Ma reggel kaptunk megint egy jó nagy esőt, nagyon örülök neki, mert nagyon kell a kertnek és persze így nem kell öntözni sem. 
És a borús időt kihasználva, gyorsan felmentem a padlásra is és levertem egy csomó darázsfészket, így sok darázstól megszabadultam. Tele voltak lárvákkal, még most kezdenek szaporodni, szóval megelőztem egy jó nagy szaporulatot. Nem vagyok híve, hogy mindent ki kéne irtani, de van amit kell. A darázs jellemzően ilyen, mert nagyon pofátlanok, tavaly a cicák már enni se tudtak tőlük, mert ők akarták zabálni a macskakaját, Herkulót meg is csípte egy, szegény eléggé megszenvedte a csípést. És a kisebbek még november tájékán is itt röpködtek.
Tavaly lódarazsak  is ideköltöztek, de azok elég hamar elhullottak és eddig úgy tűnik tényleg nem jönnek vissza. 
Azt olvastam róluk, hogy a királynő valahol átvészeli a telet, a többiek elpusztulnak, aztán a királynő - ha túlélte, az idén biztos túlélte, mert nem volt hideg - másutt kezdi lerakni a petéit, amiből új darazsak kelnek ki és új kolóniát építenek. 
Mondjuk ennek tudatában már nem zavarnak annyira, de a lódarazsak tavaly félelmetesek voltak, ahogy esténként itt verték az ablakot, mert a fényre be akartak jönni. A cicák is féltek tőlük. 
Szóval jobb, ha nincsenek itt. 

Lassan megkezdik az évelő szarkalábak is a virágzást. Imádom ezeket a virágokat (is), hatalmasra nőnek, a zöme már most nagyobb nálam, csak úgy törnek az ég felé. Főleg azok, amik a régi ól helyén vannak, gondolom a jó, trágyás talaj miatt ekkorák. És ez még csak a kezdete a virágzásuknak. 

Időnként szeretnék én is olyan szép képeket adni a kertről, ahol látszik már az egész, de az én kertem még nem tart ott. 
Egyelőre a beültetett ágyások is szinte üresnek tűnnek, mert a növények még kicsik, nem nőttek még össze és a cserjék is kicsik még. 
Én látom magam előtt, hogy egyik helyen majd a lilabogyó szép nagy lesz, majd nagyra nő a kékszakáll is, amott meg a lúcfenyő nő, emitt majd a leylandi nő nagyra, vagy a tamariska, középen meg a tuja, az ott meg egy erdei fenyő lesz, meg a barátcserje is nagy bokor lesz majd és a pici bordólevelű cserszömörce se marad ekkora, na és ott van még a rózsalonc is, a tűztövisek és a bordó levelű borbolya is... de még mind kicsik és a kertnek nem olyan a képe, ahogy az én látom magam előtt a majdani felnőtt fáimmal, cserjéimmel.  

Így aztán zömében közeli képeket fotózok a virágokról, de majd eljön a nap, amikor az egészet is lehet fotózni és gyönyörű képet majd... csak pár év. :))))) De azért vannak szép részletek így is. :) 

Ma jól belehúztam délelőttől. Elhatároztam, hogy felszedem az összes geotextilt, megnézem mi van alatta és amit lehet felvillázok. Most jó nedves a talaj, könnyű villázni. 
Azt kellett tapasztalnom, hogy a kerek repkény tesz a geotextilre, tök jól érzi magát a sötétben is. Így aztán előszedtem a kaszát és adtam neki, levágtam a füvet, ami a geotextil alatt meg tudott nőni és úgy terítettem vissza. Nem kellett az egészet ugyanoda tenni, mert volt pár rész, amit fel is csodaásóvilláztam. Nem sok, de ez is valami. 
A geotextilt pedig szép rendezetten tettem vissza, két-három hét múlva azok alatt is villázható lesz, hacsak nem szárad a talaj betonkeményre. Levágtam a szakadozott részeket is a geotextilről, mert itt-ott a kaszával sikerült  kicafrangozni. Jó meleg volt és nagyon fülledt is, de megcsináltam. 
Megint nyertem egy kis darabot a kerthez. Nagyon örülök ennek, mert nem őszre marad az összes térhódítás, amikor amúgy is fel kell dolgozni az ágyásokat a veteményesben is. 

Erről nem csináltam előtte képet, de látszik a frissen felvillázott rész. 

Ennyire kiirtja a gyomot maga alatt a geotextil. Ennek csak a felét villáztam fel, a kép alján lévő részt újra letakartam. 

És itt újra szépen (na jó, hát én is látom, hogy ronda, de rendezetten) le vannak téve a geotextil darabok. Lejjebb is csúsztattam, mert egy villanyomnyi szélességet felnyomkodtam, hogy ha nő a barátcserje  (az a kicsi a kép tetején a kerítéshez közel) és lejjebb látszik a törpefenyő, akkor a gyökerüket már ne piszkáljam meg.