Megjött a kis fóliaalagutam végre és tegnap ki is raktam a kertbe, mert nemsokára ideje lesz elvetni a rapinit, a müncheni sörretket és a vajrépát. Illetve vannak karalábé palántáim is és leveles kel. 
Nem fólia lesz rátéve, hanem  egy nagyon finom háló, hogy a földibolhák ne tudják megtámadni a veteményemet. 

Nagyon klassz a kis alagút, könnyű volt összerakni, tartósnak is látom és variálható is. Ha alacsonyabbra akarom, akkor nem 5, hanem csak 3 pálcából csinálom és akkor 10 kis tartóelemem van, de nekem ez így jobban bejön.
Adtak még hozzá 10 db kis talajszeget, műanyag az igaz, de egy könnyű fátylat kell csak a talajhoz erősíteni, lehet, hogy nem is lyuggatom ki a szegecsekkel, majd csak földet rakok rá körbe. Illetve egy rakás dupla csipeszt is adtak hozzá, amivel a takarót (hálót vagy fóliát rá lehet csipeszelni a tartórudakra. 
Lehet, hogy veszek majd még egyet, de előbb meglátom, hogy működik kinn az időjárásban. 

Tegnap reggel ezt az ágyást felvilláztam, kiszedtem a gyomot belőle, most már csak a beültetésre vár. 

 Csodaásóvilláztam egy új részt is, nem sok, kb. 1 nm lehet. Ez a szomszéd kerítése mellett van (ami épp bedőlni készül hozzám), oda ültettem ki a magról nevelt rozmaringjaimat. Már nem is számolom hányadik próbálkozásom ez a rozmaringokkal. Eddig mindig cserépben vacakoltam velük, most kiültettem a szabadba, aztán lesz ami lesz. 
Azért télire majd jó vastagon betakarom őket, meglátom megmaradnak-e. 

Vettem le egy újabb örmény méteres uborkát, most egy villát tettem mellé, hogy látszódjon mekkora böhöm ez. Majd salátát akarok belőle csinálni hagymával, borssal, kis kapribogyóval és görög joghurttal. 

Délután nekifogtam a tamariska alatt a lehetetlennek, bár csináltam én már pár lehetetlen dolgot ebben a kertben. Ha visszagondolok, hogy némelyik része hogy nézett ki... el se hiszem, hogy ugyanaz a kert. 
Szóval nekifogtam ezt a madársóskás borzalmat kigyomlálni, de muszáj volt az ásóvillával meglazítani a talajt, mert ez a növény kiszedhetetlen lenne. 
Így viszont kihamupipőkéztem a földből, nem állítom, hogy az összeset, de innentől kezdve, ami ki akar bújni, már sokkal könnyebben nyakon fogom csípni és kiszedem. 
Itt pl. nem is látszik, hogy van ott a susnyásban egy Erica Carnea, annyira ellepi a gyom, de az alsó képen már igen. 
Egyébként a nyuszifül is nagyon szépen terjed a tamariska alatt, de a meténgek is és nagyon szépen nyújtogatja a karjait a zöld-fehér kecskerágó is. 

Majd haladok szépen lefelé a többi cserje felé is, mert rémálom, hogy mekkora a fű közöttük. Remélem egyszer csak elérik azt a méretet, amikor már nem él meg alattuk annyi gyom.  
Itt pl. a tamariskánál már látszik egy kis részen, hogy a meténg erősebb lesz a gyomoknál, sőt van ott a tamariska és a tűztövis között egy veresgyűrű som is, ami az idén nagyon nagyot nőtt és alatta már nincs igazán fű. 

Egyébként 6 db csípéssel magamon jöttem be és van amelyikre nem hat a kenőcs sem, szerintem az lehet a kullancslégy csípése. Őrjítően viszket. Az ecet csillapítja kicsit, de az se tart sokáig. Borzalom ami kinn van, nem lehet megmaradni a rovaroktól, ezek fognak kinyírni minket előbb-utóbb.  Hogy utálom őket, az enyhe kifejezés. 

 Ez pedig a Böbe, újabban CsókaFica, ezt nem tudom honnan jött, de olyan kis CsókaFica, nem? :)))

Kigazoltam az oldalsó cserjés részt, mert már megint nem látszottak ki a folyondár alól. Leszaggattam az összes szulákot minden növényről, volt ami el is tört, de majd újrahajt. 
Közben legyilkoltam pár meztelencsigát is, amiket a sűrűben találtam. Az a baj, hogy 5 percig fog tartani és a folyondár az első esőcsepptől újra kihajt, bár ez akkor is nő  ha nem esik... tudom, hogy talajlazító és miegyebek, de akkor is utálom. 
Egyébként azon a részen, ahová ősszel vastagon leterítettem a magnólia lehullott lombját egy picikével gyérebb. Ősszel újra le fogom teríteni ezúttal az egész lombot oda fogom hordani. 

Két délután is volt egy kis eső is, nagyon kevés, de arra elég volt, hogy a kiültetett kis saláta palántáim szépen feléledjenek tőle. 
Visszavágtam a maradék ligetszépét is, felkötöztem a magas krizantémokat. A lilák zömében megmaradtak és a régi fajta, szálas sárgák is. Lesz egy bézs színű is és talán egy apró virágú lila, amit tavaly vettem és ültettem ki. Ennyi krizantémom maradt és még 2 van, amiket szintén két megmaradtról vettem le hajtásként, de azok nagyon vegetálnak. Nem tudom milyenek lesznek. Éppen tegnap ültettem ki őket a kertbe. 
Nagyon, de nagyon fog hiányozni az őszi kertemből az idén a krizantémok színkavalkádja. Azt mondtam, hogy nem fogom őket pótolni, de azt hiszem mégis megpróbálom.

A macsekok meg olajat nyalnak. Imádják a rántott dolgok sütéséből maradt olajat, akkor is hanem hús volt benne. Rántott padlizsánt sütöttem és adtam a cicáknak az olajból, azt a lefetyelést, nyalakodást és utána mosakodást látni kellett volna. 
Egyébként magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy ezt  a macsekok szeretik. Egyszer kinn sütöttem rántotthúst a bográcsban, szabad tűzön és a maradék olajat kiöntöttem a ház mellé a fűbe azzal a gondolattal, hogy majd az élővilág lényei szépen elbontogatják. 
Az élővilág lénye Herkules lett, aki napokig nyalogatta a fűről az olajat, az egész macska utána hetekig csupa olaj volt és attól féltem, hogy elviszi a róka, mert olyan szaga volt, mintha nagy darab, megelevenedett rántotthús mászkált volna az udvaron. :)))
Mr. Rántotthús egyébként itt henyél, beköltözött a csatornába a fedett lomos alatt, először csak a kilógó farkincot vettem észre. :))))
Herkules egyébként az a cicám, aki mindig meg tud nevettetni, mert totál hülye fejeket tud vágni, vagy mókás pózokat felvenni, na meg ilyen lehetetlen helyeket talál magának. 

 Tegnap kivagdostam a lyukakat az epreknek a leterített geotextilen is, aztán beleültettem az eperpalántákat. Ez is kész van, de ezzel még nincs vége. Sokkal több epret szeretnék a kertben. 

Fel fogom szedni a régi eprest is és újat telepítek a helyére, de előtte kap egy trágyát a talaj és ezt a részt nem geotextillel fogom leteríteni, hanem szalmával. Ott díszeleg a maradék szalma a szilvafa alatt és el akarom már onnan hordani. 
Azelőtt ott a kis padom volt, szerettem ott ücsörögni és második éve nem tudom odatenni, itt az ideje elrakni onnan a szalmát. Mulcsolni azt hiszem csak akkor fogom a veteményest, ha nagyon nagy szárazság lesz, mint 2022-ben volt, de egyébként nem. Annyira elszaporodott a gyom a mulcsolás miatt, hogy alig győzöm irtani. Talán az idén sikerül valamit gyérítenem, igyekeztem mindent időben kikapálni. 
Inkább másképp ültetek, jóval sűrűbben, hogy maguk a növények adják maguk alá az árnyékot és úgy tartsák hővösebben a talajt. 
Jövőre az ágyásokat is teljesen megszüntetem, meg azt a sok átjárót közöttük és még vegyesebben fogok ültetni.

Egyébként tettem-vettem tegnap, de nem látványos igazán, pedig egész nap melóztam, de itt is, ott is matattam és mind olyan volt, aminek meg kellett lennie.  Kigyomláltam a sárga zöldbab ágyását, elkezdett újra virágozni, hátha fog még teremni. A régi eprest is kigazoltam, remélem lesz ma kedvem felszedni. 
Rengeteg vizet kihordtam a cukorsüvegfenyőre, az egyik bugás hortenziára, a bordó levelű japán juharra, az előkertben egy kis tujára... ezeknek ilyenkor kell a víz, mert most már száraz a talaj. 

Levettem egy ramiro paprikát, még nem pirosodnak, de ilyenkor is finom és hatalmas, azért tettem mellé a vonalzót, hogy legyen mihez mérni és minden tő totál tele van paprikával. Ilyen gyönyörű és ennyi még sose volt. 

Ez pedig a sárga cukkinim, még egy se volt rajta... nem tudom mi a búbánat van az idén a cukkinikkel. Most van rajta már 30 is ilyen kicsikből, de nem látom, hogy nőnének. Abban reménykedek, hogy most a hűvösebb időben talán mégis belódul majd és szedni is tudok róla. Eddig csak a zöld gömb cukkini brillírozott. 
Sajnos a tökisszon projektem se halad sehová...

Ekkora a sárga cukkini bokra...

A fehér kései árnyékliliomok csodaszépek most. 

Sokáig virágoznak a mályvacserjék is szerencsére. 

Tegnap esti fények, olyan sötét felhők voltak és egyszer csak  kisütött alóluk a lemenő nap, nagyon szép volt. 

Locsolgatós reggeleim voltak, meg ültetős, nyesegetős, csodaásóvillázós... szóval változatos. :) 

Rengeteg vizet kihordtam a kertre, tápoldattal, hadd nőjenek a növények. Feltöltöttem az összes hordót, de szerintem az idén már nem kell többször. Ez a víz elfogy és aztán lehet elpakolni a hordókat. Illetve csak az amforát szoktam eltenni, mert üresen  nagyon könnyű és elvinné a szél. A másik hordó a kút mellett kinn szokott maradni, az se baj, ha marad benne víz valamennyi. 

Valamelyik este az előkertben is rendezkedtem kicsit, átültettem két haranglábat a kerítés lábazat tövébe, mert nagyon üres volt ott a hely, ezek pedig jól elvannak azon a részen is. 
Megint vágtam vissza cickafarkat is, de még most se fogytak el. Az évelő fátyolvirágot is visszanyestem, fájó szívvel, mert még jól mutatott, de már érlelte a magjait és nem szeretném, hogy szétszórja. Így legalább kiszabadult alóla egy felnövekvő valami... örökzöld, tuja vagy oregoni (elég kékes, lehet, hogy oregoni). 
Van 3 ilyenem is, amik a csodás "Örökzöld mix" felirattal voltak ellátva (LIDL). Nem szeretem ezeket, mert jó lenne tudni, hogy pontosan milyen növényről van szó, ha már az ember megveszi, de már dohogtam miatta a "Sziklakerti mix" kapcsán  is. 

A cserepekben is visszavágtam a mentákat, a kertben a léggömbvirágokat, mert nem szeretném, ha magot hoznának. Így is találtam egy magoncot, amit át is ültettem új helyre. 
A napokban visszavágtam a rózsákat is. Jó sok volt, különösen a 'The Fairy'' volt tele nagyon elnyílt virágokkal, egész szárakat vágtam vissza. Nem zavartatja magát egyébként, hozott újabbakat, most is nyílik ezerrel, nagyon szép ez a rózsa.
A többi kicsit fel van kopaszodva, remélem őszig még kihajtanak és még egy virágzásra telik az erejükből. 

Kiültettem a kis saláta növendékeimet is. Sajnos piros lollo nem kelt ki egy sem, a mizunából is csak egy darab, azt is megtalálták már a földibolhák. Mindet kiültettem, van már kinn 3 nagyobb római saláta, ha mind meg tud nőni, akkor ez nekem bőven elég lesz őszig. Betrágyáztam alattuk, nagyon be is locsoltam és húztam egy árkot is mellettük, hogy majd ott locsoljam és ne folyjon a víz szerteszéjjel az ágyásban.

Aztán nem átallottam kivinni a csodaásóvillát és a letakart részen felvilláztam egy ágyásnyi darabot, a talajtakarót pedig odébb vittem onnan, hadd pusztítsa maga alatt a gyomot kifelé. 
A felvillázott rész eléggé göröngyös lett, de szórtam rá trágyát, belocsoltam és letakartam geotextillel, majd vágok rá lyukakat és epret fogok bele telepíteni. 
A deszka azért van a közepén,hogy majd rá tudjak állni. 

Vittem be megint előkészített földet a pincébe, tavaszra készítettem elő a palántaneveléshez. Komposzt és lazításnak perlit, de ebbe az adagba tettem egy pici marhatrágyát is, mert valahogy ez a komposzt olyan soványnak tűnik. A kései palántáimon figyeltem meg, hogy nem nagyon nőnek benne, csak ha tápoldatot is kapnak. Ezért adtam hozzá a trágyát. 
Volt már benn egy adag (trágya nélküli), még jó, hogy egy vödörbe volt téve, mert azt vettem észre a zacskón, hogy hosszában végig van hasogatva, mintha valami sok körömmel kihasogatta volna... lövésem sincs mi csinálhatta. 
A földben nem igazán lehetett semmi, mert át van szitálva az egész, nem értem...  remélem E.T. nincs ott valahol elbújva a pincémben.

Szedtem le megint paradicsomot is, cukkinit, padlizsánt és az egyik örmény méteres uborkát. A paradicsomok mentek a fagyasztóba (hámozás után), a padlizsánokat sütöttem krémnek, az örmény méteresből már ettem, de eléggé sok a magja, ki kellett vágni belőle, így csak az uborka húsát ettem meg. Uborkaíze van, de nem olyan jó, mint a mi uborkáink. Sokszor mondtam már, hogy nem kísérletezek, mert semmi nem olyan jó, mint a mi zöldségeink, de mindig hajt a kíváncsiság, na! 
A padlizsánon is látszik, hogy két fajta, az egyik hosszúkás. 

Ez az előkertben a titónia, kicsit meg vannak ereszkedve a levelei a melegben, de egyébként nagyon szép. 

Ez pedig a Helenium, egyre több virágot nyit ki, még biztos fogom mutogatni.