekem még most is ő a gyerek a cicák között. :) 

Ilyen volt, amikor megtaláltam őt a kertben, a fűben. :)